Rozmárinvázió Alaszkában

2007.10.12. 9:27

A klímaváltozás drámai következményének tartják környezetvédők, hogy hirtelen ezrével jelentek meg rozmárok Alaszka északnyugati partjainál. Rendes körülmények között ugyanis nyáron és ősszel a rozmárok, különösen az anyaállatok kicsinyeikkel a sarkvidék zajló jégtábláin élnek. Idén nyáron azonban a jég olyan messze északra húzódott vissza, mint eddig még soha, a Bering- és a Csukcs-tengerig.

A rozmárok normális körülmények között kagylókkal, csigákkal és a tengerfenék egyéb lakóival táplálkoznak. Most el kell dönteniük, hogy vagy a nagyon mély - 190 méternél mélyebb - víz fölötti jégmezőt választják életterüknek, jóllehet csak 190 méterig képesek lemerülni, vagy pedig a part menti térséget. Rozmárok ezrei a sziklás partvidéket választották. "Úgy tűnik, hogy a rozmárok zsákmányszerzés végett máshová helyezik át életterüket. Nagy kérdés azonban, hogy sikerül-e itt elegendő élelmet találniuk" - mondta Tim Ragen, az Egyesült Államok tengeri emlősökkel foglalkozó hivatalának igazgatója.

A Coloradói Egyetem hó- és jégnyilvántartási központja szerint a jégmező kiterjedése idén szeptemberben 39 százalékkal maradt el az 1979 és 2000 közötti átlagtól. Július óta több ezer rozmár hagyta ott a zajló sarkvidéki jégmezőt és költözött át a Barrow- és Lisburne-fok közötti 500 kilométer hosszú part menti sávra.

A szakemberek veszélyt látnak abban is, hogy az alacsonyan szálló repülőgépek, a hajók vagy a térségbeli jegesmedvék pánikot kelthetnek a rozmárok között. Ha pedig nagy számú rozmár egyszerre veti bele magát a vízbe, akkor a 900 kiló súlyú felnőtt állatok kölyköket nyomhatnak agyon.

A rozmárok hasonló viselkedését figyelték meg szakértők a Csukcs-tenger orosz oldalán is. Itt is attól tartanak, hogy igen komoly gondot okoz majd a rozmároknak, ha a több ezer kilométeres jégmező helyett a szűk parti sávon kell élelmet keresniük. A rozmároknak vagy jégre vagy földre van szükségük, hogy kipihenjék magukat, nem úgy mint a fókáknak, amelyek korlátlan ideig képesek úszni. Ráadásul a rozmároknak pihenniük kell, ha befejezték az élelem utáni kutatást.

Soha nem volt ilyen kis kiterjedésű az Északi-sarkvidék jege

Az amerikai Nemzeti Hó- és Jég Adatközpont adatai szerint a mérések történetében, az 1970-es évek óta eddig soha nem látott méretűre zsugorodott az Északi-sarkvidék jege 2007-ben.

Az északi-sarkvidéki jégtakaró minden év márciusában indul olvadásnak, minimumát általában szeptember-októberben éri el. A világ hó- és jégállományának nyilvántartásával foglalkozó Colorado állambeli központ korábbi megfigyelései szerint a legnagyobb területet érintő olvadás 2005-ben történt - akkor 5,32 millió km2-esre zsugorodott a jéggel borított vízfelszín. Idén szeptember 16-án azonban megdőlt a rekord: csupán 4,14 millió km2-nyi jeget mértek. (A különbség Magyarország területének csaknem 13-szorosa.) A kutatók kiemelik, hogy még sohasem telt el ilyen kevés idő, és még soha nem volt ekkora az eltérés a jégtakaró kiterjedésében két rekordérték között.

Az Északi-sarkvidék jegének kiterjedése (rózsaszín vonallal az átlagos kiterjedés látható)

Forrás: nsidc.org Forrás: nsidc.org

A jégtakaró nagysága 2007. szeptember 26-án

A jégtakaró nagysága 2005. szeptember 21-én




A jég visszahúzódásának egyik következményeként hajózhatóvá vált a Grönland és Kanada északi része közötti szigettengerben húzódó csatornalánc, az Északnyugati-átjáró. A folyamat egy másik, kevéssé látványos, ám annál fontosabb következménye, hogy az olvadással egyre csökken bolygónk "természetes légkondicionáló berendezésének" kapacitása. A ragyogó fehér jégpáncél ugyanis visszaveri a napsugarakat, a sötétebb víz viszont sokkal nagyobb mértékben elnyeli és tárolja a napsugarak által leadott hőt. Így egy öngyorsító folyamat alakul ki: a több elnyelt hő még nagyobb felmelegedést és további jégolvadást okoz.

Forrás: [origo]

A jégtakaró zsugorodása komoly hatással van a helyi élővilágra. Az Amerikai Geológiai Szolgálat (USGS) legújabb jelentésében tragikus képet fest az északi jégvilág jegesmedve populációjának állapotáról. A jelentés rámutat: élőhelyük zsugorodása miatt 50 éven belül a jegesmedvék kétharmada tűnhet el bolygónkról. A jegesmedvék táplálékszerzése a jéghez kötött, s a jégolvadás a legrosszabbkor, a bocsok táplálásának nyári időszakában köszönt be a medvék világában

Egyes klímaváltozási modellek szerint, ha a felmelegedés a jelen ütemben folytatódik, az első olyan nyár, amikor teljesen jégmentessé válik az Északi-sarkkör valamikor 2050 és 2100 között köszönt ránk, más modellek ezt a dátumot még korábbra teszik. Bár ezek között az előrejelzések között emberi léptékkel mérve igen nagynak tűnhet az eltérés, minden modell egyazon irányba, az időszakos jégmentesség irányába mutat. Ráadásul, a modellek általában túl "optimistának" bizonyulnak a bekövetkező változásokhoz képest - magyarázza Marika Holland, az amerikai Nemzeti Légkörkutató Központ (Boulder, Colorado) kutatója.

Az idei drámai olvadásra három magyarázatot látnak a szakemberek. Egyfelől: az elmúlt nyarak során egyre melegedő hőmérsékletet mértek az óceáni vizekben. Ráadásul a nagynyomású légtömegek hosszabb időszakon át felhőtlenné tették az égboltot az Északi-sarkvidék felett, és a sarkkör oroszországi területein is az átlagosnál enyhébb volt a tavasz.

[origo]/MTI

KAPCSOLÓDÓ CIKK