A világ legnagyobb ugrása

2007.10.20. 8:50

Michael Fournier a szuperugrás során állandó orvosi felügyelet alatt lesz. Egy ráerősített speciális öv több mint 200 fiziológiai paraméterét méri folyamatosan, az adatok pedig orvosaihoz továbbítódnak, akik a földet érésig figyelik őt. Nem véletlen a gondos orvosi előkészület, hiszen a ballonrepüléseknél hatványozottan jelentkezhetnek élettani problémák. Nincs hermetikus kabin, így közvetlenül hat az oxigénhiány, a hideg, a sugárzás, az ózonkoncentráció növekedése. Számolni kell a térbeli tájékozódás elvesztésével, az exponenciálisan növekvő sebesség okozta szokatlan problémák veszélyével. Túlélhető-e egy ilyen ugrás? Dr. Szabó Sándor András orvos alezredes, a kecskeméti Repülőorvosi-, Egészségvizsgáló és Kutató Intézet Magasságélettani és Funkcionális Diagnosztikai osztályának vezető főorvosa szerint - a modern repülőorvostan ismeretei és a legújabb repülőműszaki megoldások alkalmazásával - igen. Persze, ha minden jól működik.

[origo] Tudomány: A magasság növekedésével exponenciálisan csökken a légköri nyomás és jelentkeznek az oxigén hiányának tünetei. Hogyan hat ez az emberi testre?
Dr. Szabó Sándor: Körülbelül 2000 méteres magasságig tart az indifferens zóna, ekkor az egészséges szervezet nem érez különösebbet. Egészséges ember szív-érrendszere 4000 méterig tökéletesen kompenzál a reflexek aktivizálódása és a vegetatív idegrendszer szimpatikus ágának felpörgetése, adrenalin és szteroid stresszhormonok termelése révén. 4-6000 méter között van a "tökéletlen kompenzáció zónája": itt még a legegészségesebb ember rövid távú alkalmazkodóképessége is gyorsan csökken. Míg 5500 méteren 20-30 perc a hasznos öntudati idő (vagyis amíg a pilóta képes magát menteni és cselekedni), addig ez a további emelkedéssel drámaian csökken, végül a jól begyakorolt mozgások kivitelezhetetlenné válnak, súlyos memória- és pszichés teljesítményzavarok lépnek fel. Kialakulhat az akut hypoxia, melynek legalattomosabb jellemzője, hogy a homloklebeny önkritikára, hangulati stabilitásra kifejtett szabályozó tevékenysége csökken az itt levő idegsejtközpontok gyengülő oxigénellátása miatt. Úgynevezett magassági részegség jelentkezik: antialkoholista kollégám szerint 2 pohár pezsgő (másnak esetleg több deci rum) okozta lebegés következik, indokolatlan felhangoltsággal, jókedvvel, a reális helyzetértékelés és az önkritika elvesztésével.

Hogyan védhető ki nagy magasságokban az oxigénhiány?
A katonai gépek fedélzetén egyszerűbb a helyzet, hiszen a pilóta hermetikus kabinban ül, vészhelyzetben pedig mindig ott van a magassági védőfelszerelés. Manapság oxigénmaszk és a magassági védőruha óvja a pilótát a kabin sérülése esetén, amikor elmegy a kabinnyomás és a levegő. Szükség esetén 3-8000 méter között a fedélzeti rendszerek oxigént kevernek a belélegzett levegőhöz, ennél magasabban már 100% oxigént adagolnak. Azonban 12 000 méter fölött ez sem elég, a környezeti nyomáson adagolt oxigén mellett is kritikus értékre csökkenne a tüdőben az oxigén résznyomása. Ekkor a túlélés érdekében a rendszer túlnyomással adja az oxigént a légutakra és a tüdőre.

A nagy magasságú ugrásoknál viszont közvetlenül hat az oxigénhiány! A katonai ejtőernyőzés le is van korlátozva 10-11 kilométerig, hogy túlnyomásos légzésre ne legyen szükség. Ilyen magasságban a hasznos öntudati idő már csak 9-12 másodperc, és mindezek mellett még felléphet a magassági keszonbetegség is. Ez annyit jelent, hogy az alacsony nyomás miatt nitrogénbuborékok válnak ki a vérben, és a légembóliához hasonló érelézáródások kialakulnak ki a különböző létfontosságú szervekben. Tartós előzetes oxigénlégzéssel már a földön, folyamatos oxigénmaszk használattal pedig a repülés közben csökkenthető a veszély. Ám ha ez az elővigyázatosság elmarad, akkor 5500 méter fölött megkezdődik a nitrogén kiválása a vérben és a nyirokban, 7600 méter fölött pedig mindenkinél kialakul a keszonbetegség alapeleme, a nitrogénbuborék. Ezért ejtőernyősök, ballonrepülők emelkedése során ezt figyelembe kell venni: már a földtől kezdve célszerű 100% oxigént szívni és az elérendő magasság függvényében túlnyomásos oxigén adagolását is ajánlatos biztosítani.

A számítások szerint a szuperugrás 6 perc 25 másodpercig fog tartani. Mi történhet az ejtőernyőssel a hosszú zuhanás alatt?
A zuhanás során a nyomás gyors növekedése jelenthet gondot. Ilyenkor a középfülben a nyomáskiegyenlítődés nem automatikus, így a garat és a dobüreg közötti fülkürt szellőztetésének elmaradása a dobüregben egyfajta középfülgyulladásra utaló heves dobhártyafájdalmat, esetleg kilyukadást okozhat. A közlemények szerint Michael Fournier nyomásálló szkafandert fog viselni, melynek belsejében legalább fél atmoszféra nyomást fenn fognak tartani, és tekintve a tapasztalt ejtőernyős megfelelő nyomáskiegyenlítő manővereit, az előbb említettek veszélye véleményem szerint minimális lesz.

Forrás: thesuperjump.org

40 kilométeres magasságban a hőmérséklet is igen embert próbáló lehet.
Igen, itt a hideg elvileg komoly kockázati tényező. A sztratoszféra nagy részében, 12 kilométeres magasság fölött  mínusz 55-mínusz 100 Celsius-fok körüli hőmérséklet van. Ez a mai magassági ruhákkal, megfelelő szigetelőrétegek, fűtőszálak beiktatásával nem jelenthet gondot. Inkább a technikai részegységek, a szenzorok, az oxigénmaszk, a kilégzőszelep-csutora páramentesítését és fagymentességét kell biztosítani.

A ballon elhagyása után 30 másodperccel Michael Fournier túllép a hangsebességen. Egy újságírói kérdésre, hogy ez milyen érzés lehet, egy alkalommal azt nyilatkozta: "valószínűleg semmilyen". És egészségügyi szempontból?
A hangsebesség átlépése inkább csak elméleti problémát jelenthet. A hangrobbanás, a földet elérő összezáró hanghullámfrontok okozta akusztikus hatás a földi szemlélőben okozhat esetleg dörejártalmat, de a repülőeszköz fedélzetén nem. A szabadesésben zuhanó emberi test a légritka térben véleményem szerint nem kelt olyan drámai akusztikus hullámfrontokat, ami őt vagy környezetét "megrázná". Az előzetes próbababa-mérések során a "Bang", a hangsebességi határ átlépése nem jelzett problémát. Légritka térben alacsonyabb a hangsebesség is, a légsűrűség növekedésével pedig a gyorsulás is csökken, a földközelben  ejtőernyőt nyitó ejtőernyősnél pedig az utolsó fázisban az esési sebesség már közel állandó. A hangsebesség fölötti zuhanás, a súrlódás értékének növekedése azonban felveti a túlhevülés problémáját. Ezt a próbababával végzett kísérlet során érzékelőkkel bizonyosan kimérték, és a magassági ruha megfelelő szigetelésével, hőálló külső réteg alkalmazásával kivédhetőnek ítélték. Nagy magasságban, légritka térben a hőmérséklet fogalma amúgy sem értelmezhető a hagyományos módon, a molekulák közötti távolság nagyobb, a hőmozgás okozta energiaátadás kisebb.

 

 
 
A videón a magassági ugrásról nyilatkozik Kis György, a Vörös Meteor Ejtőernyős Klub oktatója

 

Michael Fournier teljes felszerelésébe öltözve körülbelül 120 kilogramm lesz. A felszerelés fontos része a magassági ruha. Foglaljuk össze az előzőek alapján is, hogy milyen követelményeknek kell megfelelnie?
40 kilométeres magasságban már közel vákuum van, a légköri nyomás már csak 2-2,5 Hgmm. Ilyen körülmények között "önhordó" jellegű szkafandert kell biztosítani, ahol a nyomásálló réteg biztosítja a keszonbetegség megelőzését, a sisakra jutó oxigén nyomása pedig a légzéshez szükséges oxigén mennyiségét és a szén-dioxid elvezetését. Beépített réteg gondoskodik a hőszigetelésről, a környezeti hideg és a súrlódás okozta esetleges túlmelegedés elleni védelemről. Talán a kozmikus sugárzás ellen védőréteg "megspórolható", tekintve a rövid időt, amit az adott magasságon tölt. Ám ne feledjük: nagyobb magasságban még a másodlagos kozmikus sugárzás sokkal erősebb, 70 kilométeres magasságban a tengerszintinek 100-szorosa.

Teljes nyomásálló testfedésre, így kesztyűre is szükség van. 19 200 méter körül a környezeti nyomás 47 Hgmm, ami azt jelenti, hogy a testfolyadékok testhőmérsékleten felforrnak, és vízgőz alakjában kilépnek az alacsony nyomású bőr alatti szövetek, valamint a mellkasban az erek, a tüdők közé: ún. magassági szöveti emphysema alakul ki. Ha a test egész felszínére nem biztosítják a kompenzáló ellennyomást, akkor dudorok, feszítő, fájdalmas hólyagok jelentkeznek, mint ahogy azt Arnold Schwarzenegger alakította elég élethűen a Total recall (Emlékmás) című filmben, amikor kirepült a Mars felszínére.

Mit gondol, az emberi teljesítmény végső határainak feszegetésén túl mit hozhat a tudomány számára ez az őrültnek tűnő vállalkozás?
Ha ez az extrém magasságú ugrás sikerül, egyfelől az extrém sportok orvosi problémáinak jobb megismerését és adekvát védőfelszerelések kidolgozását teszi lehetővé. Másfelől viszont reális alternatívát jelenthet az űrhajósok számára a felszállás és leszállás kritikus fázisában az űrrepülőgép/űrhajó gyors elhagyására vészhelyzetben. Bár hozzátenném, hogy a nagy sebesség, forgás miatt ennek kivitelezése önerőből szerintem kétséges.

Előző
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK