A november közepén kezdődött havazással egy időben beindult a "téligumi-őrület", kígyózó sorok állnak a szerelőknél. Az új gumik beszerzésével egy időben felmerül a kérdés: mit tegyünk a kiszolgált abroncsokkal? Szelektív hulladékgyűjtésről szóló sorozatunk 6. részéből megtudhatjuk, mit tehetünk és mit nem használhatatlanná vált gumiabroncsainkkal vagy akár egy egész kiszuperált autóval.

Gumiabroncsok

Magyarországon évente mintegy 45 ezer tonna további használatra, illetve "újrafutózásra" már alkalmatlan gumiabroncs keletkezik. Sajnos még ma is előfordul, hogy tulajdonosa az erdőbe, patakpartra vagy a kommunális hulladékba dobja őket, pedig a gumik legfontosabb minőségi jellemzője az ellenálló képesség, s ennek megfelelően a környezetet is rendkívüli mértékben terhelik - nagyon nehezen bomlanak le. Az abroncs egy része a használat során sajnos amúgy is elkerülhetetlenül a környezetbe kerül - az autógumik ugyanis tömegük körülbelül 10%-át veszítik el élettartamuk alatt.

Az 99/31/EK sz. európai uniós irányelv értelmében 2003. július 1. óta Magyarországon tilos a hulladék gumiabroncsokat a kommunális hulladékba dobni. A szabályok betartásával kapcsolatos felelősség a gyártókat és az importőröket is terheli, amelyeknek termékdíj-fizetési és hasznosítási kötelezettségük van.

A gumiabroncsok illegális lerakása esetén a bírság mértéke magas, elrettentő erejű. Az alapbírság 15 000 Ft, melyet megszoroznak a hulladék tömegének 2,5-szeresével, ám ez az összeg a cselekmény ismétlődésétől, az elhelyezés helyének környezeti érzékenységétől, védettségétől függően még a többszörösére emelkedhet. Vegyünk egy példát: ha valaki első alkalommal, 5 kilogrammnyi gumiabroncsot helyez el illegálisan, mondjuk egy erdő szélén és rajtakapják, akkor a szorzóknak megfelelően 187 500 forintos büntetésre számíthat.

A tönkrement abroncsokat a csere során közvetlenül a szakszervizekben lehet leadni vagy a hasznosítást koordináló szervezetek - ilyenek például az Öko-Gum Kht., a Hurec Kht. és a Körkoor Kht. - közreműködésével megoldani elhelyezésüket. Egyes önkormányzatok évente szerveznek használtgumiabroncs-gyűjtési akciót valamelyik, gumiabroncs begyűjtését koordináló szervezettel karöltve, érdemes ezeket figyelemmel kísérni.

A hulladékká vált abroncsok újrahasznosítását a Környezetvédelmi- és Vízügyi Minisztérium termékdíjrendszerrel ösztönzi: a gyártók, az importőrök mentesülnek a kötelező termékdíj alól, ha az általuk gyártott, importált mennyiség 75 százalékát vissza tudják gyűjteni újrahasznosításra. (Azért nem 100%-ot kell elérni, mert az abroncsok bizonyos hányada nem gyűjthető vissza.)

Hasznosítás

A gumiabroncs-hulladék mintegy felét anyagában hasznosítják, és a gumit gyakorlatilag visszavezetik a gumigyártásba. A gumiterméket felaprítják, és belőle granulátumot készítenek, míg az abroncsban található acél- és textilalkotókat elkülönítik. Szitálással a granulátumot frakciókra osztják, majd nyersanyagként használják fel: például alacsonyabb minőségű gumitermékek előállításakor kaucsukot helyettesítenek vele, vagy a granulátumot ragasztóval összekeverik és lemezzé préselik, ebből pedig gumilemezeket, gumitéglákat, burkolólapokat, például sportpályák borítását készítik el.

A hulladék másik felét csak energetikai hasznosítással lehet ártalmatlanítani -  a különösen megrongálódott, rugalmasságát már elvesztett abroncsok esetében gyakorlatilag nincs más út, mint az égetés. A feketeszenekhez hasonló fűtőértékkel rendelkező abroncsok égetésével a cementgyárak primer olajszármazékokat váltanak ki, és ezzel jelentősen csökkenthetik energiaköltségeiket. Ennek az eljárásnak az engedélyeztetéséhez megfelelő szűrőberendezések szükségesek.

Az autóroncsok újrafelhasználásáról

Az autóroncsok a magyarországi gyakorlat szerint általában a megfelelő helyre, az autóbontókba kerülnek - ennek oka vélhetően az, hogy a tulajdonos csak így szabadulhat meg a biztosítás- és a súlyadó-fizetési kötelezettségétől. A regisztrált autóbontókban évente körülbelül 40 ezer gépjárművet adnak le. Magyarországon a 267/2004 (IX.23.) számú kormányrendelet rendelkezik a hulladékká vált, veszélyes hulladéknak minősülő gépjárművekkel kapcsolatos hulladékkezelésről (a rendelet a személyautóktól a 3,5 tonna össztömegig terjedő autókra vonatkozik). Amennyiben a jármű üzembentartója, tulajdonosa úgy dönt, hogy kiselejtezi járművét, köteles azt egy regisztrált bontónak átadni, ahol bontási igazolást állítanak ki. (Csak ezt követően lehet az okmányirodához fordulni annak érdekében, hogy a járművet töröljék a nyilvántartásokból és megszűnjön gépjárműadó- és biztosításfizetési kötelezettség.)

Forrás: ims.npt.gov.uk

Jelenleg az országban közel 140 regisztrált autóbontó műhely működik, ezek felügyeletét a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium látja el, elérhetőségükről pedig (egy rendelet értelmében) a Nemzeti Közlekedési Hatóság köteles összesített nyilvántartást közölni. A regisztrált bontók listáját itt is elolvashatja.

Az autóbontók külön gyűjtik, és további hasznosításra az arra engedéllyel rendelkező cégnek átadják az újrahasznosítható alkatrészeket. A hasznosítás egyik szempontja az ép alkatrészek megmentése és (továbbra is) alkatrészként történő felhasználása - ilyen lehet például a lökhárító, a szélvédő és az ablakok, a sebességváltó vagy a sárvédők. Miután ezeket leszerelték a járműről, a többi alkatrészből kiválasztják az anyagában újrahasznosíthatókat, és a különböző anyagfajtájú alkatrészeket elkülönítve gyűjtik.

Anyagában újrahasznosítható alkatrészek

Újrafelhasználhatóvá lehet tenni például az acélhulladékot (ilyen a motor, a hajtóművek, a futóművek), a nem vas fémhulladékot (például az alumínium, réz alkatrészeket) és a műanyag- és az üveghulladékok egy részét is.

A gépjármű-karosszériák feldolgozásának egyik legelterjedtebb módja az úgynevezett shredderezés. A shredder berendezés egy nagy teljesítményű malom, amelyben közel egységes nagyságúra őrlik a karosszériadarabokat, majd különböző eljárásokkal szétválasztják az egyes anyagfajtákat, és továbbküldik hasznosításra az azzal foglalkozó cégeknek.

A műanyaghulladék súlya a jármű összes tömegének 10-13%-a, de ez az arány az autófejlesztéseknek köszönhetően folyamatosan nő. A műanyagból készült alkatrészeket - a karosszériaelemeket, a belső burkolóelemeket, a műszerfalat, a motoralkatrészeket, a szellőzőrendszer elemeit, az üzemanyagtartályt, bizonyos csöveket, az elektromos alkatrészeket, a folyadéktárolókat stb. - elégetik, vagy bizonyos előkészítés után (másodlagos nyersanyagként) új termékké alakítják.

Forrás: [origo]

Az üveghulladék egy része beolvasztással újrahasznosítható, az üveg újrahasznosításakor azonban gondosan kell eljárni, hiszen az újraolvasztásra szánt üvegtörmelék semmilyen szerves, fémes vagy ásványi eredetű szennyeződést nem tartalmazhat ez jelentős mértékben befolyásolná a termék minőségét. A járművek oldalsó üvegablakainak olvasztása általában nem okoz problémát, az első és hátsó szélvédők esetében azonban egyes védőfóliák, illetve fűtőszálak megnehezítik a dolgot. Az első szélvédőkben az üvegrétegek közé (biztonságtechnikai okokból) különböző fóliákat illesztenek, s az ezekből felszabaduló mérgező anyagok (például klór-gáz) miatt az első szélvédők hőkezelése, olvasztása csak korlátozott mennyiségben lehetséges. A hátsó szélvédők újrahasznosítását a beépített fűtőszálak korlátozzák: az olvasztást követően a fémszál-olvadék homályosítja az így gyártott üveget.

Egy-egy autóba több kilogramm kábelt szerelnek be. Ezeket a feldolgozáskor szigetelési típusonként és színenként különválogatják, és továbbítják a hasznosítással foglalkozó cégekhez. Az így keletkező anyagok szinte 100%-ig újrahasznosíthatók.

Az autó bontása során, természetesen, keletkeznek olyan hulladékok is, amelyek a kommunális hulladékban végzik, ilyenek például a kis mennyiségben keletkező textilek vagy fényforrások.