Szerves anyag más galaxisokban

Vágólapra másolva!
Az elmúlt időszakban született megfigyelések alapján távoli galaxisokban is előfordulnak szerves molekulák, amelyek egy része a szupernóva-robbanások lökéshullámainak hatását is túléli.
Vágólapra másolva!

A Spitzer-űrteleszkóppal Achim Tappe (CfA) és kollégái az N132 jelű szupernóva-maradványt vizsgálták, amely tőlünk 163 ezer fényévre, a Nagy Magellán-felhőben található (utóbbi Tejútrendszerünk egyik kísérőgalaxisa). Az infravörös tartományban rögzített színképek alapján a felhő anyagában policiklusos aromás szénhidrogéneket (PAH) találtak. Eszerint ezek a földi élet keletkezése szempontjából fontos szerves molekulák, illetve legalább egy részük az ilyen heves robbanások forró felhőinek agresszív környezetét is túlélheti.

A megfigyelés azért fontos, mert egyes elképzelések szerint a Naprendszer születésekor egy szupernóva-robbanás történt a közelben. A fentiek fényében pedig elképzelhető, hogy a kataklizmát a térségben lévő szerves anyag jelentős része túlélte.

A Nagy Magellán-felhőnél távolabbi galaxisokban már sokkal nehezebb feladat a csillagközi szerves anyag nyomára akadni. Amennyiben sikerülne feltérképezni, hogy a galaxisok fejlődése során mikor jelent ez meg nagyobb mennyiségben a csillagközi térben, fontos támpontot kapnánk a földihez hasonló, esetleg szén-alapú életet hordozó bolygók eloszlásáról.

Az ilyen összetevők vizsgálatának egyik lehetséges módja az úgynevezett diffúz csillagközi sávok keresése. Diffúz csillagközi sávokat a csillagközi térben lévő, hosszú molekulaláncú, összetett szerves anyagok, elsősorban a policiklusos aromás szénhidrogének hozhatnak létre. Egy 2004-es felmérés keretében több olyan galaxisnál akadtak ezek nyomára, amelyek alkalmanként akár 10 milliárd fényévre helyezkedtek el tőlünk, tehát a Világegyetem 10 milliárd évvel ezelőtti állapotát mutatták.

2006-ban azonban ezzel ellentétes megfigyelés is született, amely bizonytalanná tette a fenti állítást. Sara Ellison (University of Victoria, Kanada) ugyanakkor a chilei VLT teleszkóprendszerrel egy 2 milliárd fényévre lévő csillagvárosban mutatta ki a fenti sávokat a közelmúltban. Mindezek alapján elképzelhető, hogy a korábban a Spitzer-űrteleszkóppal azonosított vonalak valóban ősi szerves anyagoktól származtak.