Egy 1 millió naptömegű gázfelhő a számítások szerint 20-40 millió év múlva fog galaxisunk, a Tejútrendszer fősíkjának ütközni, heves csillagkeletkezést kiváltva.

Jay Lockman (NRAO) és kollégái egy a Tejútrendszerben található kiterjedt gázfelhőt vizsgáltak. Az ilyen felhők általában a fősíkban, galaxisunk korong alakú tartományában jellemzők, ahol a Nap is megtalálható. A kérdéses felhő azonban 8000 fényévvel a fősík felett található. Pozíciója és eredete nehezen magyarázható 1963-as azonosítása óta.

A kérdéses felhőt felfedezője után egyszerűen csak Smith felhőjének nevezik. A becslések alapján 11 000 x 2500 fényév méretű, és nagyságrendileg egymillió naptömegnyi gázt tartalmaz. Amennyiben szabad szemmel is látható volna, 30-szor lenne nagyobb, mint a Hold az égen. További érdekessége, hogy eddig egyetlen csillagot sem azonosítottak benne.

A kutatók a rádiótartományban vizsgálták a képződményt, és sikerült annak mozgását meghatározniuk. Kiderült, hogy a felhő galaxisunk korongjának irányába, a fősík felé halad - mondhatni zuhan -, másodpercenként közel 240 kilométeres sebességgel.

A megfigyelések arra is rámutattak, hogy a bezuhanó felhő kölcsönhatásba lép galaxisunk ritka gázanyagával, és frontális oldalán máris egy ütközési zóna alakult ki. Ez azonban még csak bevezető a későbbi folyamatokhoz: amikor a fősík viszonylag sűrűbb gázanyagába érkezik, sokkal intenzívebb kölcsönhatás indul majd meg, amelynek keretében anyaga és a galaktikus korongban lévő gáz összenyomódik.

A megfigyelések alapján a felhő alakja már most kezd eltorzulni a Tejútrendszer gravitációs hatásától fellépő ún. árapályerők révén. Ennek nyomán elképzelhető, hogy több darabra fog szétoszlani, miközben anyaga a fősíkba hullik. A bezuhanó felhő a fősíkot valamivel távolabb fogja eltalálni, mint amilyen messze a Napunk kering a centrum körül.

Forrás: Bill Saxton, NRAO/AUI/NSF

Fantáziarajz a következő 20-40 millió évről, amelynek során a felhő a fősíkot megközelíti, majd annak anyagával ütközve heves csillagkeletkezést generál (Bill Saxton, NRAO/AUI/NSF)

Elképzelhető, hogy a képződmény a Tejútrendszer keletkezésének időszakából visszamaradt ősi gázfelhő. A 20-40 millió év múlva esedékes ütközés során közel 45 fokos szögben, ferdén érkezik majd a korong anyagába, ahol heves csillagkeletkezést generál majd az ütközés vidékén. A becslések alapján ekkor sok nagytömegű égitest alakulhat ki, amelyek szupernóvákként felrobbanva még aktívabbá és érdekesebbé teszik galaxisunknak ezt a tartományát.