Kell egy magyar műhold

2008.01.30. 10:18

Európában az elmúlt és az elkövetkező évek legnagyobb űrtávközlési vállalkozása a Galileo globális helymeghatározó rendszer létrehozása. Önök be tudnak kapcsolódni az építkezésbe?
Solymosi János: A Galileo az Európai Unió és az Európai Űrügynökség közös vállalkozása, melynek finanszírozását korábban PPP, azaz Public Private Partnership konstrukcióban képzelték el. Vagyis az Európában domináns űrhatalmak, Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Olaszország nagy űripari cégeire támaszkodott volna az egész vállalkozás. Ez egyben azt is jelentette volna, hogy a Galileo kiépítésében való részvétel lehetősége csak azon  EU-tagállamok űripara előtt állt volna nyitva, akik tagjai az ESA-nak is. Magyarország sajnos még nem teljes jogú tagja az ESA-nak (erről bővebben első keretes írásunkban olvashat - a szerk.), ezért magyar cégek nem is indulhattak volna azokon a pályázatokon, ahol elnyerhetnék volna ezeket az egyébként nagyon busásan jövedelmező megrendeléseket.

Ám eltelt néhány év, és az idő bebizonyította, hogy az eredeti elgondolás, a PPP konstrukció nem működik. Tavaly decemberben megtörtént a számunkra kedvező fordulat (erről bővebben második keretes írásunkban olvashat - a szerk.) Miután megváltozott a helyzet, jogosan felvetődött a kérdés, hogy ha mostantól mégis az EU közös költségvetéséből finanszírozzák a Galileo-programot, akkor tisztességtelen lenne azokat az európai országokat kizárni a részvétel lehetőségéből, akik nem ESA-tagok, de az ország ugyanúgy befizeti az európai kasszába a pénzeket. Tavaly novemberben alkalmam nyílt az ESA párizsi székhelyén rendezett ESA-EU tárgyaláson bemutatni a magyar űripart és a magyar szándékokat. A folyamat tehát elindult, és ezután fog kiderülni, hogy milyen formában lehet hozzájutni a különböző feladatokhoz.

Konkrétan a program melyik részébe tudnának belekapcsolódni?
Jelenleg a Galileo-rendszer infrastruktúrájának megvalósítása folyik. Ahhoz, hogy a műholdrendszer üzemeljen, fel kell bocsátani összességében 30 műholdat, és ki kell építeni a teljes földi kiértékelő- és vezérlőhálózatot. Ez a hosszadalmas folyamat több nagyobb fázisra tagolódik. Az első, ami 2005 decemberében már meg is történt, az első tesztműhold elkészítése és felbocsátása volt. Ezt a műholdat GIOVE-A-nak hívják, sikeresen pályán van azóta is, és küldi a Galileo-jeleket. A második fázis a GIOVE-B műhold pályára állítása, ami sokkal fejlettebb és komolyabb az elsőnél, és gyakorlatilag már pontosan olyan jeleket fog sugározni, mint amilyeneket kiépülése után a teljes rendszer. Ennek a lépésnek az előkészítése folyik most, és remélhetőleg hamarosan meg is fog valósulni.

Ezután következik az IOV PHASE, azaz In Orbit Validation Phase nevű fázis, melynek keretében már négy műholdat fognak pályára állítani. Azért négyet, mert minimálisan ennyi műholdnak kell egyszerre pályán lenni ahhoz, hogy valóban le lehessen tesztelni az egész rendszer működését. Az előbb említett első két fázis gyakorlatilag lezajlott, abba már nincs bekapcsolódási lehetőség. De a harmadikba, az IOV PHASE-be, illetve a földi infrastruktúra kiépítésébe alvállakozóként még magyar cégeknek is volna lehetősége bekapcsolódni. Ez nagyon fontos momentum lenne, mert a Galileo-rendszer kiépítésében való részvétel óriási presztízsértékkel bír. Ha egy ország elmondhatja magáról, hogy rendelkezik olyan űripari cégekkel, amelyeket elfogadnak egy ilyen fontos rendszer kiépítésében, az minősíti az adott ország technológiai színvonalát. Erre pedig az egész ország büszke lehet, hiszen még Európa nyugati felén sem képes mindenki arra, hogy ezt megtegye.
 
Ön szerint milyen jelenleg a magyar űripar helyzete Európában?
Magyarország sokáig előnyös helyzetben volt, részben a korábbi évtizedek hagyományaira alapozva. Ám világosan látnunk kell, hogy ez az előny elolvadóban van, ami elsősorban az állami szerepvállalás hiányából adódik. Most folyik az új európai status quo kiépítése - ezek a viszonyok, kapcsolatrendszerek pár éven belül ki fognak alakulni, és utána valószínűleg hosszú időre megmerevednek. Jelenleg az idő is az ellenfelünk, és ha sokáig teketóriázunk, akkor az a helyzet fog előállni, hogy az előnyünk nemhogy növekedne, hanem teljesen elveszítjük.

Frey Sándor (Kozmikus Geodéziai Obszervatórium Földmérési és Távérzékelési Intézet, csillagász)

Forrás: [origo]Az Európai Unió és az Európai Űrügynökség közös Galileo-programját a 90-es évek végén úgy tervezték, hogy a rendszer kiépítésébe és üzemeltetésébe bevonják a magántőkét is, és úgynevezett PPP (Public Private Partnership) konstrukcióban finanszírozzák. Egyrészt így kímélték volna a költségvetést, másrészt egyes vonakodó tagállamok számára így tudták volna vonzóbbá tenni a tervet. A PPP tehát egy hasznos, politikailag kedvező megoldásnak tűnt, ám azóta a körülmények megváltoztak: már látszik, hogy a szolgáltatásokat nem lehet annyiért eladni, amennyiért remélték, és a vevőberendezések gyártóitól sem lehet az elképzelt díjakat beszedni.

A rendszer fenntartása, frissítése évente félmilliárd euróba kerülne, és a jelenlegi számítások szerint a jövedelmezőség kérdéses. A hosszúra nyúlt koncessziós tárgyalások 2007 elejére végképp zsákutcába jutottak, a PPP-konstrukció megbukott, így mégiscsak a "hagyományos" módon, költségvetési pénzekből készül el a majdan 30 műholdból álló rendszer és az azt kiszolgáló földi létesítmények. Mindeközben a rendszer befejezési dátuma is 2013-ra tolódott.

Az új, immár az uniós költségvetésben is elfogadott elképzelés szerint az ESA-t bíznák meg a műholdrendszer teljes kiépítésével. Az ESA szerepe eredetileg csak 3 tesztműhold és az első 4, már navigációs jeleket sugárzó műhold pályára állítására, valamint a földi irányító és ellenőrző hálózat létrehozására korlátozódott volna. A változás 2013-ig további 3,4 milliárd euró költségvetési pénzbe kerül.



Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK