Atomfegyverek leszerelése

A fegyverekből és a civil szférából kivont erősen dúsított uránt természetes uránnal vagy a fegyvergyártás melléktermékeként visszamaradt szegényített uránnal keverik, "felhígítják", így hoznak létre az erőművi reaktorokhoz használható, kismértékben dúsított uránt. Az USA egy húsz évre kötött egyezmény alapján felvásárolja az orosz atomfegyverekből kikerült urán egy részét, és átalakítja. A "megatonnákból megawattot" program keretében 2007. áprilisi adatok szerint 12 ezer nukleáris robbanófej anyagát alakították át, az egyezmény célkitűzései már 60%-ban teljesültek. A program végére 500 tonna, 20 ezer robbanófejnek megfelelő erősen dúsított uránt alakítanak át. Az USA várhatóan összesen 7,6 milliárd USD-t fizet Oroszországnak.

Forrás: epa

A leszerelési egyezmények végrehajtása során Oroszországban és az USA-ban több száz tonna plutónium halmozódott már fel. A feleslegessé vált plutóniumra elvileg többféle sors várhat. Abban hamar egyetértés alakult ki, hogy a változatlan formában történő felszíni őrzés hosszú távon a legköltségesebb megoldás, és egyúttal a legveszélyesebb is. Óriási kihívást jelentenének a raktárak az atomfegyver-építésre készülő államok, terroristák, bűnözők számára, hiszen már tíz kilogrammnál kevesebb plutóniumból is lehet pusztító atombombát építeni.

A plutóniumot el is lehetne temetni, akár az erőművi kiégett fűtőelemekkel együtt, akár önállóan. Ez lenne a legpazarlóbb megoldás, hiszen a plutónium kitűnő hasadóanyag, mely természetesen energiatermelésre is felhasználható. A drágán létrehozott plutónium további hatalmas ráfordítások árán, haszontalanul kerülne ki a forgalomból. Az eltemetéshez elüvegesített, üvegszerű anyagokba ágyazott plutóniumot ráadásul viszonylag egyszerűen ismét fegyverminőségű plutóniummá lehetne visszaalakítani. Az eltemetés mellett szól viszont, hogy az atomenergiai-iparnak nincs sürgős szüksége erre a hasadóanyagra, az uránkészletek bőségesek, a leszerelt fegyverekből urán is bőven kerül a piacra.

A lehetséges megoldások közül az érintett nagyhatalmak vezetői az energetikai hasznosítást választották. Ehhez a tiszta plutóniumot először oxidálják, majd urán-oxiddal keverik, így jön létre a kevert (mixed oxid, MOX) fűtőanyag. Az atomreaktorban a plutónium könnyebb elemekre hasad szét, végleg átalakul, megszűnik katonai alkalmazhatósága. Évtizedek óta léteznek már MOX fűtőanyaggal üzemelő reaktortípusok. Az USA, Oroszország, Japán, Franciaország együtt fejleszt egy magas hőmérsékletű reaktort (Gas Turbine - Modular Helium Reactor), amelynek üzemanyaga plutónium.

A csempészektől elkobzott plutónium mennyisége kevés ahhoz, hogy abból bombát lehessen készíteni, de a plutónium a sajtó szerint "köztudottan" igen veszélyes méreg. Néha számszerűsítik is a veszélyt, például ilyen módon: 1 gramm plutónium egymillió emberben okozhat rákbetegségeket vagy néhány gramm plutóniummal megmérgezhető a vízellátó rendszeren keresztül milliós nagyvárosok teljes lakossága. Ezek az állítások légből kapottak, a plutónium nem veszélyesebb, mint más nehézfémek.

A szájon át az emésztőrendszerbe került plutóniumnak (plutónium-oxidnak) mindössze egy ezred-százaléka marad a szervezetben, a többi 99,999 százalék kiürül. Ahhoz, hogy egy nagyvárosban 1 millió ember szervezetébe kerüljön be az ivóvízzel fejenként 1 ezredgramm plutónium, veszteségekkel nem számolva 1 kilogramm plutóniumra lenne szükség, és ez nem okozna semmi károsodást.  A plutóniummal való mérgezés nem "hatékony" módszer, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy a plutónium-oxid vízben egyáltalán nem oldódik.