Amíg az Északi-sarkvidéken a legutóbbi nyár melegrekordot hozott, addig az Antarktisznál meglepő módon ezzel ellentétes helyzetet tapasztaltak a kutatók.

Tíz ország 58 kutatója gyűjtött adatokat az Antarktisz körüli vizek állapotáról idén februártól a Nemzetközi Poláris Év egyik kiemelt kutatóprogramja, a Polarstern keretében. Az Alfred Wegener sarkkutató intézet (AWI) vezetésével zajló program fő célja az óceánok áramlásrendszerének vizsgálata, az ebben a klímaváltozás miatt esetlegesen jelentkező változások, illetve ezek okainak azonosítása. A programmal megegyező nevű kutatóhajóról a víz sótartalmát, a nyomelemeloszlást, az áramlatokat és a hőmérséklet alakulását is vizsgálták.

Amíg az Arktisz (Északi-sarkvidék) területén a legutóbbi nyár melegrekordot hozott, addig az Antarktisznál meglepő módon ezzel ellentétes helyzetet tapasztaltak: viszonylag hideg nyarat, a mélytengeri vizek minimális hidegebbé válásával. Ez fokozhatja a kontinens körüli vizekben zajló áramlásokat. A műholdas adatok is megerősítették a lehűlést, az eddig fényképezett legnagyobb évszakos jégkiterjedéssel.

A vízben lévő kémiai anyagok vizsgálatakor kiderült, hogy a mérések kezdete óta most a legkisebb a víz vastartalma. A vas fontos az algák növekedéséhez, az algák pedig üvegházhatású szén-dioxidot kötnek meg, közvetve a légkörből is. A vaskoncentráció egyébként fontos paraméter lehet annak megbecslésében, hogy az óceáni víztömegek mennyire működnek mint széndioxid-nyelők.

Az óceánok vizében bekövetkező változások hatásai csak évek alatt értelmezhetők, ezért a kutatók hangsúlyozzák, hogy további és folyamatos adatgyűjtés szükséges, a tengeraljzathoz rögzített és szabadon sodródó automata szondák most épülő hálózatával. A következő évek adatai alapján lehet eldönteni, hogy a mostani lehűlés egy folyamat kezdete-e, vagy csak egyszeri ingadozás.