Átlagos tudományos teljesítmény félpénzen - az MTA elnökjelöltjeit kérdeztük

Vágólapra másolva!
"Aligha reális várakozás, hogy minden sms elküldése előtt mindenki mondja jó hangosan, hogy 'éljen a tudomány!', de azt fontos lenne a jelenleginél jobban tudatosítani, hogy a jólét, a jó élet egyik feltétele a tudomány és annak folyamatos művelése" ... "Volt egy szintén legendás, Puskás Öcsivel fémjelzett focicsapat is az ötvenes években. Időközben a magyar labdarúgás szinte megszűnt, és a szerkezete is széthullott. A magyar tudomány és felépítése szilárdan áll. Kiváló játékosokkal rendelkezik. Világbajnokok aligha leszünk - túl kicsi az ország ehhez -, de az élvonalba kerülhetünk." A Magyar Tudományos Akadémia elnökjelöltjeinek négy kérdést tettünk fel.
Vágólapra másolva!

Május elején új vezetőséget választ a Magyar Tudományos Akadémia. A jövendő tisztségviselők előválogatását jelölőbizottság folytatta le, amely a több hónapos procedúra végén három elnökjelöltet nevezett meg a második ciklusát töltő Vizi E. Szilveszter helyére. Az [origo] mindhárom jelöltnek ugyanazt a négy kérdést tette fel. Az alábbiakban Pálinkás József és Somlyódy László válaszait olvashatják. Roska Tamás udvarias válaszlevelében elhárította felkérésünket, mert az elnökjelöltséggel kapcsolatos kérdésekre az MTA keretei között válaszolt.

Pálinkás József válaszai

Ön szerint a Magyar Tudományos Akadémia közéletben betöltött szerepe mennyire nyilvánvaló a hétköznapi ember számára? A tudomány, illetve az Akadémia mint intézmény jelentősége kellő súllyal van-e jelen a hétköznapi ember életében? Ha nem, akkor kíván-e ön tenni annak érdekében, hogy ez megváltozzon?

Az az érzésem és a személyes tapasztalatom, hogy a közvélemény nagy többsége nem ismeri pontosan az MTA közéletben betöltött szerepét. Ugyanakkor az emberek többsége tudja, hogy az akadémiai tagság mögött komoly tudományos teljesítmény, megbízható tudás áll, ezért az MTA-t mint intézményt hitelesnek, az akadémia tagjait elismert és hiteles embereknek tartják.

A fejlett társadalmakban a tudomány óriási súllyal van jelen minden ember életében. Olyan döntő súllyal, hogy lassan ezt természetesnek tekintjük, és ezért nem vesszük észre. Ma egy jól felszerelt konyhában több "tudományos" berendezés van, mint hetven-nyolcvan évvel ezelőtt egy laboratóriumban. A legegyszerűbb orvosi vizsgálatot is hatalmas tudást megtestesítő műszerekkel végzik. Egy mobiltelefon teljesítménye számítógépként nagyobb, mint a harminc évvel ezelőtti legnagyobb számítógépeké. Hatalmas tudást birtokolunk. De egyre kevesebben értjük, és még nagyobb baj, hogy egyre kevesebben ismerjük fel, hogy ezek a jóléti eszközök a tudomány eredményei. Aligha reális várakozás, hogy minden sms elküldése előtt mindenki mondja jó hangosan, hogy "éljen a tudomány!", de azt fontos lenne a jelenleginél jobban tudatosítani, hogy a jólét, a jó élet egyik feltétele a tudomány és annak folyamatos művelése.

Ha a tudománnyal nem foglalkozó emberek ezt megértik, akkor az Akadémia súlyát is jobban felfogják. Mert mi is a Magyar Tudományos Akadémia? Tudósok szervezett köztestülete, amely ellátja a tudományos élet szervezésével, a tudományos felismerések hitelesítésével kapcsolatos feladatokat, s emellett kutatóintézeteket tart fenn, ahol a világ jobb megismerését szolgáló alapkutatásoktól új anyagok és új gyógyszerek kutatásáig sok dologgal foglalkoznak.

Azt szeretném, ha az Akadémia tagjai szakterületük kérdéseiben gyakrabban megnyilvánulnának. Ugyanakkor el kell kerülni azt a látszatot, hogy az akadémikusok valamilyen különleges emberek lennének, akik "mindent" tudnak. A tudományos életben olyan mértékű specializáció ment végbe, hogy a szakemberek többsége csak egy nagyon szűk szakterületen rendelkezik teljesen biztos tudással. A többi embernek bíznia kell ezek speciális tudásában. Az Akadémia a maga igényes, bonyolult hitelesítési rendszerével hozzájárul ennek a bizalomnak a kiépítéséhez.

A fejlett világban a gazdasági fejlődés egyik legfontosabb motorja a magas színvonalú kutatás-fejlesztés, amelynek alapját a természettudományok képezik. Ön hogy látja: fel van-e készülve a MTA arra, hogy a 21. század gazdasági kihívásait megfelelő súlyú és magas színvonalú természettudományos háttérrel támogassa? (Illetve: a természettudományokban zajló kutatások, az alapkutatástól az alkalmazott kutatásig, illetve az akadémiai kutatóhálózatoktól az egyetemekig, elég gyorsan és rugalmasan képesek-e igazodni az ipari/gazdasági igényekhez, ezáltal az ország fejlődéséhez?)

A 21. század kihívásai egyaránt igénylik a természettudományok - ideértve a műszaki, az orvosi és agrártudományokat is - és a társadalomtudományok válaszait. A Magyar Tudományos Akadémia az egész magyar tudomány köztestülete, és mint ilyen egyedül ő rendelkezik azzal az összetett tudományos háttérrel, amely képes lehet a társadalom és a gazdaság tudomány által megválaszolandó kérdéseire felelni.

Az már bonyolultabb kérdés, hogy milyen mértékben képes. Szerencsére a gazdaság és a társadalom minden kérdésére nem a magyar tudományos kutatásnak kell választ adnia. A magyar tudomány része a világ tudományos életének, és a gazdaság és a társadalom szempontjából a világban megszülető eredmények értő közvetítése is fontos feladata az Akadémiának. Az elsődleges szerepe azonban megteremteni a feltételeket, hogy a magyar kutatók hozzájárulhassanak a tudományos eredmények létrehozásához és a tudományos eredmények - minden tudományterületen - segítsék az ország fejlődését, az oktatásban és a gazdaságban egyaránt. Azt azonban őszintén a közvélemény elé kell tárni, hogy a magyar tudomány - eredményei ellenére - szinte semmilyen szempontból nincs jó helyzetben. A tehetséges fiatalok számára nagyon nagy a csábítás, hogy másutt hasznosítsák tehetségüket. Az intézmények felszereltsége gyakran nem alkalmas technikailag versenyképes kutatásokra. Magyarországon kevés az igazi kutatási feladatot megfogalmazó vállalat. A nagy nemzetközi vállalatok másutt létrehozott szellemi terméket alkalmaznak magyarországi gyáraikban. A társadalomtudományok támogatása sem elegendő nagy, átfogó vizsgálatok elvégzésére.

Fotó: Pályi Zsófia

Az akadémiai kutatóintézetek és az egyetemi kutatóhelyek alkalmazkodóképessége megítélésem szerint megfelelő, de sajnos nagyon gyakran változik, hogy mihez kell alkalmazkodniuk. A tudományos kutatások támogatási rendszerében nagyobb stabilitásra lenne szükség, hogy az intézmények tervezni tudjanak. A tudományos kutatás hosszú távú befektetés. A gyors megtérülés igazából ritka. A tudomány ott hasznosul igazán, ahol az intézményrendszer stabil, és inkább a megrendelő keresi egy-egy feladat megoldását a kutatóintézetben, mintsem a kutató házal a "felfedezés" hasznosításáért. Noha a folklór vagy a nagyvárosi legendák arról szólnak, mintha ez utóbbi lenne a gyakoribb és követendő példa.

A Magyarországon közkeletű vélekedés szerint a magyar tudósoknak világformáló a hatásuk. Ez biztosan igaz volt a 20. század elején. Ön szerint érvényes-e ez a megállapítás a mai korban is, vagy inkább már csak legenda?

A 20. század eleje különleges korszak volt. Egyrészt elméleti tudományos eredmények ilyen mértékben talán soha nem változtatták meg a világ sorsát, az emberek életét. Nem szívesen jósolok, de az az érzésem, hogy a 21. században inkább praktikus, a technikai, technológiai, a mérnöki - ebbe a molekuláris mérnöki munkát is beleértem - felismerések, újdonságok fordítanak majd nagyot a világ sorsán, és nem korábbi értelemben vett elvi felismerések, mint például az általános tömegvonzás, relativitáselmélet, az anyag alapvető építőelemeinek felfedezése, a kvantummechanika. Óriási szerepe lesz a társadalomtudományoknak is, de én ezt is a praktikusabb dolgok közé sorolom. Azt sem hiszem, hogy megismétlődne még egyszer, hogy néhány ember - köztük a híres magyar "marslakók" - olyan mértékben változtathatna a világ sorsán, mint a 20. század első felében. A tudomány ma sokkal inkább csapatmunkává vált, szinte ipari méreteket öltött, és jobban szétterjedt a világban. Egy vagy néhány ember teljesítménye nem tud olyan mértékben kiemelkedni, mint korábban. Egy ország életében is a tudományos élet szervezettsége játszik fontos szerepet.

A 20. századi magyarok szerepét vizsgálva a teljesség igénye nélkül néhány dolgot hadd emeljek ki. Az első a 19. század végének és a huszadik század elejének magyar közoktatása. Ez volt a siker egyik titka. Azt látom, hogy ehhez ma milyen iskolák kellenének, ám azt még csak elképzelni sem tudom, hogy a mai magyar társadalmat hogyan lehetne meggyőzni, hogy azoknak a magyar iskoláknak a mai megfelelőit létrehozzuk. És nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a kiegyezés utáni Magyarországon egyrészt a magyar főnemesség - például Eötvös József és Eötvös Loránd -, másrészt a gyarapodó magyar polgárság - Wigner vagy éppen Teller szülei - is vonzó foglalkozásnak ítélte a tudományos pályát. Az egyetemi tanári poszt pedig a legmagasabb és legmegbecsültebb társadalmi pozíciók közé tartozott.

Tény, hogy a magyar tudósok komolyan hozzájárultak a 20. század eredményeihez, világformáló hatásuk része a nemzeti mítosznak. És ez persze mint minden mítosz fontos, de azért mítosz. A nagy földrajzi felfedezések sem fognak megismétlődni. De lesz majd valami más, amit most nem látunk. Arra kell törekedni, hogy Magyarország kivegye a részét a világ tudományos eredményeinek létrehozásából - főként azért, mert javaiból is csak így részesedhet igazán -, de a tudományos nagyhatalmi illúziókkal jobb csínján bánni.

Önt személy szerint mi motiválja a Magyar Tudományos Akadémia elnöki tisztéért folyó versenyben?

Az MTA elnökét a tagság jelölése alapján választják. Jó néhány általam tisztelt akadémikustársam támogatása is hozzájárult, hogy igent mondjak a jelölésre. Azt gondolom, hogy a tudománynak jelentős hatása van és még jelentősebb lesz mindennapi életünkre. Az Akadémia elnökének pedig jelentős hatása lehet a magyar tudományos közéletre. Számomra az a legfontosabb, hogy ez a jövőt alakító tevékenység hatékonyan, hitelesen, a magyar hagyományokra építve, következetesen fejlődjön. Azt képzelem, ebben én értelmes, hasznos és fontos munkát végezhetek.

Fotó: Pályi Zsófia

Dr. Pálinkás József

1952. szeptember 18-án született Galvácson. 1971-ben érettségizett a kecskeméti Piarista Gimnáziumban, 1977-ben a szegedi József Attila Tudományegyetemen fizikus szakon szerzett diplomát, majd a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjasaként az MTA debreceni Atommagkutató Intézetében (ATOMKI) kezdett dolgozni. Több évet töltött vendégkutatóként az USA-ban és Svédországban. 1989-ben megszerezte a fizikai tudomány doktora fokozatot. 1990-ben az ATOMKI igazgatóhelyettese lett, majd 1991 és 1996 között az intézet igazgatója volt. 1995-ben az Akadémia levelező, 2004-ben rendes tagjává választották. 1995-től kezdve a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, majd jogutódján, a Debreceni Egyetemen tanszékvezető egyetemi tanár, 2005-től a Fizikai Intézet igazgatója, 2007-től az Debreceni Egyetem Tudományegyetemi Karok elnöke, rektorhelyettes. 1998 és 2002 között előbb államtitkárként, majd oktatási miniszterként tagja volt a kormánynak. 2006-ban a Hajdú-Bihar megyei Fidesz-listán országgyűlési képviselővé választották. Az Országgyűlés Oktatási és Tudományos Bizottságának tagja és a Kutatási és Innovációs Eseti Bizottság társelnöke.

Pálinkás József kutatási területe az atomi ütközések kísérleti vizsgálata. Pályája kezdetén főleg röntgen- és elektronspektroszkópiai vizsgálatokkal, illetve ion-atom ütközési folyamatokban létrejövő elektronemisszió kutatásával foglalkozott. Az 1990-es években bekapcsolódott a CERN-ben a LEP-en folyó, a hipotetikus Higgs-részecskék megfigyelésére irányuló kísérletbe. Ez nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Debrecenben kialakuljanak és megerősödjenek a kísérleti részecskefizikai kutatások. A Debreceni Egyetemen fizika alaptárgyakat ad elő fizikus, fizikatanár és villamosmérnök szakos hallgatóknak, a doktori (PhD) képzésben kezdettől fogva részt vesz, eddig hat hallgatónak volt témavezetője vagy társ-témavezetője. Pálinkás József legjelentősebb tudományos eredményeit az atomi ütközésben ionizált atomok elektronfelhője aszimmetriájának kimutatásával, az elektron-elektron ütközés (Thomas-szórás) révén létrejövő elektronbefogás és a semleges lövedék-atomok elektronbefogásának kimutatásával érte el.