Még soha nem közöltek egyszerre ennyi új képet az optikai távcsövek koronázatlan királyától, a Föld körül keringő Hubble-űrtávcsőtől. A fotókon egymáshoz veszélyesen közel merészkedő, összeütköző galaxisok láthatók, nyakatekert szerkezettel és gyakran igen vad csillagkeletkezéssel.

A gyűjteményt a Hubble-űrtávcső (Hubble Space Telescope, HST) 18. "szülinapjára" készítették a csillagászok, markánsan demonstrálva, hogy a már sokszor leírt műszer még mindig az egyik, ha nem a legjobb optikai távcső a csillagászati kutatásokban.

Nézzen meg néhány példát nagyobb méretben!

A képeken 59 variációban bemutatott jelenség, a csillagvárosok egymással való kölcsönhatása, összeütközése előfordul a modern (mai) Világegyetemben is, de a megfigyelések alapján a korai Univerzumban jóval gyakoribb lehetett: ahogy térben és időben egyre távolabbi területeket vizsgálunk, egyre több ütközést figyelhetünk meg. Ebből az következik, hogy ezek a heves folyamatok elsődleges szerepet játszottak a mai (közeli) modern galaxisok kialakulásában: a kisebb galaktikus "építőelemekből" így jöttek létre napjaink nagy galaxisai, például az Androméda-köd vagy saját galaxisunk, a Tejútrendszer is. Utóbbiban már sikerült azonosítani olyan anyagot, amely kisebb galaxisok bekebelezéséből származik, és napjainkban is zajlik a Saggitarius-törpe nevű kis galaxis "emésztése". Rosszabb hír, hogy az Androméda-köd és a Tejútrendszer egymás felé is közelednek (mintegy 500 ezer kilométer/órás sebességgel), ami néhány milliárd év múlva összeolvadásukat fogja eredményezni. (Az ütközés forgatókönyve korábbi cikkünkben olvasható részletesen.)

Ekkor - és már ezt megelőzően is - a saját galaxisunkban is ahhoz hasonló folyamatok indulnak el, amilyenek a mostani képeken láthatók. Bár két galaxis ütközése során az egyes csillagok csak elvétve találkoznak egymással - olyan ritkásan töltik ki a galaxison belüli teret, hogy erre nagyon kicsi az esély -, a galaxisok alakja és anyageloszlása a gravitációs hatások, az árapályerők miatt jelentősen módosul. A legfontosabb változások nagy méretskálán és több százmillió év alatt következnek be: egész spirálkarok tekeredhetnek meg, és csillagok százmilliói lökődhetnek ki végleg a galaxisközi térbe. Az ütköző, illetve az árapályhatásoktól összenyomódó csillagközi felhőkben hirtelen sok új égitest születhet (robbanásszerűen heves csillagkeletkezés), a két galaxis magja pedig összeolvadhat és aktivizálódhat.

Forrás: NASA / HST

Az egymáshoz túl közel merészkedő galaxisok gázt, esetleg csillagokat vonzhatnak magukhoz egymástól, eltorzíthatják egymás alakját, végső esetben össze is olvadhatnak. A képek látványosan mutatják: a kisebb galaxisok nemcsak beolvadva adhatnak új csillagokat nagyobb társaiknak, hanem a gázanyag mozgását megzavarva heves csillagkeletkezést is generálhatnak. Forrás: NASA, ESA, Hubble Heritage Team (STScI/AURA)-ESA/Hubble Collaboration, A. Evans (University of Virginia, Charlottesville/NRAO/Stony Brook University)

 

 

Nézze meg őket egy kattintás után, kényelmesen hátradőlve!