A mangroveerdők kiirtása súlyosbíthatta a mianmari katasztrófát

2008.05.13. 7:21

Egy vezető ázsiai politikus szerint a mangroveerdők kipusztítása miatt vált védtelenné Mianmar part menti területe a természet pusztító erőivel szemben.

Surin Pitsuwan, az ASEAN (Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége) főtitkára a tagállamok egyik magas szintű találkozóján kijelentette, hogy a part menti területek fejlesztése miatt kiirtották a viharok ellen természetes védelmet nyújtó mangroveerdőket - írja a BBC. Ezért okozhatta legkevesebb 22 000 ember halálát a nagy erejű trópusi ciklon, a Nargis. Egy korábbi tanulmány is alátámasztja a főtitkár szavait. Eszerint a 2004-es ázsiai cunami idején jóval kevésbé károsodtak azok a területek, ahol érintetlen volt a mangrovenövényzet, és itt kevesebb áldozatot követelt a katasztrófa.

A főtitkár azután a sajtókonferencia után adott hangot véleményének, ahol Mianmar szociális ügyekkel foglalkozó minisztere, Maung Maung Swe elmondta, hogy a ciklon keltette hullámok jóval több áldozatot szedtek, mint maga a 190 km/órás sebességgel tomboló szél. "A hullámok magassága elérte a 3,5 métert, és elsöpörték vagy elárasztották az alacsonyan fekvő falvak házainak felét" - nyilatkozta a miniszter. - "Az emberek nem tudtak sehová sem elmenekülni."

Biológiai védőgát

A mangrovét régóta a parti települések biológiai védőgátjának tekintik. Egy 2005 decemberében megjelent tanulmány szerint az egészséges mangroveerdő több mint 200 000 Srí Lanka-i ember életét mentette meg az ázsiai szökőár idején. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) kutatói összehasonlították két olyan Srí Lanka-i falu halálos áldozatainak számát, amelyre lecsaptak a gyilkos hullámok. A sűrű mangrove- és bozóterdő védelmében meghúzódó településen két ember vesztette életét, míg a szomszédos, növényi védelem nélküli faluban 6000-en haltak meg.

A mangrovenövényzet ott alakít ki rendkívül sűrű állományt a partok mentén, ahol az édesvíz találkozik a tengervízzel. Gyakran több száz métertől több kilométerig terjeszkedik a szárazföld belseje felé. A mangrove - különösen a folyódeltákban - megakadályozza, hogy a hullámok kárt tegyenek a tengertől távolabb fekvő, termékenyebb földeken.

A mangrove védelme az ember védelme

Egy nemrég végzett világméretű fölmérés szerint 1980 óta 3,6 millió hektár mangroveerdő tűnt el. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) által végzett vizsgálatból kiderül, hogy Ázsiában a legnagyobb mértékű - 1,9 millió hektár - a pusztítás. A mangrove helyére vagy mezőgazdasági ültetvények, vagy rák- és haltenyésztő telepek kerülnek. Az irtás jelentős hajtóereje, hogy helyet szabadítsanak föl a turizmusnak és a növekvő népességnek.

Az érintett kormányok azonban lassan rádöbbennek, milyen veszélyekkel jár az őshonos növényzet kiirtása. Bár az eredetit megközelítő állapot helyreállítása évtizedeket, esetleg évszázadokat is igénybe vehet, már az is jelentős eredmény, hogy az eredeti mangrovenövényzet irtása sok helyen lelassult.

A FAO fölmérése kimutatta, hogy a pusztítás üteme az 1980-as években tapasztalt évi 187 000 hektárról a 2000-es évek elejére évi 102 000 hektárra csökkent. Egyes országokban, például Bangladesben még növekedett is a mangrovéval borított terület nagysága.

Bangladesben elhatározták, hogy védelem alá helyezik a világ egyik legnagyobb part menti élőhelyét. A bangladesi döntés mögött többek között annak felismerése állt, hogy a mangrove mérsékli a szélsőséges időjárási események okozta pusztításokat.

A Gangesz és a Brahmaputra folyók deltájában lévő Sundarbans területén nagyjából 100 000 hektár mangroveerdő él. Bangladest néhány évtizede 300 ezer áldozatot követelő pusztító tájfun sújtotta. A döntéshozók belátták, hogy a Bengáli-öböl felé tartó újabb tájfun a mangrove nyújtotta védelem nélkül még nagyobb katasztrófát okozna, hiszen azóta megnőtt a népsűrűség is.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK