Az ősi víz nyomában

Az élet lehetőségének vizsgálata szempontjából kulcskérdés, hogy mikor és hol lehetett jelen folyékony víz egykor a Marson. Az ősi felszíni vízzel kapcsolatban főleg a Spirit és az Opportunity amerikai marsjárók szereztek új ismereteket az elmúlt években. Utóbbi a Meridiani-síkságon landolt, ahol egykori - feltehetőleg felszín alatti, illetve a felszínhez közeli - vizes környezetben keletkezett hematitásványokat azonosított, apró golyók formájában. Emellett olyan ún. keresztrétegzett üledékeket is talált, amelyek egykor áramló vizes környezetben rakódtak le.

Forrás: NASA, JPL

Réteges szulfátos kőzet az Opportunity leszállóhelyén, rajta fúrásnyomokkal, valamint apró hematitgolyókkal (balra), és a golyók közelképe (jobbra) (NASA, JPL)

A kőzetek fúrásakor mindkét rover sok helyen akadt olyan ún. mállási kérgekre, melyek szintén vízzel kapcsolatban alakulhattak ki. Ezek vagy a cikkben később részletezendő éghajlati kilengések során vándoroló, és helyenként akár megolvadó vízjégtől alakultak ki, vagy a vulkánkitörések során savassá váló vékony fagytakarók bontották meg a kőzetek külső felületét. Itt nem minden esetben kell makroszkopikusan is látható vízre gondolni, ún. savköd formájában a mikroszkopikus skálán kifagyó légköri pára is mállaszthatja a felületeket.

Forrás: NASA, JPL

A Spirit kereke által kiásott világos színű, sós üledék, amely felszín alatti vizekből válhatott ki (NASA, JPL)

Egyre több a bizonyíték arra, hogy ezek a "vizes" időszakok viszonylag rövidek lehettek. A bolygó történetének kezdeti periódusában enyhe és nedves volt az éghajlat, ez lehetett az esetlegesen kialakult élet számára a legkedvezőbb időszak. Ebből a periódusból sok folyómeder, a mainál erősebb erózióra utaló nyomok, valamint vizes közegben elmállott agyagásványok maradtak vissza.

A későbbiekben is számos alkalommal jelent meg a víz a felszínen, de csak rövid ideig. Ekkor alacsony volt a hőmérséklet, és hatalmas szulfátos üledékes rétegsorok rakódtak le a hideg vizekből.

Szintén fontos felismerés, hogy a felszíni vizsgálatok alapján sok olyan fagyáspont-csökkentő anyag van a bolygó regolit-takarójában (a "talajban"), amelyek jelentősen, alkalmanként akár 10 foknál is jobban lecsökkentik a víz fagyáspontját, ha azzal összekeverednek. A fagyáspont-csökkentés mellett az ilyen sóoldatok lassabban párolognak, tehát a folyékony víz számára kedvezőbb viszonyokat nyújtanak a felszínen.

A Mars Express-szonda mérései alapján az idős területeken olyan ásványok találhatók, amelyek egykor vizes közegben keletkeztek. Emellett az új felvételek és a domborzati modellek alapján a korábban azonosítottnál több idős vízfolyásnyom szabdalja a felszínt.

Forrás: ESA/ DLR/ FU Berlin (G. Neukum)

Egy idős folyóvölgy elvégződésénél található üledékes delta. A Mars felszíne tele van az egykori vízre utaló nyomokkal, de ma mégis száraz égitestnek számít (ESA, DLR, FU Berlin, Neukum)