A Spitzer-űrteleszkóp közel 800 ezer, a Tejútrendszer fősíkját és annak környezetét mutató felvételét egy hatalmas mozaikká állították össze, amelyen Galaxisunk dinamikus fejlődése is követhető.

A mozaik nem csak az eddig legnagyobb, az infravörös tartományban készült ilyen felvétel, de egyben a ma elérhető legjobb felbontású kép is ezeken a hullámhosszakon. Sok olyan sugárforrás azonosítható rajta, amely korábban pontszerűnek tűnt, de most csillagok tucatjaira bomlott. Mivel a közeljövőben nem terveznek a Spitzernél nagyobb infravörös űrteleszkópot, ezek a felvételek sokáig az elérhető legjobbak lesznek.

A képen a zöld szín a 8 mikrométeres hullámhosszat mutatja, amely az ún. policiklusos aromás szénhidrogén (PAH) molekulákra érzékeny. Utóbbiak elsősorban fiatal csillagok közelében figyelhetők meg, amelyek sárgás és vöröses, sok grafitszemcsét tartalmazó foltok formájában, buborékok belsejében azonosíthatók.

A kék pontok a 3,6 mikrométeres hullámhosszakon az idősebb csillagokat jelzik - amelyek nagy számuk miatt egybeolvadó kékes ködösségként jelennek meg. A narancsos árnyalatú, kerek alakzatok planetáris ködök, amelyeket a kisebb tömegű csillagok dobták le életük végén. A vöröses szín pedig a felmelegedett csillagközi por sugárzását mutatja a 24 mikrométeres hullámhosszon. A sárga és vöröses területek aktív csillagkeletkezési vidékek, amelyek forró port és szerves molekulákat tartalmaznak.

Forrás: NASA, JPL-Caltech, A. Kapadia, SSC-Caltech

A nagy mozaik darabjai. A Tejútrendszer központi régiója középen látható, míg a Galaxis külső vidékei a felső és alsó képeken figyelhetők meg. A kép nagyméretű változatának letöltése (NASA, JPL-Caltech, A. Kapadia, SSC-Caltech)