Kalandozás bolygónk múltjában - 1. rész: földtörténeti ős- és előidő, a prekambrium

2008.07.06. 8:39

Az ősi légkör és klíma

Számos kőzettípus szolgáltat fontos információkat a légkör egykori állapotáról (pl. sávos vasércek, paleotalajok, vörös rétegek.

Forrás: University of Cape Town

Hematitban gazdag sávosvasérc-formációba mélyített fúrás fúrómagjai (Prof. David L. Reid, Department of Geological Sciences, University of Cape Town)

Ezeken kívül sok egyéb kőzet is érzékeny a klímára: a legtöbb karbonát az Egyenlítőtől számítva 30 földrajzi fokon belül, a foszforitok 45 fokon belül, az evaporitok 50 fokon belül rakódnak le. A tillitek és a varvitok viszont a szárazföldi eljegesedések területeit jelzik.

A legidősebb eljegesedések nyomai 2,2 milliárd évvel ezelőtt, a kora-proterozoikumban fordulnak elő Észak-Amerikában. Hasonló korú eljegesedésekre utaló nyomok vannak más kontinenseken is. A Föld történetének legnagyobb eljegesedése a késő-proterozoikumban volt, amikor három eljegesedési szakaszt azonosítottak (850-800, 750, 720-670 millió évvel ezelőtt). A földtörténetnek ezt a fagyos korszakát és az ún. hógolyó-Föld elméletet sorozatunk későbbi részében részletesebben is tárgyaljuk.

A Föld korai atmoszférája mai szemmel nézve elég fullasztó lenne számunkra, az elviselhetetlen gázok (metán, ammónia, szén-monoxid) nagy mennyisége és a szabad oxigén hiánya, illetve későbbi alacsony részaránya miatt. Amikor az élőlények fokozatosan nagyobb arányban tértek át a fotoszintézisre, a felszabadult oxigén egyre jelentősebb mennyiségben szaporodott fel az atmoszférában. Bármilyen meglepő, ez ökológiai krízist okozott az akkori élővilágban, amit oxigén-katasztrófának is szoktak nevezni.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK