Egy rendkívüli lelőhely: a Burgess-pala

A lágy részeket is megőrző kivételes lelőhelyek azért rendkívül fontosak, mert segítenek az egykori biodiverzitás és az ökológiai kapcsolatok megállapításában. A kambriumban a legfontosabb ilyen képződmény a kanadai Burgess-pala (az itt található különleges élőlényekből egy válogatást láthat a képgalériában).

A középső-kambriumi képződményben több tízezer teljes, lágyrészek lenyomatát is tartalmazó példány őrződött meg. A nagy fajgazdagság arra utal, hogy az akkori tengeri életközösségek és a táplálékláncok éppen olyan változatosak voltak, mint ma.

Forrás: Walcott-quarry, Pálfy József felvétele

A világhírű Burgess-pala lelőhelye a kanadai Sziklás-hegységben, a felfedezőről elnevezett kőfejtőben (Walcott-quarry, Pálfy József felvétele)

A híres lelőhelyet véletlenül fedezte fel Walcott amerikai paleontológus, amikor 1909-ben átkelt a Sziklás-hegység egyik hegygerincén. Az 530 millió éves agyagpalában nem csak a szilárd vázak kövültek meg, hanem épségben megmaradtak a lágy részek lenyomatai is.

Az egykori élővilágot tenger alatti iszapcsuszamlás temette be hirtelen. Az oxigénszegény környezetben a lágy részek elrohadása nagyon lassan megy végbe, így van idő ezek lenyomatának a fosszilizálódására. A kövületek között mintegy 40 különböző ízeltlábút fedeztek fel. Emellett gyakoriak a tüskésbőrűek, a szivacsok és a férgek. Kisebb példányszámban fordulnak elő a pörgekarúak a puhatestűek és a gerinchúros lándzsahalak.

A trilobitáknál (például Olenoides) a kemény páncél alól kiálló lábak lenyomatai is jól láthatók. A csigaszerű, üledékfaló Wiwaxia testét kemény pikkelyszerű lemezek borították.

Forrás:

Anomalocaris canadiensis rekonstrukciója ("A. Weasley", Wikipedia Commons)

A nagyon furcsa, tüskézett Hallucigenia esetében még ma is vitatott, hogy melyik végén lehetett az állat feje, és a rendszertani hovatartozása is bizonytalan. A primitív ízeltlábúak közé tartozó Marella szabadon úszkált a tengeraljzat felett.

Az előgyűrűs férgekhez tartozó, ragadozó életmódot folytató Ottoia az aljzatba ásta be magát. A szabadon úszó Anomalocaris 60 centiméterre növő ragadozó volt (fent). A legfontosabb Burgess-faj minden bizonnyal a mai lándzsahalakra emlékeztető Pikaia, hiszen ez lehetett az összes gerinces állat őse.

Forrás: Matt Martyniuk, Wikipedia Commons

Néhány fontos, a Burgess-palából előkerült élőlény méretaránya (Matt Martyniuk, Wikipedia Commons)