Veszélyes agytáplálás - a szellemi munkától többet eszünk

Kanadai kutatók megállapították, hogy a szellemi tevékenységet végző emberek többet esznek, mintha csupán pihennének. Ez a fölfedezés - a mozgásszegény életmód ismert következményei mellett - újabb oldaláról világítja meg, miért vált népbetegséggé az elhízás az egyre inkább ülő életmódot folytató társadalmakban.

A kutatók vizsgálatukhoz 14 önként jelentkező egyetemi hallgatót három csoportba osztottak. A háromnegyed órás megfigyelés alatt az egyik csoport ülő helyzetben relaxált, a másik olvasott, majd összefoglalta a szöveg tartalmát, a harmadik pedig memória-, figyelmi és éberségi teszteket hajtott végre számítógépen. A megfigyelés végeztével a résztvevőket enni hívták, ahol annyi ennivalót fogyaszthattak, amennyit csak akartak.

Noha a tanulmányba nagyon kevés személyt vontak be, az eredmények ennek ellenére meghökkentők. Azok az egyetemi hallgatók, akik számítógépes teszteket oldottak meg, 253 kalóriával (29,4 százalékkal) több energiát vittek be az ennivalóval, mint azok, akik csak lustálkodtak. A szöveget kivonatolók 203 kalóriával fogyasztottak többet a henyélőknél. (A kutatók előzetesen meghatározták, hogy a gondolkodási időszakok csupán 3 kalóriával fogyasztanak többet a pihenésnél.)

A kísérleti időszak előtt, alatt és után levett vérminták arról árulkodtak, hogy a szellemi tevékenység sokkal nagyobb ingadozást vált ki a vércukorszintben, mint a pihenési időszak, feltehetőleg a gondolkodással járó stresszhatás miatt.

A kutatók véleménye szerint a szervezet élelemigénnyel reagál ezekre az ingadozásokra azért, hogy helyreállítsa az agy üzemanyagául szolgáló glükózszintet. A glükózt a test állítja elő szénhidrátokból, és a vérárammal jut el az agyba. Az agy maga nem tud glükózt termelni, ezért állandó utánpótlásra van szüksége. Az agysejtek működésükhöz kétszer annyi energiát igényelnek, mint a test más sejtjei.

Ha azonban testmozgással nem szabadulunk meg a pluszban bevitt energiától, akkor ez az "agytáplálás" káros következményekhez vezethet. Állatokon végzett kísérletek során korábban már kimutatták, hogy a kevesebb kalóriabevitel összességében jobb agyi teljesítményhez és hosszabb élethez vezet. A kutatók zöme egyetért abban, hogy ezek az eredmények általánosságban érvényesek az emberekre is.

"A szellemi munkát követő energiabeviteli túlkompenzálás, azzal a ténnyel kiegészítve, hogy szellemi feladatok végzése közben lényegesen alacsonyabb a fizikai aktivitásunk, hozzájárulhat a fejlett országokban mostanában megfigyelhető jelentős mértékű kóros elhízáshoz" - állítja a kutatás vezetője, Jean-Philippe Chaput, a kanadai Laval Egyetem munkatársa. "Ezt a tényezőt nem szabad lebecsülni, különösen azért, mert egyre több ember vállal szellemi természetű munkát."