Nagy mágneseket készítő ősi mikrobákat fedeztek fel

2008.10.22. 11:31

Meglepően nagy mágneses ősmaradványokat ástak ki a föld mélyéből a kutatók. A fosszíliákról kiderült, hogy az 55 millió éves üledékbe temetett mikrobák maradványai. Ezeknek a szokatlan struktúráknak a növekedése, amely egy akkori jelentős globális fölmelegedés idején történt, segítheti annak kiderítését, miként változtatja meg a klímaváltozás az élő szervezetek viselkedését.

Néhány fosszilis és ma élő baktérium magnetitet - mágneses vasoxid-kristályokat - tartalmaz. A szakemberek azt gondolják, hogy az élőlények tájékozódásra használják ezeket: segítségükkel tájolják be magukat a Föld mágneses erővonalaihoz képest. A most fölfedezett ősmaradványokban találtak azonban nem hasonlítanak egyetlen eddig leírt magnetitkristályhoz sem.

A fosszíliákra a montreali McGill Egyetemen dolgozó Dirk Schumann és munkatársai bukkantak rá egy fúrólyukból származó üledékben. A csoport vízbe téve oszlatta szét az üledéket, majd mágnessel választotta ki belőle a magnetitet. Az így kapott anyagot azután elektronmikroszkópos vizsgálatnak vetették alá. A kutatók azt tapasztalták, hogy a magnetitkristályok olyan oxigénizotópokat tartalmaznak, amelyek vízi eredetre utalnak. Kutatási eredményeikről az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában (Proceedings of the National Academy of Sciences) számoltak be.

A mikrovilág óriásai

A most talált kristályok zöme "óriásnak" számít a magnetittermelő mikroorganizmusok világában, mondta Schumann, akár nyolcszor nagyobbak a korábban látottaknál. Egyesek hossza eléri a 4 mikrométert. Dárdahegyre és megnyúlt gyémántra vagy orsóra emlékeztető alakjuk sem hasonlít egyetlen fosszilis vagy élő magnetittermelő mikrobán talált példányokra.

Forrás: [origo]

Magnetitkristályok elektronmikroszkópos képe. Lándzsahegy alakú (fent) és orsó alakú forma (lent)

A szakemberek eddig nem ismertek olyan mikroorganizmust, amely ilyen nagyméretű, illetve különös alakú magnetitkristályokat állított volna elő. Schumann elmondta, hogy az újonnan fölfedezett kristályoknak eukarióta szervezetekből, azaz a baktériumoknál összetettebb élőlényekből kell származniuk, és nem baktériumokból, ahogy azt a korábban fölfedezett magnetitkristályokról gondolják.

Egykori tulajdonosaik valószínűleg szintén tájékozódásra használták az óriáskristályokat. Az is elképzelhető, hogy egyesek "páncélingként" viselték a dárdahegyszerű kristályokat. Hasonló anyagot használ védekezésre például egy nemrég felfedezett csiga, amely az Indiai-óceán mélytengeri füstölgőinél él. A csiga vas-szulfidból álló pikkelyeket növeszt a lábán, amelyből képes mérgező szulfidokat kiválasztani.

Serkentő meleg

Az üledékek, amelyekben a kristályokat találták, 55 millió évesek, a paleocén-eocén hőmérsékleti (termális) maximum idejéből származnak. Ez egy több tízezer évig tartó időszak volt, amikor a Föld globális hőmérséklete hirtelen 5-9 Celsius-fokot emelkedett.

A kristályok kora arra utalhat, hogy a jelentős klímaváltozások tökéletes körülményeket teremtenek a nagyobb organizmusok számára ahhoz, hogy "megszeressék" a vas-oxidot. A fölfedezés támogatja azokat az előrejelzéseket, amelyek szerint a jelenlegi globális fölmelegedéssel az óceánok part menti szegélyének ökológiája kiszámíthatatlan módon változik majd - mondja James Zachos, a Santa Cruz-i California Egyetem geológusa.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK