Hatalmas eltemetett gleccsereket találtak a Marson - kép

2008.11.21. 8:50

Régóta várt felfedezést jelentettek be a Mars Reconnaisance Orbiter űrszonda radarvizsgálatai alapján: a bolygó gleccserjellegű, kőzetanyaggal borított felszínformáinak belsejét valóban jég töltheti ki.

 

A Mars közepes és magas (a sarkokhoz közeli) szélességű területein, főleg a meredek lejtők falánál és lábánál lapos, nyelv alakú, kúszómozgás nyomait is mutató felszíni alakzatok találhatóak. A képződményeket már a Viking-szondák felvételei, azaz az 1970-es évek közepe óta ismerik, és helyeztük, valamint morfológiájuk alapján régóta a földi gleccserekhez, illetve a kőzettörmelékkel kevert anyagú sziklagleccserekhez hasonlították őket. Ugyanakkor az is felmerült, hogy a belsejük száraz is lehet, és anyaguk egyszerű omlások során képződött törmelék, amely a gravitáció hatására alkalmanként lefelé mozgott a lejtőkön.

A helyes magyarázat megtalálása fontos, mivel ha valóban jég tölti (vagy töltötte) ki őket, az a pólussapkáknál sokkal alacsonyabb szélességen található nagy jégtömegekre utal. A néhol a 100 kilométeres hosszúságot is megközelítő alakzatok felszínén azonban csak durva kőzettörmelék mutatkozik, jégnek nyoma sincs. "Kívülről", fotók alapján tehát nem lehetett eldönteni a kérdést. A Mars Reconnaisance Orbiter űrszonda (MRO) felszín alá behatoló radarja most képes volt megvizsgálni az alakzatok belsejét is.

A radarral a déli féltekén lévő, becsapódásos eredetű Hellas-medence térségében található alakzatokat tanulmányozták. A legtöbb ilyen képződmény mindkét féltekén a 35. és 60. szélességi körök között helyezkedik el - igaz, északon sokkal több van belőlük. Az elsőként megvizsgált déli alakzat vastagsága az egy kilométert közelíti.

Utóbbi vizsgálatával kiderült, hogy annak belsejét jég tölti ki, tehát a földi, sziklával fedett gleccserekre hasonlít. Jogos a feltételezés, hogy ez az értelmezés a többi hasonló alakzatra is érvényes, tehát belsejüket általában jég tölti ki. A felszíni törmelék alatt közel tiszta vízjégből álló réteg következhet, néhol 100 méternél is nagyobb vastagságban - és ebben alkalmanként vagy folyamatosan képlékeny deformáció történhet, amitől a gleccserek lassan kúsznak a lejtőkön.

További érdekesség, hogy ezek alakzatok ott találhatók, ahol a vízjég nem stabil a felszínen a mai éghajlati viszonyok között, ám az őket borító törmeléktakaró a belsejükben lévő jeget megőrizte napjainkig. Jelenlegi ismereteink alapján ezek a legnagyobb "jégraktárak" a Marson, a két pólussapkát és az alattuk lévő réteges üledékeket kivéve.

Forrás: NASA, JPL, UA

Egy sziklákkal fedett gleccserjellegű alakzat a Mars Reconnaisance Orbiter űrszonda felvételén (NASA, JPL, UA)

A megfigyelés jól illeszkedik abba az elgondolásba, miszerint amikor a bolygó forgástengelyének ferdesége nő, a jég a pólusokról alacsonyabb szélességekre vándorol. Ott néhol felhalmozódik, és gleccserszerű formában áramlik. Amikor itt megint instabil lesz, visszavándorol a pólussapkára, illetve ha a szublimációját gátló törmeléktakaró temeti be, akkor megmaradhat. Ez utóbbi csoportba tartozó képződményeket sikerült tehát most azonosítani, amelyek felszínének kora nagyságrendileg tízmillió év lehet.

Elemzésük az éghajlati változások rekonstruálásában segít: ferde forgástengely idején megnőhet a bennük lévő jég mennyisége, ami gyorsítja a deformációt. Amikor pedig szárazodik a vidék, lassulhat a mozgás. Mindez arra utal, hogy a Mars felszínformái sok földi alakzathoz hasonlóan az éghajlattal kapcsolatban jöttek létre, és övezetes földrajzi eloszlást mutatnak.

A távolabbi jövőbe tekintve: egy ilyen gleccser vízforrásként szolgálhat egy Mars-bázis számára, illetve - mivel a jég jól konzervál - egykori egyszerű élőlényeket is rejthetnek ezek a jégárak, amennyiben az élet valóban kialakult, illetve a gleccserek keletkezéséig fennmaradt a Marson.

* * *

A felszín vizsgálatából tehát a jelenlegi és a múltbeli éghajlat jellemzőire is következtethetünk - ezt a témakört a Földön klimatikus geomorfológiának nevezik. Mindennek a marsi változatát: a klimatikus planetomorfológiát az ELTE Földrajz-és Földtudományi Intézetében 2008 tavaszán kezdték oktatni Magyarországon. A témakörben egyetemi segédanyag is készült a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Tudomány az Oktatásban szakalapítványának támogatásával.

KAPCSOLÓDÓ CIKK