Sikerült testet cserélni egy illúziós kísérletben

Svéd idegkutatóknak sikerült létrehozniuk egy olyan illúziót, amelyben az önkéntes kísérleti alanyok más testét - akár egy élettelen próbababáét - érezték a magukénak, jelentették be a svéd orvostudományi egyetem, a Karolinska Intézet sajtótájékoztatóján.

A kutatók több kísérletet is végeztek, de mindegyik lényege az volt, hogy az önkéntesek fejére a videojátékokhoz is használt, két kis képernyővel fölszerelt "szemüveget" helyeztek, és a képernyőkre vagy egy másik ember, vagy egy próbababa fejére szerelt kamerapárból érkező képet vetítettek. A kísérleti alanyok bal kezének középső és mutatóujjára elektródákat erősítettek, s ezeket mérőműszerrel kötötték össze, hogy láthatóvá tegyék az önkéntesek érzelmi reakcióit.

Az egyik kísérletben a próbabábu fejére szerelt kamerákat lefelé irányították. A kísérleti alanyokat megkérték: nézzenek ők is lefelé, hogy még tökéletesebb legyen az illúzió. Az önkéntesek azt "látták", amit a próbababa. Ezután a kísérletet vezető kutató többször végighúzott egy jelölőtollat az alanyok és a próbababa hasán egyszerre.

A "testcsere" már ekkor kezdett bekövetkezni, a lényeg azonban ezután jött: a kutató egy éles kést húzott végig a próbabábú hasán. A vizsgálatban részt vevő önkéntesek 70-80 százaléka arról számolt be, hogy bizsergés futott végig a gerincén, és határozottan úgy érezte, mintha az ő hasát metszették volna el, noha fájdalmat nem érzett. Az illúzió kiváltotta reakciót a műszerek is jelezték.

Egy további kísérletben a kamerákat egy másik ember fejére rögzítették. Amikor ez a személy a szemüveget viselő kísérleti alany felé fordult, és kezet rázott vele, az önkéntes a kamerát viselő személy testét érezte a sajátjának.

Az illúzió ellenkező nemű személyek esetén is működött, de egy nem emberszerű tárgy, például egy szék helyébe már nem tudták magukat beleképzelni az önkéntesek.

A kísérletek megmutatják, milyen könnyű megváltoztatni azt, ahogy az agy a fizikai "önmagunkat" érzékeli, mondja a program vezetője, Henrik Ehrsson. Az érzékelési benyomások manipulálásával agyunkat becsapva nemcsak testünkön kívülre helyezhetjük magunkat, hanem akár más testébe is.

A kutatók úgy vélik, hogy eredményeiket a gyakorlatban is fölhasználhatják majd, például a virtuális valósággal kapcsolatos alkalmazásokban és a robottechnológiában.