2008: az élővilág megkezdte a költözést

Vannak fajok, amelyek az éghajlatváltozás miatt menekülnek, mások inváziós tevékenységükkel keltenek feltűnést - egyesek már az őshonos élővilágot tizedelik, valódi csúcsragadozókkal kezdenek ki, netán nagyvárosok állandó lakói lesznek. Felfedezések az állatvilág meglepő migrációs folyamatairól.

Föl is út, le is út

Ajánlat: Feljebb és mélyebbre menekül az élővilág a klímaváltozás elől

A globális fölmelegedés miatt egyre több állatfaj kénytelen elhagyni eredeti élőhelyét, és hűvösebb helyre költözni. A helyváltoztatás történhet a szélességi fokok mentén, de függőlegesen is: bizonyos állatok a sarkokhoz közelebb vándorolnak, míg a madagaszkári békák és az alpesi élőlények például magasabbra húzódnak. A tengervíz hőmérsékletének emelkedése miatt egyes halfajok mozgásának iránya sem a tengerbiológusok várakozása szerint alakult: a Journal of Applied Ecology folyóiratban idén nyár elején közzétett cikkükben kutatók arról számolnak be, hogy az észak felé vándorlás helyett sok halfaj inkább mélyebb vizet keresett magának, s így továbbra is a megszokott hőmérsékletű vízben élhet. Az északi-tengeri halak a megfigyelések szerint például átlagosan 9 méterrel húzódtak mélyebbre az elmúlt 25 év során. Ha ezek a fajok továbbra is folytatják a mélyebbre menekülést, akkor egyszerűen "megfeneklenek" - intenek a tengerbiológusok.

Kontinensközi invázió

Ajánlat: Kontinensközi invázió - agresszív idegen fajok Európában

Az élővilág nagyrészt emberi közreműködéssel zajló helyváltoztatása mára a klímaváltozáshoz hasonló mértékű globális problémává terebélyesedett: a hegyláncok, óceánok, a klimatikus akadályok, vagy éppen a rövid élettartam többé nem jelentenek elterjedési korlátokat egy-egy apró ízeltlábú, puhatestű vagy halfaj számára: elég potyautasként "felkapaszkodni" egy áruszállító járműre, és rövidesen egy új világban próbálhat szerencsét az idegen. A különböző úton-módon új élőhelyre érkező élőlényeknek jelentős része nem képes az új körülményekhez alkalmazkodni, és rövidesen elpusztul, mások esetleg kisebb-nagyobb állományokkal beilleszkednek, elemeivé válnak a helyi élővilágnak. Néhány ezrelék azonban az új közegben kimutatja a foga fehérjét: agresszíven terjedni kezd az őshonos állat- és növényvilág rovására. Az idegenhonos fajok terjedése már a gyarmatosítás korában óriási mértéket öltött, ám mára az általuk okozott természetvédelmi, kulturális és nem utolsósorban gazdasági károk globális méreteket öltöttek.

Puhatestű betolakodó

Ajánlat: Szellemcsiga kísért a walesi kertekben

Hetente egy-egy új trópusi állatfaj fölfedezésének a hírét az emberek zöme szinte már természetesnek veszi. Arra viszont még a laikusok is fölkapják a fejüket, ha Európában bukkannak új állatfajra a kutatók. Ilyen ritka eseményről adtak hírt júliusban walesi tudósok. Az állathoz hasonlót csak Törökországban és Grúziában láttak, rejtély, hogy miként kerülhetett Nagy-Britanniába.

Krokodilgyilkos varangy

Ausztráliában egy már ismert betolakodó, az óriási aga varangy idén is folytatta pusztító hadjáratát. Az eredetileg az amerikai kontinensen honos, 1935-ben a cukornád kártevője ellen kísérletképpen betelepített kétéltű természetes ellenség híján robbanásszerűen szaporodik a kenguruk földjén. Miután több varánusz- és kígyóállományt megtizedelt, úgy tűnik, most a krokodilokon a sor. Ott, ahol korábban szinte alig láttak krokodiltetemeket, tömeges pusztulásról számolnak be a hírek. 2005 óta egyes állományok nagysága negyedére csökkent. A krokodil mindent megeszik, ami az útjába kerül, a húszcentis varangyok fején és hátán található mirigyek azonban halálos mérget fecskendeznek támadóik szervezetébe.

Ajánlat: Óriásvarangy pusztítja a krokodilokat Ausztráliában

Medve a cápa gyomrában

Egy meghökkentő eset nyomán úgy tűnik, a felmelegedés okozta jégolvadás mellett egy további veszély is fenyegetheti a jegesmedvéket az északi sarkvidéken. A klímaváltozással olyan tengeri ragadozók jelenhetnek meg, amelyek letaszíthatják trónjáról a jéggel borított vizek csúcsragadozóját. Júniusban az Északi-tenger élővilágát vizsgáló tengerbiológusok meglepő felfedezést tettek: egy grönlandi cápa gyomrából egy fiatal jegesmedve (Ursus maritimus) állkapcsának 10 centiméteres töredéke került elő.

Ajánlat: Medvecsontot találtak egy cápa gyomrában - csúcsragadozó-váltás jöhet a jég birodalmában

A jégolvadás egyértelmű következménye, hogy a medvék több időt kénytelenek a vízben tölteni, így életben maradásuk függhet attól, milyen ragadozókkal kénytelenek megküzdeni a vízben. A grönlandi cápa meglehetősen lomha állat, ám ha vadászik, igen gyors mozgásra képes. Ez az egyetlen cápafaj, amely az Atlanti-óceán északi vizeiben, Grönland és Izland környékén honos. Arról, hogy a különböző cápafajok a felmelegedéssel meghódítják-e az északi sarkvidék vizeit, nem állnak rendelkezésre átfogó adatok. Egy nagy testű tengeri emlős, a kardszárnyú delfin azonban biztosan egyre gyakoribb látogató e vidéken. Mind a rozmároknak, mind a jegesmedvéknek hatalmas erejük van a vízben, ám a gyilkos cápának is nevezett delfinnel erő tekintetében nem veszik fel a versenyt.

Kitartó vonulók

Forrás: [origo]

Útra kelni sosem veszélytelen, ám egy alkalmatlanná váló élőhelyen egy helyben maradni ugyanígy kockázatos a túlélés szempontjából. A fajok az évezredek során bonyolult vonulási stratégiákat alakítottak ki, igazodva az éghajlati és földrajzi viszonyokhoz. A vándorló állattömegek megjelenése a bőség időszakát jelenti a ragadozóknak, vagy éppen az embernek. Írásunkban a leghosszabb, legkockázatosabb állati vonulások közül gyűjtöttünk egy csokorra valót, válogatva a természetesen és az ember "jóvoltából" jelentkező veszélyforrások között.

Ajánlat: Veszélyes vándorutak - kockázatos vonulások az állatvilágban