Furán harapott a világ egyik legcsúnyább állata

Egy 210 millió évvel ezelőtt élt páncélos kétéltű igen speciális módon tátotta ki száját: nem az alsó állkapcsát engedte lejjebb, hanem a fejének felső részét emelte fel.

A különös, csontos páncélba öltözött Gerrothorax pulcherrimus egykori meleg vizű tavak lakója volt, és halakra, valamint egyéb ízletes falatokra vadászott. A Harvard Egyetem kutatói szerint a harapása az egyik legfurcsább ilyen tevékenység az élővilág egész történetében.

A legkorábbi dinoszauruszok kortársaként élt állat ugyanis nem az alsó állkapcsa leengedésével nyitotta ki a száját, mint az minden "rendes" gerincestől elvárható lenne. Ehelyett a fejének a felső részét emelte fel, mint egy WC-ülőke fedelét.

Van ugyan néhány állat, amely harapás közben kissé megemeli a fejét vagy a felső állkapcsát - például néhány szalamandra és hal -, de egyik sem mozdítja el a feje felső részét jelentős mértékben.

A koponya és a legelső nyakcsigolya közötti speciális illeszkedés a Gerrothorax számára lehetővé tette, hogy a fejtetőt 50 fokos szögben tudta felemelni az alsó állkapocshoz viszonyítva. A rekonstrukciók szerint az állat tavak aljzatán állt lesben, majd hirtelen mozdulattal kitátotta száját, és így csapdába ejtette azokat a kisebb halakat, amelyek balszerencséjükre éppen arra úszkáltak.

A mintegy 1 méter hosszú kétéltű komoly védelmet épített ki magának a csontos páncélzat segítségével. Ez igen hasznosnak bizonyulhatott a krokodilszerű Phytosaurusok és a nagyobb méretű ragadozó kétéltűek támadása ellen. Lapos testét zömök végtagok tartották, a szintén lapos feje mögött pedig jól fejlett kopoltyúk voltak. Szájában éles fogak sorakoztak, a szájpadlásáról lenyúló nagy tépőfogak pedig biztosították, hogy a legcsúszósabb halak se tudjanak elmenekülni.

A Gerrothorax fejének felső részét emelte fel a zsákmány elejtésekor

A Gerrothorax a Plagiosauridáknak nevezett furcsa kétéltűcsoport tagja volt, amelyek leszármazottak nélkül tűntek el mintegy 200 millió évvel ezelőtt, a triász végén lezajlott tömeges kihalás során.

A most vizsgált maradványok a kelet-grönlandi Fleming Fjord formációból kerültek elő, de ugyanez a faj ismert Nyugat-Európából és Skandináviából is. Ez arra utal, hogy az erősen specializált megjelenése ellenére sikeres és igen elterjedt állatról van szó. Egyes megítélések szerint a furcsa teremtmény volt a földtörténet egyik legcsúnyább állata. Persze ízlések és pofonok itt is különböznek...