Szemlencse helyett tükörrel lát a kísértethal

A tenger mélye rengeteg meglepetést tartogat, ezek egyike a négyszemű kísértethal. Ez a rendkívül furcsa küllemű állat az első olyan gerinces, amelynek szeme a fény fókuszálására nem lencsét, hanem tükröt használ.

Tiszta vízben a napfény nagyjából 1000 méterre hatol le, így egyes mélytengeri halfajoknál teleszkópra hasonlító, csőszerű, fölfelé néző szem fejlődött ki. A napfény azonban másodlagos szerepet tölt be a nagyobb mélységekben. A mélytenger legfontosabb fényforrásai maguk az élőlények: ezek 80 százaléka bocsát ki fényt biolumineszcencia által.

A maximum 25 centiméteres, rendkívül megnyúlt testű és hasúszójú, áttetsző fehér kísértethalat Szamoa és Új-Zéland között fogták ki, de a kutatóhajón senki sem tudta azonnal, mi az. Ron Douglas, a londoni City University kutatója elmondta: elsősorban az keltette fel a figyelmét a különös élőlénnyel kapcsolatban, hogy úgy tűnt, mintha négy szeme lenne, pedig ilyen a gerincesek közt - jelen tudásunk szerint - nem létezik. Valójában a később azonosított kísértethalnak (Dolichopteryx longipes) is csupán két szeme van, de mindkét szem két részre oszlik: az egyik fölfelé, a másik lefelé néz.

A kutatócsoport vizsgálatai alapján kiderült, hogy a szem lefelé néző részében több ezer, kissé eltérő szögekben beállított tükrökként működő, parányi fényvisszaverő kristály fókuszálja a fényt a retinára. Ez teljesen különbözik a jellegzetes halszemtől, amelyben egyetlen lencse töri meg és fókuszálja a fénysugarakat az emberi szemhez hasonlóan.

Más teleszkópszemű halak különféle optikai megoldásokat használnak, hogy oldalt és lefelé nézhessenek, de ezek a mechanizmusok képtelenek éles képpé fókuszálni a fényt. A Current Biology szakfolyóirat cikke szerint egyelőre úgy tűnik, hogy a kísértethal az egyetlen mélytengeri hal, amely felfelé és lefelé nézve is fókuszált képet alkot a szemével.