Egy részletes elemzés most fényt derített a hobbit műszaki képességeire. Mark Moore, az ausztráliai New England Egyetem régésze kollégáival több mint 11 ezer, a floresi Liang Bua barlangból származó szerszámot vizsgált meg. A hobbitcsontok a 17 000 és 95 000 évvel ezelőtti rétegekből kerültek elő, fölöttük Homo sapiens sírokat tártak fel a kutatók.
Moore és csapata a szerszámok elemzése során arra a következtetésre jutott, hogy a barlanglakók az elmúlt durván százezer év folyamán ugyanazzal az egyszerű technikával pattintották eszközeiket - tudósít az amerikai Science magazin online változata. Először a barlangon kívül vékony rétegeket fejtettek le a nagyobb kődarabokból, majd azokat bevitték, és kisebbekre aprították kőkalapács vagy üllő segítségével.
A kutatók szerint a hobbit - Homo floresiensis - készítette a régebbi eszközöket, de megjelenése után a Homo sapiens is hasonló eszközöket gyártott. Úgy gondolják, hogy a két faj érintkezett is egymással: a modern ember lemásolta a Homo floresiensis szerszámkészítési technikáit. "Elfogadom, hogy a különböző emberfajok egymástól függetlenül is kifejleszthettek ugyanolyan technikákat, de elég nehezen érthető számomra, hogyan lehettek volna ilyen hasonlóak a módszerek anélkül, hogy a felek ellesték volna egymástól" - mondta Moore.
A kis emberfélét 2004-ben fedezték fel Indonéziában. A felfedezők azonnal ráragasztották A Gyűrűk Ura eposzból jól ismert hobbit nevet az új embercsoportra, amely egy elszigetelt környezetben élt, komodói sárkányok és mára már kipusztult törpe elefántok között. A felnőtt egyedek magassága csupán egy méter körüli volt, agytérfogatuk pedig a modern emberének csupán egyharmada lehetett (fejnagyságuk tehát egy nagyobb grapefruithoz volt hasonló).
Számos kutató szerint azonban nem is önálló fajról van szó, csak az emberi alkalmazkodás eddigi legszélsőségesebb példájáról. A vita azóta is tart.