A WWF környezetvédő szervezet közlése szerint a hatalmas emlőst még szilveszterkor ejtette foglyul az apály Palawan szigetén, Puerta Princesa város közelében. A két helyi halász január elsején talált rá az állatra. Kötelet kötöztek a tengeri tehén törzsére, hogy megóvják az ütődésektől. Az emlős néhány napig lábadozott így a derékmagasságú vízben, míg elég erős lett ahhoz, hogy szabadon bocsássák. Kisebb nézősereg ünnepelte, amikor az Enero, azaz Január névre keresztelt dugongot lassan sikerült kicsalogatni a lagúnából.
A WWF tájékoztatása szerint a Kelet-Afrika, Ázsia, Ausztrália és Új-Guinea trópusi partvidékén honos tengeri tehénféle, tudományos nevén a Dugong dugon valaha szép számban élt a Fülöp-szigetek környékén, míg a vadászat és a környezeti problémák miatt a legtöbb csorda megsemmisült. A megmaradtakat a Fülöp-szigeteki hatóságok védelem alá helyezték.
A dugongok (nevük malájul tengeri nőt, sellőt jelent) a manátuszokkal együtt a szirénalakúak vagy tengeri tehenek (Sirenidea) rendjének tagjai. Mivel testük a delfinekéhez, bálnákéhoz hasonlóan tökéletesen alkalmazkodott a vízi életmódhoz - mellső végtagjaik úszonyokká módosultak, a hátsók elcsökevényesedtek - sokáig a cetekhez sorolták őket, s csak később derült rá fény, hogy a szirének valójában az ormányosok (Proboscidea) és a szirtiborzok (Hyracoidea) rokonai.
A dugongok a feltételezések szerint akár 70 éves korukig is elélnek, ám a nőstények néhány évente mindössze egy utódot hoznak a világra, s 15 évbe kerül, míg a kis borjú felnőttkorba lép. Ezek a tényezők is közrejátszottak abban, hogy az egykor a Csendes-óceán déli, és az Indiai-óceán trópusi területein nagy számban honos tengeri tehenekből mára alig több mint 10 ezer példány maradt. Az állomány zöme a Nagy-korallzátony tiszta, tengeri fűben gazdag vizeiben él, kisebb csoportokat írtak le a Malajziát Szingapúrtól elválasztó Johor-szorosban, a Fülöp-szigetek egyes területein, az Arab-tengeren Pakisztán partjainál, illetve a Vörös-tengeren és a Perzsa-öbölben.