Jane Goodall nyomdokain - Salonga-kalandok: Érkezés

A Kongói Demokratikus Köztársaságban található Salonga Nemzeti Park, Afrika legnagyobb nemzeti parkja különleges titkot rejt: a Földön egyedül itt élnek a csimpánzok mellett legközelebbi rokonaink, a bonobók. Jane Goodall, a világhírű főemlőskutató munkásságának köszönhetően a csimpánzok életét, viselkedését, szokásait jól ismeri a tudomány, a bonobókat vagy más néven törpecsimpánzokat azonban alig néhány kutatócsoport tanulmányozza, köztük a németországi székhelyű Max Planck Intézet munkatársai. Hozzájuk csatlakozott dr. Csatádi Katalin etológus, az [origo]-n az ő személyes hangú beszámolóin és saját felvételein keresztül most mi is megismerhetjük a kongói kutatótábor mindennapjait.

Salonga-kalandok

Az alábbi naplót Közép-Afrika szívéből, a Kongói Demokratikus Köztársaság esőerdejében, egy pálmakunyhó fedezékéből, napelemmel töltött laptopon írom. Etológusként egy posztdoktori ösztöndíjat elnyerve kaptam lehetőséget arra, hogy a viselkedéskutatás egy különleges ágába bepillantást nyerjek, és vadon élő bonobókat (Pan paniscus) tanulmányozhassak. A Rügyek és Gyökerek Egyesület társelnökeként Jane Goodall csimpánzkutató nyomdokaiban járni különleges lehetőség, és a személyes tudományos karrierem szempontjából is mérföldkő ez az állás. Bár bonobókkal állatkerti körülmények között már foglalkoztam, a trópusi terepmunka teljesen új terület számomra, így számtalan új élmény ér.

A kutatócsoport, amelyhez csatlakoztam a Max Planck Evolúciós Antropológia Intézet szervezésében működik, a csoport vezetői Dr. Gottfried Hohmann és Dr. Barbara Fruth. A Kongóban állomásozó csapat kiemelkedően fontos munkát végez a bonobók tudományos megfigyelésében: 2008 októberében például elsőként számolt be róla, hogy az eddig rendkívül békés természetűnek ismert emberszabású faj egyedei, más főemlősökhöz hasonlóan, szintén vadásznak főemlősökre, sőt, a portyákban a nőstények igen aktív szerepet játszanak.

Maga a kutatás Kinshasától, a Kongói Demokratikus Köztársaság fővárosától 600 km-re északkeletre, a Lui Kotal nevű táborban folyik. Lui Kotal helyi nyelven, vagyis kikunduul örök életet jelent. A táborhoz legközelebbi falu Lompole, az ő erdejükben található a kutatási terület, és ebből a faluból érkezik hetente kétszer az ellátmányunk is. A kutatókkal egymás között angol nyelven beszélünk, a helyiekkel pedig nagyrészt franciául igyekszünk megértetni magunkat.

A munkám két részből tevődik össze: havonta két hetet a bonobók követésével és viselkedésük megfigyelésével, két hetet pedig az általuk fogyasztott növények éves megújulásának tanulmányozásával töltök. E kutatás célja, hogy megismerjük mit, mikor és miért fogyasztanak a bonobók. A tábori élet persze a kutatómunka mellett legalább annyira szól a beilleszkedés és túlélés mindennapi nehézségeiről - a férgek, hangyák és kígyók támadásairól, az erőltetett menetekről derékig érő mocsárban, a trópusi viharok veszélyeiről. Írásom egyfajta napló, amelynek segítségével, remélem, az olvasó is bele tudja élni magát az élményeimbe és megismeri, hogyan folynak a kutatói mindennapok a kongói esőerdő közepén, talán az utolsó területen, ahol az állatokat nem gyilkolják orvvadászok, s amely ezért az itt élő emlősfajok javarészének utolsó menedéke.

Dr. Csatádi Katalin