Salonga-kalandok

Az alábbi naplót Közép-Afrika szívéből, a Kongói Demokratikus Köztársaság esőerdejében, egy pálmakunyhó fedezékéből, napelemmel töltött laptopon írom. Etológusként egy posztdoktori ösztöndíjat elnyerve kaptam lehetőséget arra, hogy a viselkedéskutatás egy különleges ágába bepillantást nyerjek, és vadon élő bonobókat (Pan paniscus)tanulmányozhassak. A Rügyek és Gyökerek Egyesület társelnökeként Jane Goodall csimpánzkutató nyomdokaiban járni különleges lehetőség, és a személyes tudományos karrierem szempontjából is mérföldkő ez az állás. Bár bonobókkal állatkerti körülmények között már foglalkoztam, a trópusi terepmunka teljesen új terület számomra, így számtalan új élmény ér.

A kutatócsoport, amelyhez csatlakoztam a Max Planck Evolúciós Antropológia Intézet szervezésében működik, a csoport vezetői Dr. Gottfried Hohmann és Dr. Barbara Fruth. A Kongóban állomásozó csapat kiemelkedően fontos munkát végez a bonobók tudományos megfigyelésében: 2008 októberében például elsőként számolt be róla, hogy az eddig rendkívül békés természetűnek ismert emberszabásúfaj egyedei, más főemlősökhöz hasonlóan szintén vadásznak főemlősökre, sőt, a portyákban a nőstények igen aktív szerepet játszanak.

Maga a kutatás Kinshasától, a Kongói Demokratikus Köztársaság fővárosától 600 km-re északkeletre, a Lui Kotal nevű táborban folyik. Lui Kotal helyi nyelven, vagyis kikunduul örök életet jelent. A táborhoz legközelebbi falu Lompole, az ő erdejükben található a kutatási terület, és ebből a faluból érkezik hetente kétszer az ellátmányunk is. A kutatókkal egymás között angol nyelven beszélünk, a helyiekkel pedig nagyrészt franciául igyekszünk megértetni magunkat.

A munkám két részből tevődik össze: havonta két hetet a bonobók követésével és viselkedésük megfigyelésével, két hetet pedig az általuk fogyasztott növények éves megújulásának tanulmányozásával töltök. E kutatás célja, hogy megismerjük mit, mikor és miért fogyasztanak a bonobók. A tábori élet persze a kutatómunka mellett legalább annyira szól a beilleszkedés és túlélés mindennapi nehézségeiről - a férgek, hangyák és kígyók támadásairól, az erőltetett menetekről derékig érő mocsárban, a trópusi viharok veszélyeiről. Írásom egyfajta napló, amelynek segítségével, remélem, az olvasó is bele tudja élni magát az élményeimbe és megismeri, hogyan folynak a kutatói mindennapok a kongói esőerdő közepén,  talán az utolsó területen, ahol az állatokat nem gyilkoják orvvadászok, s amely ezért az itt élő emlősfajok javarészének utolsó menedéke.

Dr. Csatádi Katalin