"Csütörtök van és nem sok minden történt tegnap óta. Együtt vacsoráztunk a munkásokkal, elvileg minden szerdán és pénteken együtt eszünk, de ez nem mindig valósul meg. Jó ötlet, bár eléggé szűkösen vagyunk ilyenkor, és én valahogy folyton Djolie mellé kerülök, aki estére általában meglehetősen vidám hangulatban van, és nem bír megülni a fenekén. De jó volt, és kivételesen ihattunk is egy kicsit, mert Kabemba hozott csikuanga pálinkát. Aztán persze elkezdtek zenélni meg énekelni, mi is ütögettünk valamit (én a pléhpoharamat a fésűm nyelével :)."

A Kongói Demokratikus Köztársaságban található Salonga Nemzeti Park, Afrika legnagyobb nemzeti parkja különleges titkot rejt. A Földön egyedülállóan itt élnek a csimpánzok mellett legközelebbi rokonaink, a bonobók. Jane Goodall munkásságának köszönhetően a csimpánzok életét, viselkedését, szokásait jól ismeri a tudomány, azonban a bonobókat, vagy más néven törpecsimpánzokat alig néhány kutatócsoport tanulmányozza, köztük a németországi székhelyű Max Planck Intézet munkatársai. Hozzájuk csatlakozott dr. Csatádi Katalin etológus, s az ő személyes hangú beszámolóin keresztül mi is megismerhetjük a kongói kutatótábor mindennapjait.

NOVEMBER 28.

Ma itt vagyok a táborban, a múlt héten ötször voltam a bonobóknál, úgyhogy akartam pihenni egy kicsit. A fiúk nem tudom, hogy bírjak, komolyan. Most kettesben vagyok Daviddel, mert Delphine kiment a bonobókhoz. Nem is tudom mi volt még. Mostanság megint akkora viharok vannak éjjel, hogy mindenki felébred egy-egy mennydörgésre. Iszonyat hangosak!

DECEMBER 3.

Tegnap meg tegnapelőtt is voltam bonobózni. Mindkét nap bevittek bennünket a legnagyobb dzsuvába, amiben eddig voltam. De tegnap, amikor csak Isaac-kel voltam, már annyira lehetetlen volt közlekedni, hogy élveztem. Egy hatalmas nagy mocsárba mentünk, ahol simán elsüllyedtünk folyamatosan minimum térdig, de egyébként akár combig is. Mindeközben lián lián hátán, kb. 0,1 km per órával lehetett közlekedni, mert folyamatosan vágni kellett a liánt. Végig arra vártunk szerintem mindketten, hogy a bonobók fogják magukat és csak egy icipicit mennek gyorsabban, és akkor nincs mit csinálni, ki kell jönnünk, és hallgatózni, hol vannak. De nem voltak hajlandóak elrohanni, teljesen komótosan táplálkoztak, majszolták a növényeket, felálltak, odébbmentek öt métert, leültek és folytatták ugyanazt. Még fészket is építettek a liánok tetején, pedig max. 5 méter magasan volt. Ritka, hogy ilyen alacsonyan készítsenek fészket. Nem voltak fák körülöttünk, csak a bozót meg a liánok. Megvolt a varázsa a helynek, persze azért szentségeltem eléget, de akkor is tetszett.

DECEMBER 5.

JA, ETTEM KROKODILT

Forrás: Csatádi Katalin

Csütörtök van és nem sok minden történt tegnap óta. Együtt vacsoráztunk a munkásokkal, elvileg minden szerdán és pénteken együtt eszünk, de ez nem mindig valósul meg. Jó ötlet, bár eléggé szűkösen vagyunk ilyenkor, és én valahogy folyton Djolie mellé kerülök, aki estére általában meglehetősen vidám hangulatban van, és nem bír megülni a fenekén. De jó volt, és kivételesen ihattunk is egy kicsit, mert Kabemba hozott csikuanga pálinkát. Aztán persze elkezdtek zenélni meg énekelni, mi is ütögettünk valamit (én a pléhpoharamat a fésűm nyelével :). Aztán bebújtam a sátramba és csak hallgattam őket, de aztán abbahagyták, én meg elaludtam. Most reggel negyed nyolc van, már másfél órája fent vagyok, és hamarosan - 8-kor - megyek ki Kabembával növényekre vadászni.

Eszembe jutott, mit nem meséltem el: ettem krokodilt. Csak azért felejtem el folyton, mert nem voltam a táborban, amikor meghozta a halász. Az történt, hogy előző nap hozott egy teknőst. Akkor kifejezetten örültem, hogy nem voltam a táborban, mert még élt a szerencsétlen, de mint egy hal, már fel volt fűzve a szájánál fogva... és ott rúgkapált - mondta Delphine, hogy nem örültem volna a látványnak. Ráadásul a munkások valamiért morcos kedvükben voltak, és kerek perec kijelentettek, hogy nem adnak belőle. Aztán úgy tűnik, hogy lelkiismeret-furdalásuk volt, mert rögtön másnap fogtak egy krokodilt, és abból már adtak. Erről már készített Delphine képet, (a szegény teknősről nem): egy nem túl kicsi, de nem is túl nagy, olyan bő méteres kroki volt. És hát persze megkóstoltam... jó volt, de igazából semmi különös, valahol a csirke és a hal között van az íze. Azért remélem, nem sűrűn eszünk krokodilt, szinte biztos, hogy védett...

Azt hiszem, még nem magyaráztam el, hogy a projekt kizárólag a halért fizet a helyieknek, semmi másért. Így ha beleakad "véletlenül" egy krokodil, egy teknős vagy más állat a hálóba, akkor azt ők ugyan megehetik, de mi nem adunk érte pénzt. Ha azonban ők felajánlják, hogy megosztják velünk, akkor ehetünk belőle. Így történt ez a mostani eset is.

Forrás: [origo]

A Salonga-kalandok folytatódik

A következő bejegyzésben: Fejsze és macsete a hátamban, köpködni márpedig lehet

A napló folytatását naponta közöljük, a következő és a korábbi bejegyzéseket itt olvashatja.