"Karácsony van! Eredetileg nem is akartam kimenni tegnap az erdőbe, mert gondoltam, telefonhívásokat fogok kapni otthonról. De aztán Andrew hívott, hogy menjek vele, és végül kimentem egy kicsit, így legálabb nem folyamatosan az otthoniakra gondoltam. A bonobókat keresni indultunk (egy hétig megint nem voltak meg), de végül nem mi, hanem Isaac találta meg őket az erdő egy másik részén. Mi Andrew-val a Bompusára mentünk, így aztán derékig vizes voltam, amikor a táborba visszaérve mondtak a többiek, hogy hívott a családom. :)"

A Kongói Demokratikus Köztársaságban található Salonga Nemzeti Park, Afrika legnagyobb nemzeti parkja különleges titkot rejt. A Földön egyedülállóan itt élnek a csimpánzok mellett legközelebbi rokonaink, a bonobók. Jane Goodall munkásságának köszönhetően a csimpánzok életét, viselkedését, szokásait jól ismeri a tudomány, azonban a bonobókat, vagy más néven törpecsimpánzokat alig néhány kutatócsoport tanulmányozza, köztük a németországi székhelyű Max Planck Intézet munkatársai. Hozzájuk csatlakozott dr. Csatádi Katalin etológus, s az ő személyes hangú beszámolóin keresztül mi is megismerhetjük a kongói kutatótábor mindennapjait.

DECEMBER 21.

ÚJ EMBEREK

Megérkezett a két új srác. Ben, kedves, kissé lökött, barátságos fazon. Pár évvel ezelőtt Kelet-Kongóban dolgozott egy gorillaállomány-felmérő programban, utána pedig Indonéziában orángutánokkal. Mesélt az élményeiről, és elképesztő, hogy mennyire más az élet és a kultúra Kongó másik felében. Még nem sokat tudok, de ott például nem lingalául beszélnek, hanem inkább szuahéliül. Csikuangát ott is esznek...

Luke egyelőre nem barátkozik. Annyit tudok róla, hogy ez az ötödik terepi kiküldetése, és elmondása szerint ez a világtól leginkább elzárt hely. Azt mondta, hogy ha ezt végigcsinálom, akkor bármit. Igaz, hogy az előző helyen, ahol volt (Peruban) még légkondicionált szobákat is biztosítottak a kutatóknak. Azt hiszem, ez azért már a ló másik oldala: ha egyszer természetet meg környezetet védünk, akkor csináljuk rendesen.

Ezen kívül a fiúk gépével újra megérkezett a svéd dzsungelharcos, akiről már meséltem korábban. Titokban kellett tartanunk a jövetelét, mert ha az orrvadászok megneszelték volna, hogy jön, akkor azonnal kimenekülnek a területről. Így talán néhányat még el tud kapni, bár állítása szerint egy-két héttel korábban kellett volna jönnie, amikor igazán aktívak a vadászok, karácsony előtt. Nagyon kemény pasinak tűnik, de közben kedvesnek is. A helyiekkel folyékonyan beszél kikunduul. Jane Goodall-ról nem azonos a véleményünk. Erről szerintem még fogunk beszélgetni ...

DECEMBER 25.

KARÁCSONYI LAKOMA

Karácsony van! Eredetileg nem is akartam kimenni tegnap az erdőbe, mert gondoltam, telefonhívásokat fogok kapni otthonról. De aztán Andrew hívott, hogy menjek vele, és végül kimentem egy kicsit, így legálabb nem folyamatosan az otthoniakra gondoltam. A bonobókat keresni indultunk (egy hétig megint nem voltak meg), de végül nem mi, hanem Isaac találta meg őket az erdő egy másik részén. Mi Andrew-val a Bompusára mentünk, így aztán derékig vizes voltam, amikor a táborba visszaérve mondtak a többiek, hogy hívott a családom. :)

A tábori laboratóriumban van a legjobb műholdas vétel, így oda mentem telefonálni. Ahogy jövök vissza látom, hogy fennforgás van: megérkezett a karácsonyi menü - egy krokodil... Nesze neked természetvédelem! Így végül 24-én este krokodilpörköltet ettünk... Ma estére készítek kenyeret, meg valami finom spagettiszószt húskonzervvel, ezenkívül remélhetőleg hamarosan érkezik csirke meg alkohol! Sőt, van süti meg csoki meg még mince pie (angol karácsonyi édesség), a Harry Potterben gyümölcsös kosárkának fordították ...

Mangos, az egyik bonobómunkás hozott valamilyen nádféleséget, aminek fenyőfa alakja van. Persze ők nem ünneplik karácsonyfával a karácsonyt, de elég sok európai töltötte már itt a karácsonyt, így tudják, mivel kedveskednek.

Természetesen együtt ettünk a munkásokkal, gyertyát gyújtottunk, a vacsora nagyon finom volt, és még egy karácsonyi CD-t is lejátszottunk az egyik laptopon. Nem mindenki örült neki, sőt, egyesek kifejezetten örültek, hogy talán Kongóban nem kell majd foglalkozniuk a karácsonnyal... Vacsora után ittunk egy kicsit, most nem csikuagapálinkat, hanem valamilyen előre palackozott kávélikőrt kaptunk. Kicsit émelyítő volt, de lényeg a lényeg...:) Az alkohol hozta az éneklést, az éneklés a zenélést. Táncolni most nem táncoltunk, de végül is jó kis karácsony volt ez.

Forrás: [origo]

A Salonga-kalandok folytatódik

A következő bejegyzésben: Pinchi - új nőstény a csoportban

A napló folytatását naponta közöljük, a következő és a korábbi bejegyzéseket itt olvashatja.