Új eszközt fejlesztettek ki csimpánzok - filmes összefoglaló

2009.03.10. 8:45

A csimpánzokról köztudott, hogy gyakran használnak különböző tárgyakat céljaik eléréséhez, sőt, olykor eszközt is készítenek. Egy nemzetközi kutatócsoport a Kongói Köztársaságban olyan viselkedést figyelt meg, amilyet csimpánzoknál eddig még sosem láttak, és ami valószínűleg csak az ott élő példányokra jellemző.

Crickette Sanz, a németországi Max Planck Intézet Főemlőskutató Csoportjának munkatársa egy korábban még sosem tapasztalt eszközkészítést írt le egy nyugat-afrikai csimpánzpopulációnál. A csimpánzok (Pan troglodytes) a termeszhorgászatra szánt növényt nemcsak lecsupaszították, de a végét kicsit meg is csócsálták, hogy rojtos legyen, így több termesz tudjon ráharapni a "horgászbotra". A kutatók saját maguk is kipróbálták az így elkészített hajtásokat, és azt tapasztalták, hogy míg a sima végű szálaknál gyakran csak minden második alkalommal sikerül 1-1 termeszt kifogni a bolyból, addig a rojtos végűre alkalmanként 5-6 termesz is ráharapott.

Korábbi megfigyelések során a főemlőskutatók már találkoztak hasonló, rojtos ágakkal, de azokat az állatok nem szándékosan készítették, hanem csak a használat során váltak ilyenné. A kelet-afrikai csimpánzok például el is távolítják a termeszek kifogására használt botok sérült végét, míg a Sanzék által vizsgált Goualougo-háromszögben az esetek jelentős százalékában az állatok ilyen ecsetszerű végződéssel ellátott növényt használnak.

A "horgászbotok" alapanyagául a goualougoi csimpánzok többnyire a nyílgyökérfélék (Marantaceae) családjába tartozó növényeket használják, melyeket gyökerestől tépnek ki, vagy közel a talajhoz elharapják a szárukat. Ezt követően általában először letépik vagy leharapják a szárról a nagy levelet, és csak ezután mennek oda a termeszvárhoz. A várnál néhányszor végighúzzák fogaik közt a hajtást, hogy egyik vége rojtossá váljék, és ezt követően dugják be a termeszvárba. A termeszek védelemből ráharapnak a növényre, így a csimpánz csak kihúzza a szárat a várból a termeszekkel együtt, amelyeket aztán jóízűen elfogyaszt.

A kutatók a vizsgálathoz infravörös érzékelővel ellátott videokamerákat telepítettek a termeszvárakhoz, melyek a mozgás detektálása után 2 percig rögzítették a történteket. Összesen 54 termeszhalászatot vettek fel, melyek közül 52 esetben az állatok rögtön elkészítették az eszközt, a maradék két esetben először megböködték a hajtással a termeszvár kijáratait, majd ezután láttak neki a szár kirojtozásának.

Újrahasznosított eszközök

Az Afrika egyéb területein élő csimpánzoktól eltérően szintén csak ezen a környéken, a Kongó-medencében tapasztalták a kutatók, hogy az állatok föld alatti termeszvárakhoz próbálnak hozzáférni. A termeszvárnál elsőként megtisztítják a talajt a levelektől, majd a hozott faágat két kézzel nyomva mély járatot fúrnak a talajba. A botot kihúzva megszaglásszák annak végét, hogy megbizonyosodjanak róla, sikerrel jártak-e. Ha igen, akkor a járatba bedugják a rojtos végű hajtást, hasonlóan a felszín feletti termeszvárakhoz. A goualougoi példányok fúráshoz elsősorban egyfajta növény, az ajakosvirágúak közé tartozó Thomandersia hensii nevű fa ágait használják.

Noha a vizsgált területen ez az egyik legközönségesebb fafaj, nem mindig található meg közvetlenül a termeszvár mellett. A csimpánzok előszeretettel látogatnak konkrét fákat, melyek gyakran több tíz méterre vannak a termeszvártól, sokszor nem is lehet onnan látni őket. A fúráshoz használt botok teljesen egyenesek, simák és nem vékonyodnak el, azaz elkészítésük komolyabb munkát igényel. A vizsgálatot végző zoológusok megállapították, hogy az állatok az esetek 69 százalékában nem készítenek új botokat, hanem a régieket használják.

Forrás: AFP

Az újrahasznosítást Sanz és kollégái a termeszhalászatra használt növényi száraknál is megfigyelték. Az állatok gyakran viszik magukkal egyik termeszvártól a másikig a már kirojtozott hajtásokat. Ennek a magyarázata valószínűleg az lehet, hogy bár a területen a nyílgyökérfélék alkotják az aljnövényzet jelentős részét, a csimpánzoknak megvannak a kedvenc növényfajaik, amelyekből "horgászbotokat" készítenek, és ezek a fajok nem túl gyakoriak.

Az eszközkészítés sem az ember sajátja

A főemlősök eszközkészítését elsőként Jane Goodall jegyezte le 1960-ban: a gombei csimpánzok vizsgálata során tanúja lett annak, amint az egyik idősebb hím fűszálakat dugdos egy termeszvárba. Később a csapat többi tagjánál azt is megfigyelte, amint leveles ágakat törnek le, majd a leveleket letépkedik, és ezeket a csupasz ágakat használják termeszfogásra. Egészen addig a kutatók azt gondolták, csakis és kizárólag az emberek képesek eszközöket készíteni. Úgy tartották, ez az a tulajdonság, ami igazán megkülönbözteti az embert az állatoktól. Idővel kiderült, hogy a gombei csimpánzok rengeteg más célra is használnak eszközöket, például tisztálkodásnál, hogy megvizsgáljanak távolabbi tárgyakat, sőt, még fegyvernek is (faágakat vagy köveket).

 

 

Más csimpánzpopulációk vizsgálata során bebizonyosodott, hogy nemcsak a gombei példányok használnak tárgyakat, és kiderült, hogy a csoportok között lehetnek különbségek a tárgyak alakjában, a felhasznált alapanyagokban és a célokban is.

Példák a csimpánzok eszközhasználatára

A csimpánzoknál tapasztalt eszközhasználat általában valamilyen táplálék megszerzésére irányul (például termeszek, hangyák vagy méz). Több alkalommal is megfigyelték például, amint egy vastagabb ággal tágították egy méhkaptár nyílását, hogy könnyebben hozzáférjenek a mézhez. Gyakran használnak vékonyabb botot is, amit belemártogatnak a mézbe, hogy aztán arról nyalogassák le.

A levélszivacs-készítést szintén sok csimpánzpopulációnál regisztrálták. Az állatok ilyenkor 2-5 friss levelet vesznek a szájukba, és ezeket alaposan megcsócsálják, majd kézbe veszik, és vízbe mártogatják. A vizes levélmasszát ezt követően ismét a szájukba veszik, és kiszívják belőle a vizet.

A leveleket ezen kívül tisztálkodásra is használják, például ürítés során, vagy hogy letöröljék magukról a táplálkozás után visszamaradt gyümölcsmaradékokat. Csak a goualougoi populációnál tapasztalták, hogy hevesebb esőzések esetén leveles faágakkal takarják el a vállukat és a hátukat. Ehhez hasonló viselkedést korábban csak a bonobóknál (Pan paniscus) láttak.

 

 

Mivel elsőként nyíltabb területen élő csimpánzoknál fedezték fel a tárgyak használatát és az eszközök készítését, a kutatók eleinte azt gondolták, hogy az emberi fejlett eszközhasználat is többek között arra vezethető vissza, hogy őseink annak idején valamilyen okból az esőerdőből a szavannára kerültek. A csimpánzok további vizsgálatai során azonban kiderült, hogy az elefántcsontparti Tai Nemzeti Park esőerdeiben élő főemlősök majdnem ugyanannyi eszközt használnak, mint a gombei társaik, így ez az elmélet megdőlni látszik.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK