Harlekinkatica: pusztítsa el, és adja fel postán

2009.03.30. 14:37

Egy új katicafaj jelent meg hazánkban, mely veszélybe sodorhatja a nálunk élő katicafajokat, többek között a hétpettyes katicát is. Az ázsiai harlekinkaticát biológiai védekezés céljából hozták be Európába, de sikeresen megtelepedett a természetben, és rohamosan terjed az egész kontinensen. Komoly károkat is okozhat, például tönkreteheti a mustot, és tömegesen telepedhet be lakásokba.

A szódabikarbónától a hőszivattyúig: 365 környezettudatos tipp. Új sorozat az [origo]-n

A harlekinkatica (Harmonia axyridis) eredetileg egy kelet-ázsiai, mérsékelt övi faj, fő táplálékát levéltetvek és pajzstetvek képezik. Lárvája, valamint a kifejlett rovar jelentős mennyiségű tetűt fogyaszt naponta, ezért előszeretettel alkalmazzák a biológiai védekezésben.

Betelepülés Amerikába és Európába

Elsőként Észak-Amerikába vitték be 1916-ban a pekánfán élő levéltetvek ellen. A 20. század folyamán még többször is szabadon eresztették az USA 14 államában, ám ekkor még nem telepedett meg a vadonban. Az első önfenntartó populációt 1988-ban jegyezték fel. Mára az Egyesült Államok leggyakoribb katicafajává vált, és a szintén betelepített hétpettyes katicabogárral (Cocinella septempunctata) együtt a katicák 70 százalékát teszik ki.

Európában szabadföldi és üvegházi kártevők ellen forgalmazták. Elsőként Ukrajnában kezdték el alkalmazni az 1960-as években, majd 1982-től Franciaországban, 1993-tól Görögországban, 1997-től Belgiumban. Szabadon élő egyedeit elsőként 2001-ben találták meg Németországban, Frankfurt környékén. Angliában 2004-ben bukkantak rá az első egyedekre, melyek nagy valószínűséggel Belgiumból érkeztek, ugyanis a fajt az Egyesült Királyságban a mezőgazdaságban nem használták. Ma már 13 európai országban tudnak önfenntartó populációkról, s a faj terjedését több országban is monitorozó központok segítségével követik nyomon.

Már nálunk is elterjedt

Első hazai példányára a Magyar Természettudományi Múzeum zoológusa, Merkl Ottó bukkant rá 2008 februárjában Szigetszentmiklóson. A faj megjelenése nem volt váratlan, a rohamos nyugat-európai elterjedés miatt számítani lehetett rá, hogy előbb-utóbb nálunk is előkerül.

A harlekinkaticát azóta már Dunántúl-szerte megtalálták, sőt Szegeden és Sátoraljaújhelyen is, így kijelenthető, hogy a faj már az egész országban elterjedt, néhol tömegesen - mondja Merkl Ottó. A harlekinkatica jövőbeli magyarországi helyzete nehezen jósolható, de az európai példák nem sok jóval kecsegtetnek. Belgiumban 2001-ben találták meg az első szabadon élő egyedeket, 2006-ra pedig már az ország területén jelen volt. Flandriában, Észak-Belgiumban a második, az ország egészét tekintve pedig az ötödik leggyakoribb katicafajjá vált.

Forrás: [origo]

Harlekinkaticák (Tamás Enikő Anna felvétele)

A harlekinkaticát Magyarországon hivatalosan sosem alkalmazták a biológiai védekezésben, így a nálunk felbukkant egyedek nagy eséllyel Ausztriából érkeztek, ahol korábban már regisztráltak megtelepedett populációkat.

Pozsgai Gábor ökológus vezetésével már Magyarországon is alakulóban van egy monitorozó központ felállítása. Mint Pozsgai Gábor elmondta, a Harlekin Program elsődleges célja a faj hazai terjedésének a vizsgálata, de a nagyközönség bevonásával szeretnének beindítani egy minden magyarországi, nagy és könnyen felismerhető katicára kiterjedő figyelőszolgálatot is. Szerinte hazánkban az egyébként is ritka szemfoltos katica (Anatis ocellata) van a legnagyobb veszélynek kitéve, mely első ránézésre hasonló a hétpettyes katicához, de a piros szárnyfedőn lévő fekete foltok körül világos színű gyűrűk vannak.

Kiszorítja a többi fajt

A harlekinkatica rendkívül változatos megjelenésű, de Európában alapvetően három változata terjedt el. Az első változat (Harmonia axyridis forma succinea) szárnyfedőjének alapszíne sárgás vagy vöröses, 0-19 fekete folttal, az előtoron általában világos alapon fekete M-alakú mintázattal. A második változat (Harmonia axyridis forma spectabilis) szárnyfedői fekete színűek, 4 vörös folttal, míg a harmadik, legritkább forma (Harmonia axyridis forma conspicua) ehhez hasonló megjelenésű, annyi különbséggel, hogy csak 2 vörös foltja van, a foltok közepén apróbb fekete pettyekkel.

Forrás: Pozsgai Gábor

Intenzív terjedésének az ökoszisztémára nézve legnagyobb veszélye, hogy az amerikai és európai példákhoz hasonlóan kiszoríthatja a jelenleg nálunk élő katicafajokat. Mindamellett, hogy eleszi előlük a táplálékot, ha nincs elég levéltetű, akkor gyakran el is fogyasztja a többi katicafaj petéit és lárváit. Versenyképességét növeli, hogy míg az európai katicafajoknak évente egy, esetleg kettő nemzedéke van, addig a harlekinkaticának általában kettő, de délebbre akár 4 nemzedéke is lehet. Nagyobb távokat képes megtenni, mint a magyarországi fajok, a növényvédő szerekkel szemben pedig sokkal ellenállóbb.

Forrás: Pozsgai Gábor

Komoly károkat is okoz

Annak ellenére, hogy a kártevőkkel szemben hasznosnak bizonyult, komoly károkat okozhat a mezőgazdaságnak is. Táplálék híján szívesen fogyaszt gyümölcsöket, különös tekintettel a szőlőre. A bogyókon táplálkozó bogarakat nem lehet mind eltávolítani, és a szőlő feldolgozása során az állat testéből keserű vegyületek (alkaloidák) kerülnek a mustba, jelentősen rontva annak értékét.

A harlekinkatica ősszel előszeretettel húzódik az ember közelébe. A teleléshez készülő állatok gyakran nagy tömegekben szállják meg a lakásokat, sok bosszúságot okozva a lakosságnak. Összegyűjtésükre legalkalmasabb a porszívó, a lakásba való bejutás megakadályozására pedig a nyílások tömítése, esetleg hálós beborítása a legjobb megoldás.

Kérik, pusztítsa el

Ha úgy véli, harlekinkaticát talált, és szeretne segíteni az állomány nyomon követésében, az alábbiakat teheti:

Látogasson el a Harlekin Program honlapjára, és bizonyosodjon meg róla, hogy valóban harlekinkaticát talált. A monitorozást végző ökológusok azt kérik, hogy ha biztos benne, pusztítsa el, ha nem, kérjen segítséget a határozáshoz a harlekin@coleoptera.hu e-mail címen.

Akár elpusztította, akár nem, mindig küldjön képet a fent megadott e-mail címre a lelőhellyel (lehetőleg minél pontosabban, lehet cím, GPS-koordináta vagy akár leírás is), dátummal és a megtaláló személy nevével. Lehetőség van a példány postai elküldésére is, ebben az esetben helyezzék azt egy kis dobozba, mellékeljék a gyűjtési adatokat, és küldjék el a Domberdő Egyesület címére (8900 Zalaegerszeg, Zrínyi u. 31.). Kép vagy elrakott példány nélkül a lelőhelyet nem tudják felvinni az adatbázisba.

Ha nem biztos a meghatározásban, inkább ne bántsa az állatot, de lehetőség szerint ugyanúgy küldjön róla fotót és a lelőhely adatait a fenti e-mail címre.

Invazív fajok

Forrás: europe-aliens.org
Betolakodó Európában: Arion vulgaris

Az "inváziós faj" fogalom a mai napig nem teljesen tisztázott meghatározás. Vitára leginkább az ad okot, hogy egy adott faj kontrollálatlan elszaporodásának nem feltétele az idegenhonosság - a körülmények kedvező alakulásával őshonos fajok is képesek inváziósan viselkedni. Az ilyen esetek mögött többnyire az élőhelyek leromlása, átalakítása áll, amelynek során egy-egy élőlény hirtelen helyzeti előnyre tesz szert.

A klasszikus inváziós faj mégis a messziről érkező sikeres hódító. A különböző úton-módon idegenbe érkező élőlényeknek jelentős része nem képes az új körülményekhez alkalmazkodni, és rövidesen elpusztul, mások esetleg kisebb-nagyobb állományokkal beilleszkednek, elemeivé válnak a helyi élővilágnak. Néhány ezrelék azonban az új közegben kimutatja a foga fehérjét: agresszíven terjedni kezd az őshonos állat- és növényvilág rovására. Egy 2005-ös adat alapján világszerte a veszélyeztetett fajok mintegy 80%-a küzd az invazív ragadozók, illetve vetélytársak ellen. Az invádorok néha egymás kezére játszanak: a kaliforniai Bodega-öbölben egy borsónyi kagylófaj, a Gemma gemma elszaporodásának fő oka például az Európából behurcolt parti tarisznyarák (Carcinus maenas) megjelenése. A vizsgálat szerint ugyanis a rák az új környezetben az őshonos Nutricola kagylófajok fogyasztására állt rá, előnyhöz juttatva a másik invádort.

Az Egyesült Államokban és Európában egyaránt jelentős pénzösszegeket fordítanak az invádorok felmérésére és visszaszorítására, társadalmi összefogást sürgetve, s egyre inkább előtérbe kerülnek a megelőző óvintézkedések, az inváziós csatornák feltérképezésére irányuló kutatások, gyakorlati tevékenységek, figyelemfelkeltő kampányok.

Ajánlat: Kontinensközi invázió - agresszív idegen fajok Európában



KAPCSOLÓDÓ CIKKEK