Készülnek a távcsövek öreg királyának utolsó javítására

A Föld körül tizenkilenc éve keringő Hubble-űrtávcső (HST) negyedik és egyben utolsó űrbeli javítására május 19-én indulhat az Atlantis űrrepülőgép. A 11 napos küldetés feladata nemcsak karbantartás és hibajavítás lesz, hanem több új, a korábbiaknál érzékenyebb detektort is kap az űrobszervatórium, amely ezekkel legalább 2013-ig üzemképes marad.

Az Atlantis a tervek alapján alig egy hónap múlva startol a Hubble-űrtávcsőhöz. Az SM4 (STS-125) jelű küldetés bonyolult misszió, amelyet három korábbi, hasonló szervizküldetés előzött meg: 1993-1994 fordulóján, majd 1997-ben, végül egy két részből álló program keretében 1999-ben és 2002-ben is javították az űrtávcsövet. A jelenlegi, negyedik küldetést eredetileg még 2004-re tervezték, de a Columbia tragédiája miatt későbbre tolódott.

Az űrtávcső a Nemzetközi Űrállomástól (ISS) eltérő pályán kering a Föld körül. Ezért ha a jelenlegi repülés alatt valamilyen probléma merül fel a visszatéréssel kapcsolatban (például komoly sérülés keletkezik az űrrepülőgép külső felületén), az asztronauták nem menekülhetnek az űrállomásra. Egy esetleges külső hibát a keringési pályán kellene javítaniuk, majd ezek után leszállniuk. A végső megoldás egy mentőexpedíció indítása lehet - utóbbi feladatot az Endeavour láthatja el, amely ezért tartalékként szintén az indítóállványon várakozik.

A legénység tagjai: Scott Altman parancsnok, Gregory Johnson pilóta, Michael Massimino, Michael Good, Megan McArthur, John Grunsfeld és Andrew Feustel. A csapatot vezető Altmannak ez a negyedik űrutazása, és a második útja, amelynek keretében a Hubble-űrtávcsövön fog dolgozni. A küldetés további érdekessége, hogy egy IMAX kamerát is magukkal visznek az űrhajósok. Ennek segítségével speciális film készül a Föld körüli pályán, amely térhatású moziként lesz megtekinthető.

Szerelések a Föld körül

A küldetés első lépéseként az Atlantis 60 méterre megközelíti az űrtávcsövet. Ezt követően utasítást adnak a HST-nek, hogy forduljon olyan helyzetbe, amelyben a robotkarral megragadhatják. Az űrtávcsövet a raktérhez húzzák, majd ott rögzítik, és öt űrséta keretében végzik el a szereléseket. A jelenlegi lesz egyébként az első alkalom, hogy két detektort (STIS és ACS) nem kicserélnek, hanem a Föld körüli pályán javítanak.

Földi gyakorlás a víz alatt (NASA)

A szerelések alatt egyszerre két asztronauta dolgozik kint szkafanderben: egyikük szabadon lebeg, társa pedig csizmájánál fogva a robotkar végére van rögzítve - utóbbit egy harmadik űrhajós irányítja az Atlantis belsejéből. A munkákat már évek óta tervezik a szakemberek, és az asztronauták sokszor gyakorolták a víz alatt, lebegő állapotban.

Pillanatképek a javításról (NASA)

Az alábbi feladatok várnak az Atlantis legénységére:

Az új spektrográf (NASA)

• A WFPC-3 (Wide Field and Planetary Camera) detektor elhelyezése, amely a korábbi WFPC-2-t váltja fel;
• a COS (Cosmic Origins Spectrograph) detektor, egy érzékeny infravörös színképelemző berendezés elhelyezése;
• az STIS (Space Telescope Imaging Specterograph) detektor javítása, amelynek keretében kicserélik a 2004 augusztusában meghibásodott egyik elektronikus egységét;
• az ACS (Advanced Camera for Survey) detektor is javításra szorul, 2007 januárjában három csatornája is tönkrement;
• mind a hat giroszkóp cseréje, és az űrteleszkóp finompozícionálását segítő FGS rendszerének fejlesztése;
• mind a hat akkumulátor cseréje, amelyek a HST 1990-es felbocsátása óta üzemelnek és fokozatosan veszítettek teljesítményükből;
• új külső hővédő borítás elhelyezése, amely a belső elektronikus műszereket védi a szélsőséges hőmérsékletváltozásoktól;
• az adatformattáló és -továbbító rendszer A jelű egységének cseréje. Ez volt az a berendezés, amely mindössze 17 nappal a tavaly október közepére tervezett szervizküldetés előtt elromlott. A földi irányítók a B jelű tartalék rendszerre álltak át, azonban nem akarták az űrtávcsövet egy újabb tartalék nélkül hagyni. Az A egység cseréjét előkészítendő halasztották mostanra az Atlantis útját;
• végül egy SCM jelű egység rögzítése az űrtávcsőre, amelynek hajtóművével a HST élete végén fékez, és irányítottan a légkörbe lépve elég majd. Utóbbi fontos a Föld körüli térségben lévő űrszemét mennyiségének csökkentése miatt.

Mint arról korábban beszámoltunk egy Iridium és egy használatból kivont Kozmosz műhold ütközése nyomán nemrég keletkezett űrszemétdarabokból a Hubble térségébe is jutott. Ezek valamivel megemelték a küldetés veszélyét: az első becslések alapján egy ütközés valószínűségét 1/185 körülire tették az utzás során, de az újabb becslések alapján ez az érték 1/225-re csökkent - ami szintén nem csekély, de alatta marad a kritikusnak tekintett 1/200-as értéknek.

Áttekintés a küldetésről (NASA)

A szereléseket követő hónapokban az űrteleszkóp detektoraival újabb kalibrációkat végeznek, a felújított rendszer első éles megfigyelései 2009 közepén várhatók. Amennyiben a szervizküldetés sikerrel zárul, az űrteleszkóp jó eséllyel legalább 2013-ig üzemelhet.