Kedden délután az Egyesült Államokban bemutattak a nagyközönségnek egy szenzációsnak kikiáltott fosszíliát. A lelet egy 47 millió éves, makiszerű élőlény csodálatos állapotban megőrződött maradványa. A fosszília állapota olyan kitűnő, hogy az állat szőrzetének körvonala is kivehető, sőt az utolsó táplálékának nyomai is láthatók. A kutatók szerint ebből az állatcsoportból indult az a leszármazási vonal, amelyből a ma élő majmok, emberszabású majmok és az emberfélék is kifejlődtek.

Az Ida névre keresztelt állat fosszíliáját az ősmaradványairól híres németországi Darmstadt melletti Messel-bányában találták még az 1980-as években. Eddig azonban tudományosan nem tanulmányozhatták, mert az idő nagy részében magángyűjteményben volt. Most nagy csinnadrattával "leplezte le" a leletet a New York-i Amerikai Természettudományi Múzeumban a város polgármestere.

Itt nézhet képeket a bemutatóról

A fosszília vizsgálatát Jorn Hurum, az oslói Természettudományi Múzeum kutatója vezette. A kutatócsoport eredményei most láttak napvilágot a PloS ONE nyílt hozzáférésű internetes folyóiratban. Az állat feltehetőleg az orrtükrösök (Strepsirrhini) és az orrtükör nélküliek (Haplorrhini, amely az ember leszármazási vonala) közti átmenetet képviseli (lásd a korábbi információk alatt), vagyis a kutatók szerint körülbelül itt különült el a főemlősök evolúciójában az a leszármazási vonal, amelyből a ma élő majmok, emberszabású majmok és az emberfélék is kifejlődtek. Hurum állítása szerint ennél az egykori élőlénynél közelebbi közös őshöz már nem nagyon juthatunk ezen a ponton.

A nőstény állat a földtörténet eocén korában élt, amely kulcsfontosságú a korai emlősök fejlődésében. Első ránézésre Ida egy makira hasonlít, de hiányoznak róla olyan makikra jellemző primitív tulajdonságok, amilyen az úgynevezett "fogfésű" (az alsó metszőfogak és szemfogak összetömörülnek, megnyúltak és előrefelé állnak), valamint a kurkászásra használt különleges karom.

A kutatócsoport azt a következtetést vonta le, hogy az állat nem egyszerűen egy maki, hanem egy új nemzetség új faja a Cercamoniinae alcsaládban, és Darwin tiszteletére a Darwinius masillae nevet kapta.

Forrás: www.plosone.org

A Darwinius masillae nevű új faj leírására szolgáló ősmaradvány röntgenfelvétele. Nem két leletről van szó - a leletet megtaláló magángyűjtő kettébontotta a fosszíliát tartalmazó lemezt. A bal oldali képen látható lemez 2007-ben került az oslói Természettudományi Múzeumba, és minden csontja eredeti. A jobb oldali lemezben lévő fosszíliát részben kiegészítették a preparálás során.

A független szakértők egyelőre jóval szkeptikusabbak a lelettel kapcsolatban, mint a kutatócsoport tagjai. A fosszília bemutatásával kapcsolatos, "tudományhoz nem illő" nagy titokzatoskodás és médiafelhajtás is zavarja őket (lásd lent). Azt nem vitatják, hogy örömteli esemény egy ilyen tökéletes állapotban lévő ősmaradvány fölfedezése, de a lelet "hiányzó láncszemként" való értelmezésével kapcsolatban kételyeket fogalmaznak meg.

Dr. Henry Gee, a Nature vezető szerkesztője úgy nyilatkozott, hogy maga a kifejezés is félrevezető, és a tudományos közösségnek kell majd értékelnie a lelet valódi jelentőségét. "Nagyon jó, hogy van egy új lelet, amelyet alaposan lehet tanulmányozni" - mondta. Hozzáfűzte azonban, hogy az ősmaradvány jelentőségét tekintve szerinte nincs "egy súlycsoportban" olyan nagy fölfedezésekkel, amilyen például a floresi ember vagy a tollas dinoszauruszok.

Később látjuk majd a lelet evolúciós jelentőségét

A Németországban található Messel a világ egyik leghíresebb lelőhelye, ahonnan számtalan kiváló megtartású eocén gerinces ősmaradványt ismerünk. Ezek legtöbbször teljes csontvázakból állnak, de sokszor a lágytest egyes részei is fosszilizálódtak (pl. a gyomortartalom, a kültakaró körvonala stb.). A teljesség igénye nélkül: ismerünk innen például kígyókat, békákat, madarakat, denevéreket, őslovakat és számos egyéb emlőscsoport képviselőit.

Ezeknek a kivételes megtartású maradványoknak a sorába illeszkedik a most ismertetett főemlősmaradvány, amely számos részlettel fogja gazdagítani a legkorábbi főemlősökkel kapcsolatos ismereteinket. A nagy médiafelhajtás azonban kissé túlzottnak tűnik, mivel a lelet valódi evolúciós jelentőségét majd további vizsgálatok és más korai főemlősmaradványokkal (pl. Eosimias) való részletes összehasonlítások után fogják a paleontológusok megállapítani - mondja Dulai Alfréd paleontológus, rovatunk állandó szerzője.



Korábbi információk

Mint arról korábban beszámoltunk, a Daily Mail már több mint egy hete megszellőztette a témát. A brit lap május 11-én egy ősi főemlős nagyon jó állapotban megmaradt csontvázáról írt. A lap szerint a BBC Sir David Attenborough vezetésével már elkészítette az erről szóló filmet is, de ez egyelőre "szupertitkos" (top secret).

Május 16-án a The Wall Street Journal is írt a témáról, és 18-án már a Nature újonnan indult blogjában is nagyon várták a leletet, megerősítve, hogy a tudományos cikk a Public Library of Science-ben jelenik majd meg, május 19-én. A cikk szerzői Philip Gingerich (University of Michigan's Museum of Paleontology) és Jorn Hurum (University of Oslo). Ugyanezen a napon nyílik az a kiállítás New Yorkban, ahol bemutatják a nagyközönségnek a leletet.

Az előre kiszivárgott, a Nature blogjában is hivatkozott információk alapján a lelet egy úgynevezett adapida, egy kihalt ősi főemlősféle, és 47 millió éves.

Az adapidák 55 és 34 millió éve az egész Földön elterjedtek. A filmben állítólag az első teljes adapida-csontvázat mutatják majd be a nagyközönségnek, és erre alapozva azt állítják, hogy ebből a csoportból indult az a leszármazási vonal, amelyből a ma élő majmok, emberszabású majmok és az emberfélék is kifejlődtek.

Forrás: AFP

Az adapidák leginkább a mai makifélékhez voltak hasonlatosak - vagy mégsem?

Ez azért meglepő, mert az adapidák családja (Adapidae) a jelenlegi rendszertani besorolás szerint az emlősök (Mammalia) osztályán belül a főemlősök (Primates) rendjébe, azon belül pedig az orrtükrösök (Strepsirrhini) alrendjébe tartozik. Ugyanebbe az alrendbe tartoznak a mai makifélék is (Lemuridae).

Az emberhez vezető út viszont az orrtükör nélküliek (Haplorrhini) alrendjén át vezet, a majomalkatúk, majd a keskenyorrú (vagy óvilági) majmokon át.

Az előre kiszivárgott hírek alapján éppen az a lényeg, hogy ez az adapida-lelet nem a makifélékre jellemző vonásokat mutatja, hanem olyanokat, amelyek az orrtükör nélküliekre jellemzőek.

Ahogyan azonban a Nature blogjában is olvashatjuk, meg kell várni a szakmai cikket, addig érdemben nem lehet semmit mondani.