Angol kutatók ötletes kísérletekkel kiderítették, hogy a vetési varjak majdnem ugyanolyan ügyes eszközhasználók, mint a csimpánzok vagy az új-kaledón varjak. Ez azért meglepő eredmény, mert a vetési varjak csak a laboratóriumi kísérletekben folyamodtak az eszközhasználathoz, a szabad természetben még nem figyeltek meg náluk ilyen viselkedést.

A Cambridge-i Egyetem és a londoni Queen Mary Egyetem kutatói a vetési varjú (Corvus frugilegus) képességeit vizsgálták. A megfigyelések folyamán kiderült, hogy a varjak nemcsak eszközhasználatra képesek céljuk (rendszerint az ennivaló) elérésére, hanem tudnak eszközöket készíteni, illetve azokat a feladatnak megfelelően módosítani. A kutatók eredményeiket az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratának (PNAS) legutóbbi számában közölték.

Az egyik kísérletsorozatban a varjak gyorsan megtanulták, hogy a kísérleti eszközbe egy követ kell bedobni, ennek hatására lebillen egy vízszintes lemez, s így már könnyen hozzájuthatnak a lapon lévő elemózsiához. Ezután arról a képességükről tettek tanúságot, hogy a feladat végrehajtásához minden idomítás nélkül ki tudják választani a megfelelő nagyságú követ. A kutatók három eltérő méretű követ adtak a kísérleti állatoknak, és a billenő nyílásának méretét is változtatták, így egyszer a nagyobb kavics, máskor viszont csak a legkisebb fért bele. A madarak különösebb próbálgatás nélkül, ránézésre kiválasztották a megfelelő méretű kavicsot.

 

 

A varjak nemcsak köveket használtak a feladat megoldásához, de rugalmasak voltak az eszközválasztást illetően is. Különféle pálcikákkal is elérték ugyanazt a célt. Amikor a feladat megoldására alkalmas eszközt betették ugyan a ketrecbe, de ahhoz nem férhettek hozzá közvetlenül a madarak, akkor fel tudták használni a "csőrtávolságban" lévő másik eszközt a megfelelő eszköz elérésére és megszerzésére. Ezzel bebizonyították, hogy képesek az eszközöket egymás után, a megfelelő sorrendben használni. További vizsgálatokban a varjak egy horoggal ki tudták halászni egy csőből az ennivalót. Sőt, ha egy egyenes drótdarabot adtak nekik, akkor addig ügyeskedtek, míg kampóvá nem hajlították a drót végét, s így érték el vele a táplálékot.

 

 

Dr. Nathan Emery, a londoni Queen Mary Egyetem kutatója, a kísérletek helyszínéül szolgáló laboratórium vezetője elmondta, hogy a horoghajlítás az állati intuíció egyértelmű bizonyítéka, mivel a varjak már az első kísérlet alkalmával elkészítették a kampót, és egész biztos nem lehetett korábbi tapasztalatuk ilyen téren, mivel valamennyien a laboratóriumban nevelkedtek.

Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a vetési varjak szerszámhasználatra való képessége valószínűleg a természetes intelligenciai "mellékterméke", nem pedig adaptív specializáció, vagyis a környezethez való különleges alkalmazkodás következtében alakult ki, amint azt korábban egy másik faj, az új-kaledón varjak (Corvus moneduloides) eszközhasználata esetében fölvetették.

Forrás: PNAS

Videók: Chris Bird szívességéből