A szardíniák májusi-júliusi éves vonulása jelentős esemény a kelet-afrikai partoknál. A vonulás, amely méreteit tekintve a nagy zebra-, antilop- és gnúcsordák vonulásához fogható,  az északi hideg tengeráramlattal tart észak felé, egészen Mozambique-ig. Idén egyelőre hiába fürkészik a vizet a halászok Dél-Afrika keleti partszakaszán.

A szardíniák vonulásukkor többmilliónyian verődnek össze Dél-Afrika keleti partjainál, és úsznak észak felé a hidegebb tengeráramlattal. Egy-egy raj akár 7 kilométer hosszú, 1,5 km széles és 30 méter mély is lehet. A hatalmas rajokat több ezer delfin kíséri, amelyek szervezett, jól kidolgozott taktikával kisebb csoportokat választanak el a főrajtól, és ezekből lakmároznak. A magasból sirályok, kormoránok, csérek és szulák csapódnak a vízbe, több méteres mélységben is elérve a szardíniákat, lentről pedig cápák, tonnhalak, királymakrélák támadnak a rajokra.

A szardíniák érkezését Dél-Afrika délkeleti partjainál repülőgépekről figyelik, és megadják a halászoknak a legsűrűbb rajok lelőhelyeinek kordinátáit.

Idén megeshet, hogy a vonuláskor szokásos látványos lakmározás elmarad, a szardíniák ugyanis még mindig nem jelentek meg nagy számban a megfigyelt területen, East London partjai közelében - olvasható a dél-afrikai Independent Online oldalán. A halak elmaradásának oka lehet, hogy túl meleg a víz hőmérséklete: 21 Celsius-fokos, miközben a szardíniák a 19 fok körüli vizeket kedvelik, de elképzelhető, hogy a túlzott halászat miatt jutott el kevés hal Dél-Afrika délkeleti partjaihoz.

Forrás: AFP

A benne mozgó biomassza tömegét tekintve a szardíniák vonulása a Serengeti-síkság nagy növényevőinek, a zebrák, antilopok, gazellák és gnúk milliós csordáinak vándorlásához hasonlítható, ennek ellenére a szardíniák vonulásáról a mai napig keveset tudunk. Az elfogadott feltételezések szerint ahhoz, hogy a vándorlás meginduljon, a víz hőmérsékletének 21 fok alá kell süllyednie. 2003-ban és 2006-ban - 26 év alatt a harmadik és negyedik alkalommal - szintén elmaradt az esemény.