Az új fosszilis főemlős ázsiai közös ősre utal

A Mianmar (korábbi nevén Burma) területéről előkerült új lelet alapján az emberek, a majmok és az emberszabású majmok közös őse Ázsiában fejlődött ki, nem pedig Afrikában.

A mostanában végzett paleoantropológiai kutatások egyik fókuszában az anthropoida főemlősök (majmok, emberszabású majmok és emberek) eredetének kutatása áll, vagyis hogy ezek hogyan alakultak ki a korábbi és primitívebb főemlősökből (makik, pápaszemes makik és kihalt rokonaik). Az utóbbi évek kínai, thaiföldi és burmai felfedezéseit megelőzően a legtöbb kutató azt gondolta, hogy az anthropoidák Afrikában bukkantak fel. Az idei fejlemény volt Ida, a németországi Messel világhírű eocén palájában felfedezett főemlőscsontváz, amelynek alapján néhány paleontológus azt javasolta, hogy az anthropoida főemlősök az adapiform, vagyis maki-szerű ősökből fejlődtek ki (a leletről részletesen beszámoltunk rovatunkban).

A Pittsburghi Carnegie Természettudományi Múzeum kutatói által vezetett nemzetközi kutatócsoport Mianmar területén fedezte fel a Ganlea megacanina névre keresztelt új főemlős maradványait, és a lelet azt a nézetet erősíti, hogy az anthropoidák inkább Ázsiában alakultak ki. A korai ázsiai leletek jelentősen különböznek a németországi Idától, jelezve, hogy Ida közelebbi rokonságban van a mai makikkal, mint a majmokkal, az emberszabásúakkal és az emberekkel - mondják a kutatók.

Ífy festhetett az a főemlős, amely a felfedezők szerint az emberek, a majmok és az emberszabású majmok közös őse

A 38 millió éves Ganlea megacanina egy új nemzetség új faját képviseli. A nemzetségnév egy kis falura (Ganle) utal, ahol a maradványt felfedezték, míg a fajnév a jelentősen megnagyobbodott szemfogra emlékeztet, amelynek alapján az új faj könnyen elkülöníthető a rokon főemlősöktől. Az erős fogkopás arra utal, hogy a Ganlea megacanina arra használta a megnagyobbodott fogat, hogy felfeszítse a szívós trópusi gyümölcsök kemény külső részét, és így hozzájusson a belsejükben található tápláló magokhoz. Ilyen típusú táplálkozási alkalmazkodást még soha nem dokumentáltak a maki-féléknél, viszont ez ismert azoknál a modern dél-amerikai majmoknál, amelyek az Amazonas-medencében élnek. Ez azt mutatja, hogy a korai ázsiai anthropoidák már 38 millió évvel ezelőtt felvették a modern majmokra jellemző ökológiai szerepet.

A Ganlea és a legközelebbi rokonai az ázsiai anthropoida főemlősök kihalt családjához tartoznak (Amphipithecidae). A család két másik tagját (Pondaungia, Myanmarpithecus) korábban szintén Mianmarban fedezték fel, míg a Siamopithecus Thaiföldön került elő. Evolúciós kapcsolataik részletes vizsgálata azt mutatja, hogy az amphipithecidák közeli rokonságban vannak a ma élő anthropoidákkal, és az összes burmai amphipithecida egyetlen közös ősből alakult ki. Néhány kutató korábban amellett érvelt, hogy ennek a családnak a tagjai egyáltalán nem is anthropoidák, hanem közelebbi kapcsolatban vannak a maki-szerű adapiformákkal.

A Ganlea felfedezése azonban erősen támogatja azt az elképzelést, hogy az amphipithecidák az anthropoidák közé tartoznak, mivel az adapiformáknál soha nem fejlődtek ki olyan tulajdonságok, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az állat a magok feltörésére specializálódjon. Mint említettük, a burmai maradványok kivétel nélkül a magok fogyasztására alkalmazkodtak, és ugyanazt az ökológiai fülkét foglalták el, mint a ma élő majmok az Amazonas-medencében. Az eocén során, amikor a Ganlea és kortársai Mianmarban éltek, egy trópusi árteret foglaltak el, ami szintén nagyon hasonlított a mai amazóniai környezetre.