Negyven éve tényleg leszállt a Sas

2009.07.20. 7:55

1969. július 20-án lépett először ember egy másik égitest felszínére. Az oroszokkal vívott űrverseny során az amerikai Sas nevű holdkomp néhány téves hibaüzenet után, az utolsó métereken kézi irányítással, a tervezettől kissé eltérő helyen, de sikeresen landolt a Holdon. Az elmúlt években olyan véleményeket is hallani lehetett, amelyek szerint a holdutazás nem történt meg. Összeállításunkban ezeket is cáfoljuk.

Mindössze két hónappal az első emberes űrrepülés után, 1961 májusában John F. Kennedy nyilvánosan kihirdette, hogy az Egyesült Államok még 1970 előtt embert juttat a Holdra, majd épségben vissza is hozza onnan. A cél elérése érdekében hatalmas anyagi és szellemi erőforrásokat kellett összpontosítani, és megteremteni az emberes űrrepülés hátterét.

A nagy ráfordítást a politikai nyomás biztosította: a hidegháborús helyzetben az oroszok Gagarin úttörő repülése óta látványos előnyben voltak az USA-hoz viszonyítva. Az utólag űrversenynek nevezett időszak során az amerikaiak egy látványos lépéssel próbálták visszaszerezni vezető szerepüket - erre pedig ideális volt az emberes holdutazás. A küldetés keretében Föld körüli pályára kell állítani egy megfelelő űrhajót (ez lett az Apollo űrhajó, amely a korábbi Mercury és Gemini űrhajók tapasztalataiból és fejlesztéseiből nőtt ki), valamint el kell készíteni a Holdra leszálló egységet, a holdkompot. A két űreszköz együtt indul kísérőnk felé, majd ott fékeznek és pályára állnak körülötte. Az Apolló háromszemélyes kabinjából ketten átmásznak a holdkompba, ami a terv alapján leszáll, és a két űrhajós kilép a Hold felszínére. Később visszatérnek, a holdkomp felszálló egysége pedig feljuttatja őket az Apollo űrhajóhoz, amellyel visszajutnak a Földre.

A terv jó volt, de ilyen utazást még senki nem hajtott végre, a szükséges technológia sem állt készen - a versenyhelyzetben pedig sok idő nem volt sok fejlesztésre és próbálkozásokra. A start előtt fél évvel, 1969 februárjában kezdődött annak a Saturn-V hordozórakétának az összeszerelése, amely az Apollo-11-et indította a Hold felé. Ekkor még az egyel korábbi űrhajó, az Apollo-10 példányát sem fejezték be, és hibátlanul működő holdkomp sem állt rendelkezésre.

Forrás: AFP

Neil Armstrong a koreai háborúban volt vadászpilóta, később berepülőpilóta. Első alkalommal a Gemini-8 fedélzetén jutott az űrbe. Utóbbi küldetés során az űrhajó és az Agena nevű utolsó rakétafokozat dokkolását próbálták, amikor a rendszer váratlanul felpörgött.

Leválaszották a Geminit, de a helyzet továbbra is kritikus volt, végül Armstrong állította meg az akkor már másodpercenkénti egy fordulattal pörgő Gemini mozgását. Egyéb jó adottságai, és a holdkomp földi tesztpéldányának bravúros kezelése mellett talán az ekkor tanúsított higgadtsága és problémamegoldó képessége is közreműködött abban, hogy rá esett a választás: legyen ő az első ember, aki egy másik égitest felszínére lép.



A munka gőzerővel folyt, amely eredményeként az z Apollo-11 nem sokkal a Kennedy elnök által kitűzött dátum előtt, 1969. július 16-án szerdán, helyi időben 9.32-kor elindult a Hold felé. A parancsnoki modul a Columbia, a holdkomp pedig a Sas elnevezést kapta, a legénységet Neil Armstrong, Edwin Aldrin és Michael Collins alkotta.

Az első holdraszállás

Az utazás első három napja a terveknek megfelelően haladt, kísérőnkhöz július 19-én érkezett meg az expedíció. A holdkomp, benne Neil Armstrong és Edwin Aldrin, július 20-án a Hold körül 12,5 perces rakétás fékezést hajtott végre. Ezzel megkezdődött az ereszkedés a Hold felé, amelyet az utolsó pillanatokig számítógép irányított.

A Hold felé közeledő Sas radarja 12 kilométer magasan kezdett működni, hogy jelezze a pontos távolságot a felszíntől. Ekkor kapta a legénység az első hibaüzenetet a számítógéptől. A váratlan helyzetet a földi irányítók oldották meg, ahol az egyik szakember rájött, hogy a hiba csak látszólagos. A téves üzenet abból adódott, hogy a számítógép helytelenül értelmezte a sok, váratlanul áttöltődött adatot - a leszállás tehát folytatódott.

Az ereszkedés elején kísérőnkre még "ferdén" láttak rá, a holdkomp a leszálláshoz szükséges függőleges pozícióba csak 2,5 kilométeres magasságban fordult át. Innen már úgy ereszkedett tovább, hogy az ablakon kipillantva a látóhatár a műszerekhez és a kabin felépítéséhez képest is "vízszintesen" mutatkozott.

Forrás: NASA
A Sas nevű holdkomp

Mintegy 1500 méter magasan a korábbihoz hasonló újabb téves hibaüzenet érkezett, amelyet ismét figyelmen kívül lehetett hagyni. Az egyre alacsonyabban haladó holdkompból nézve lassan kirajzolódott a táj, és Armstrong azonosította a korábbi fotókról ismert krátereket, keresve a kijelölt leszállóhelyet. A kérdéses terület azonban közelről sokkal több sziklát tartalmazott, mint amennyi a magasból készült felvételeken látszott. Ezért úgy döntött, hogy az eredeti leszállóhely nem alkalmas a landolásra.

Gyors elhatározás nyomán 300 méter magasan kézi irányításra kapcsolt, és így navigálta a holdkompot egy simább területre. Eközben Aldrintól folyamatosan kapott tájékoztatást, hogy mennyi üzemanyag van a tartályban - az egész rendszer tömegét alacsonyan tartandó ugyanis jó előre kiszámolták, mennyi üzemanyagot kell a tartályba tölteni.

Végül egy sima terület felett megállapodott, majd finoman ereszkedve tökéletesen landolt a Holdon a Nyugalom-tengere (Mare Tranqiullitatis) területén. Amikor a holdkomp a felszínen megállapodott, már csak 20 másodpercre elég üzemanyag maradt a tartályban - de az első emberes leszállás a Holdon tökéletesen sikerült.

 

 

A holdkomp leszállásának 16 perce. Érdemes előre pörgetni a hosszú videót, amelynek 6. perc 50. másodpercében megfigyelhető, hogy az addig közel "fekve" haladó holdkomp függőleges, álló helyzetbe fordul. Az ereszkedés a 11. perctől válik izgalmassá, a 12. perctől néhány méteres kráterek, később már apró sziklák is látszanak. A 14. perctől a hajtómű anyagsugara által elfújt por sávjai vibrálnak, majd végül  Sas leszáll


Forrás: NASA

Kövesse élőben a holdraszállást!

Az Űrvilág űrkutatási hírportál virtuális "élő közvetítés" keretében emlékezik meg a holdraszállásról. A visszaszámlálástól az Apollo-11 visszaérkezésig rendszeres, a 40 éves időkülönbségtől eltekintve percnyi pontos "élő" tudósításokkal jelentkezik - mintha valós idejű, internetes közvetítés kísérné a holdraszállást. Űrkutatással foglalkozó hazai szakemberek, valamint érdeklődők osztják meg az olvasókkal emlékeiket, gondolataikat a 40 évvel ezelőtti eseménnyel kapcsolatban.

A "közvetítések" július 15-én reggel kezdődnek, egy nappal az Apollo-11 felbocsátásának 40. évfordulója (július 16., magyar idő szerint 15:32) előtt, július 24-ig tartanak, és a www.urvilag.hu honlapon követhetők.


Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK