Sok pénzt költöttek rá, mégsem működik - vadátjárók az autópályákon

2009.08.03. 9:09

Az autópályák és gyorsforgalmi utak szaporodásával olyan akadályok kerülnek az állatok elé, amelyek akár az életüket is követelhetik, arról nem is beszélve, hogy az úton futkározó állatok az autósokra nézve is komoly veszélyt jelentenek. Az utak fölé és alá ezért átjárókat építenek, amit - ha jól vannak megépítve - az állatok hamar megszoknak. A vadak azonban nagyon kényesek a részletekre. Az ELTE Természettudományi Karának biológusai évek óta folytatnak autópálya-monitoring vizsgálatokat, ennek kapcsán beszélgettünk Farkas Jánossal, a vizsgálatokat vezető kutatóval, akitől megtudtuk, miért mennek pocsékba a vadátjárókra költött pénzek Magyarországon.

Mikor és hogyan kezdődött a vadátjárók vizsgálata Magyarországon?

Legalább 10 éve foglalkozunk vele, szinte minden autópályánál dolgoztunk már, az M7-estől kezdve az M1-esig, az M6-osnál végig, a Budapesttől Pécsig tartó szakasznál, az M40-esnél, alsóbbrendű utaknál, tehát gyakorlatilag az egész országban. Az első alkalommal az Állami Közúti Műszaki Információs Kht-tól érkezett a felkérés, a Magyar Dunakutató Állomással végeztük a vizsgálatokat. Akkor még azt néztük, milyen konfliktushelyzetek alakulhatnak ki valamilyen műszaki megoldással ellátott, illetve anélküli útszakasznál. Kutatásunk ekkor elsősorban kétéltűekre, hüllőkre és kisemlősökre vonatkozott.

Később ennek keretében az M1-esnél vizsgáltuk, hogy kisebb testű állatok használják-e ezeket a megoldásokat, majd folyamatosan terjedtek ki a vizsgálatok a nagyvadakra is. Jelenleg egy olyan pályázatot terveznek kiírni az útkezelők a vadriasztók tesztelésére, amely azt nézné meg, hol vannak olyan konfliktushelyek, ahol a nagyvadak használják az átjárókat, illetve ha nem használják, miért nem, hogyan lehetne őket távol tartani az úttól és rábírni az átjáró használatára.

Forrás: Farkas János

Vadátjáró az M7-es fölött

Magam is tapasztaltam már, hogy vannak rések a kerítésen, tavaly még találkoztunk is két őzzel az autópályán.

Sőt, az is megesett már, hogy egy szarvas felment a vadátjáróra, de nem a normál szakaszán haladt keresztül, hanem a cölöpkerítés és a drótkerítés között. Sok helyen az is előfordul, hogy az emberek nyitva hagynak egy kaput, amin az állatok be tudtak menni az útra. Abszolút nem zavarja őket szerintem a forgalom, folyamatosan ott vannak az út mellett.

Rossz az a megoldás is, amit a Kőröshegyi völgyhíd utáni szakaszon alkalmaztak. A vadátjáró tökéletesen jó helyre lett telepítve, mert erdőből jön ki a földút, a másik oldalán pedig szintén földútban folytatódik, de az átvezető részt leaszfaltozták, majd kőútba megy át, és csak utána földútba. Ezek mellett még árkokat raktak, és dupla szalagkorlátot. Amikor kint jártunk, a nyomokból lehetett látni, ahogy a szarvasok végigmennek a kerítés mellett, elérik a szalagkorlátot és a mély árkot, majd onnan visszafordultak. Iszonyú sok pénzt beleöltek ebbe, de gyakorlatilag ilyen apróságok miatt nem működik, s ez nem csak a nagyvadakra vonatkozik. A kétéltű átereszeknél sem mindegy, ha a hozzá épített felvezető talajrészt például kimossa-e az eső, és emiatt a békának 50 centimétert kellene ugrani, hogy feljusson rá.

Forrás: Farkas János

Rosszul kivitelezett, aszfaltozott, duplakorlátos vadátjáró az M7-es autópálya alatt a Köröshegyi völgyhídnál

Dr. Farkas János adjunktus az ELTE Természettudományi Kar Állatrendszertan és Ökológia Tanszékének munkatársa, az Emlős Kutatócsoport tagja. Kisemlős ökológiával és rendszertannal, antropogén hatások vizsgálatával, autópálya monitoringgal és védett fajok megőrzésének lehetőségeivel (pl. földikutya, csíkos szöcskeegér) foglalkozik.


Az átjárók építése előtt figyelembe veszik az állatok szokásait?

Elvileg figyelembe kéne venni már a nyomvonal tervezésénél is, úgy tudom, ebben a kérdésben a vadásztársaságokkal is egyeztetnek. Az is igaz, hogy bár a vadásztársaságoknak sok ismeretük van a nagyvadak mozgásáról, a vadgazdálkodási és természetvédelmi szempontok nem mindig egyeznek. Vannak olyan vadátjárók is, amelyek inkább arra szolgálnak, hogy traktorral át lehessen menni, tehát vegyes használatú.

Nagyon sokszor rossz az átjárók borítottsága, és az állatoknak az is rengeteget számít, hogy van-e rávezetés, van-e terelés, hogy milyen az átjáró felszíne. Volt olyan hely, ahol a vadátjárónál a terület egyik szakaszán murvával szórták fel, a másik részen pedig megmaradt földútnak. Nagyságrenddel többen mentek a normál földön át, noha minden környezet ugyanaz volt, csak az egyik kővel volt leborítva, és azt mindjárt kevésbé használták az állatok.

Milyen módszereket alkalmaznak a vizsgálatok során?

Sokfélét használtunk. A leggyakoribb, hogy teljes szélességben homokot szórunk a vadátjáró mindkét végénél, illetve a közepénél, és ebben számoljuk a nyomokat. A másik, ami jól működik, hogy felkapáljuk a talajt, ott szintén jól lehet látni a nyomokat. Most egy olyan módszert fogunk kipróbálni, amely során a vadátjáró területére kihelyezünk egy széleslátószögű kamerát, ezt összekapcsoljuk egy laptoppal, és digitális felvételeket készítünk. Van egy program, ami méri, hogy egy állat mennyi ideig tartózkodott az átjáró bizonyos részein - ez sokkal pontosabb mérési lehetőség, de jóval költségesebb is.

Forrás: Farkas János

Nyitva hagyott kapu a vadkerítésen

Összességében mit lehet mondani, megszokják az állatok ezeket az átjárókat? Használják őket?

Ha jó helyen van és jó a kivitelezése, tehát bokrok, cserjék húzódnak az átvezető rész két oldalán, akkor használják. De igazán jó műszaki megoldást nagyon kevés helyen lát az ember, pedig az apró részleteken múlik az egész. Kis százalék az, ami jól működik. Az egyik azért nem működik, mert nem jó helyre tervezték, például az M7-es autópályán, Ordacsehi környékén a vadátjárótól 100 méterre nyitottak egy benzinkutat. A másikat jó helyre tervezték, de rosszul lett kivitelezve, a harmadik pedig valamikor jól működött, de nem tartják karban, pedig ezeket is gondozni kell.

Tapasztaltak különbségeket az autópályák feletti és alatti átjárók használatában?

Általában a felüljáró jellegű átvezetőket szívesen használják, ha megfelelő a borítottságuk. A fő különbséget a rávezetés jelenti. Ha az alsó átvezetésű áteresz elég széles és elég nagy, akkor használják az állatok, de az mindig egy zárt teret jelent, ahova sok állat fél bemenni. Ezért ha megfelelő cserjeborítás van a felüljáró mellett, az ebből a szempontból jobban használható, ilyenkor az állatnak nincs olyan érzése, hogy egy veszélyes helyre kell bemennie. Ami általában még riasztó lehet az állatok számára, hogy vannak olyan átereszek, ahol emberek a dolgukat végezték: az emberszag a legtöbb állat számára riasztó, és az átjárót máris nem használják szívesen. Egymást is próbálják kerülni az állatok, van olyan átjáró, amit inkább a róka használ, a másikat az őzek. Ezért jobb, ha kellően tágas az átjáró, vagy ha több kisebb áteresz van, hogy ne kelljen minden állatnak ugyanazt használnia.

Forrás: Farkas János

Rosszul kivitelezett, túl alacsony vadátjáró

Jelenleg milyen kutatások folynak?

Most készítettünk egy egész országra vonatkozó konfliktustérképet, hogy a kétéltű- és hüllőfajok, valamint a védett kisemlősök előfordulása alapján  (a módszer például nagyvadakra is használható lenne) megmondjuk, az országban a különféle úttípusoknál melyek azok a szakaszok, ahol potenciálisan konfliktusok alakulhatnak ki az autók és az állatok között. Megnéztük a vizsgált 60 faj élőhelyhez kötődését, azt, hogy az utak mellett egy kilométeres szélességben milyen élőhelytípusok vannak, hogy azokon mely fajok élhetnek potenciálisan, valamint megvizsgáltuk az adott faj országos elterjedési térképét. A kétéltűeknél, hüllőknél megnéztük, melyik faj hajlamos a vándorlásra, a barna varangy például tömegesen vonul szaporodási időszakban, míg a kecskebékák erősebben vízhez kötődnek.

Figyelembe vettük azt is, milyen az élőhely az út jobb, illetve bal oldalán. Például, ha az egyik oldalon van egy víztest, a másik oldalon pedig egy erdő, akkor feltételezhetően nagy lesz a vándorlás a kettő között. A háromféle tényezőből minden egyes útszakaszra felállítottuk azokat az értékeket, amelyek megmutatják, mekkora az előfordulási esélyük a fajoknak, és mekkora az elütés esélye. Ezeket azután összevetettük a konkrét adatokkal, hogy valóban fennállhat-e a konfliktus. A konfliktustérkép megtekintéséhez kattintson ide. A térkép azonban csak tájékozódásra jó, arra nem alkalmas, hogy megmondjuk, biztos lesz-e egy adott ponton konfliktus.

Forrás: Farkas János

Mesterséges víztest az autópálya mellett

Emellett körülbelül 3 éve az utak melletti mesterséges víztestek betelepülését is vizsgáljuk. Ezek élőhelyekként szolgálhatnak az ott élő faunának, de esetlegesen más, ott nem jellemző fajok is megtelepedhetnek bennük. A botanikai részétől kezdve az emlősökig, vízibogarakig mindent nézünk. Az, hogy milyen a talaja, milyen a növényzete mind-mind meghatározza, milyen jól tudja betölteni azt a szerepet, hogy természetes élőhelynek tűnjön. Különböző korú víztesteket választunk ki, 1-5 év közöttieket, hasonló jellegű 10 év körülieket, és olyanokat, amelyek 20 évnél öregebbek.

Milyen hatása van az autópálya-építésnek az élővilágra?

Vannak közvetlen és közvetett hatások. Közvetlen hatás az, hogy elütik az állatokat, míg a közvetett hatások hosszabb idő múlva nyilvánulnak meg. Például, ha egy kis populációt kettészel az út, ott a fragmentáció (feldarabolódás) hatása érvényesül. Ez most nagyon lényeges szempont például az M8-as autópályánál, amely egy olyan földikutya élőhelyet fog keresztülszelni, ahol a populáció eleve pici. A legjobb megoldás persze az lenne, ha másfele menne az autópálya, de ha ezt valamilyen ok miatt már nem lehet megvalósítani, akkor át kellene telepíteni az állatokat. Nem tudjuk viszont, miért pont azon az élőhelyen maradt meg a földikutya, és nem is tudjuk őket megfogni, tehát sok probléma felmerül. Az érzékenyebb és kisebb elterjedési területtel bíró fajoknál a hosszabb távú fragmentációs hatás az erősebb, míg másoknál a gázolás, például egy tömegesen vonuló állatnál.

Volt már arra példa, hogy egy ilyen vizsgálatnak az eredményét figyelembe vették az autópálya-tervezésnél?

Olyan volt, hogy Debrecen-Józsánál azért helyezték az autópályát lábakra, mert az is a földikutya élőhelye. De önmagában nem elég, ha ez megvalósul, mert ha utána egy betonárkot létesítenek, az teljesen megváltoztathatja a vízellátást a területen. Megint csak oda lyukadunk ki, hogy a részletek rendkívül fontosak.

Forrás: Farkas János

Szarvasnyom a vadkerítés mellett

Elmondható tehát, hogy az állatok képesek megszokni az ökológiai átjárókat, talán még könnyebben is, mint azt képzelnénk. Az őzek, szarvasok és rókák mellett pedig ugyanúgy fontosak azon fajok számára, amelyeket sokszor észre sem veszünk, ha átszaladnak előttünk az úton, ilyenek például a pockok vagy akár a kétéltűek (melyek pedig kivétel nélkül védettséget élveznek Magyarországon). A tervek szerint a magyarországi gyorsforgalmi-úthálózat jelentősen fejlődni fog az elkövetkezendő évtizedekben, ezért különösen fontosak a kutatók által végzett megfigyelések, hogy a jövőben olyan átjárók épülhessenek, amelyek megfelelnek az állatok igényeinek. Az ELTE kutatói hamarosan vadriasztók vizsgálatába kezdenek, hogy a kritikus pontokon, ahol elkerülhetetlenül rés van a kerítésen, minimálisra csökkenthetővé váljék a vadak bejutásának esélye az autópályára.

Vadátjárók az egyes autópálya-szakaszokon
M30 Emőd-Miskolc (19 km) 2 db
M7 Balatonszárszó-Ordacsehi (20 km) 6 db
M7 Ordacsehi-Balatonkeresztúr (25 km) 9 db
M7 Nagykanizsa-Becsehely (17 km) 5 db

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK