A sötét foltot egy ausztráliai amatőr csillagász vette észre 2009. július 19-én, amiről a nemzetközi kutatóközösség egy internetes blogon keresztül szinte azonnal értesült. Így másnap reggel már a hawaii Keck II teleszkóppal vizsgálták a Jupitert, hogy minél részletesebb adatokat gyűjthessenek a sötét alakzatról.
A folt a bolygó déli féltekéjén helyezkedik el, becsült mérete 190 millió négyzetkilométer, vagyis összevethető a Csendes-óceán kiterjedésével. Az optikai hullámhossz-tartományban sötétebbnek látszik környezeténél, a közeli infravörös tartományban készült felvételeken viszont fényes régióként jelenik meg, amit feltehetőleg a légkör alsó rétegeiből a sztratoszférába feláramlott részecskékről visszaverődő sugárzás idéz elő.
A közelében nincsen hasonló jellegű alakzat, amiből néhány kutató arra következtet, hogy a becsapódó testet nem szakította több darabra az óriásbolygó tömegvonzása. A folyamat pontos magyarázatához természetesen további elemzésre van szükség, ezért a következő napokban folyamatosan figyelik majd a Jupitert, többek között a Hubble-űrtávcsővel is. Az egyik izgalmas feladat a folt szétoszlásának nyomon követése, ami az egyetlen közvetlen módszer a Jupiter felsőlégköri áramlás-rendszerének tanulmányozására.
A Keck II teleszkóp infravörös felvétele a Jupiter déli féltekéjéről (Paul Kalas (UCB), Michael Fitzgerald (LLNL/UCLA), Franck Marchis (SETI Institute/UCB), James Graham (UCB))
Az adatok értelmezésében minden bizonnyal fontos segítséget jelentenek majd a 15 évvel korábbi, hasonló esemény során szerzett ismeretek. 1994-ben ugyanis a Shoemaker-Levy 9 üstökös szétszakadt magjának darabjai csapódtak be a Jupiterbe, így a csillagászoknak végre lehetősége nyílt kívülről megfigyelni égitestek egymással történő ütközését a Naprendszerben. Emellett a mostani esemény arra is kiváló alkalmat biztosít, hogy teszteljék a másfél évtizede kidolgozott elméletek helyességét.
A becsapódási régió hamisszínes képe (Paul Kalas (UCB), Michael Fitzgerald (LLNL/UCLA), Franck Marchis (SETI Institute/UCB), James Graham (UCB))
Mindezek látványosan alátámasztják azt a feltételezést, hogy a Jupiter óriási gravitációja miatt magához vonzza a Naprendszer belső része felé tartó üstökösök jelentős részét, ezáltal bolygónkat is megvédve számos ütközéstől - közvetve tehát hozzájárul a földi élet katasztrofális becsapódásoktól mentes fejlődéséhez.
A sötét foltról egy magyar csillagász, Lőrinc Miklós is készített felvételt - mivel a távcső megfordítja a képet, a déli félteke látható felül (Forrás: csillagászat.hu)