Továbbra is veszélyben az európai bölény

Európa legnagyobb emlősállatát, az európai bölényt még mindig a kihalás fenyegeti annak ellenére, hogy csaknem kilencven éve munkálkodnak megmentésén. Lengyel kutatók kiderítették, hogy a két, tisztavérű vadon élő csorda egyikének valós állománynagysága a négyszázas csapatlétszám ellenére mindössze huszonöt egyed.

A három méter hosszú, két méter magas és akár kilencszáz kilós állatok az első világháború következményeként ,1919-ben haltak ki a szabad természetben. A húszas évek elején a biológusok úgy döntöttek, visszahozzák a bölényeket a vadonba. Összesen 54 egyed élt fogságban akkoriban, ezekből került ki a Lengyelország és Fehéroroszország határán elterülő Bialowieza-erdőbe visszatelepítendő hét egyed, négy bika és három tehén.

A ma élő példányok mindössze egy bikától származnak, génállományuk 90 százaléka pedig két alapítótól ered. Ezt hívják "palacknyakhatásnak": az állomány néhány egyedre csökken, ennek következtében a genetikai változatosság szélsőségesen leszűkül.

Ma összesen 1400 egyed él világszerte, ebből Bialowiezában mintegy négyszáz a határ mindkét oldalán, külön populációt képezve. Malgorzata Tokarska, a lengyel tudományos akadémia bialowiezai emlőskutatási intézetének biológusa arra volt kíváncsi, mennyire látszik meg a palacknyakhatás a mai állományon. Kollégáival 178 egyed genetikai anyagát vizsgálta tizenkét ponton. Rég elpusztult állatok koponyájának és fagyasztott lágy szöveteinek elemzésével a kutatóknak 1950-től kezdve minden évtizedből sikerült információhoz jutniuk. A genetikai vizsgálat kimutatta, hogy az effektív populáció mindössze huszonöt állatot számlál - írják a kutatók a Linné Társaság Biological Journal című folyóiratában. Az effektív populáció az állatok genetikai sokféleségét méri, megjósolható belőle, milyen túlélési esélyei vannak egy fajnak. Mindig alacsonyabb, mint a tulajdonképpeni egyedszám, mivel általában nem mindegyik egyed szaporodóképes, és az ivararány is eltolódhat. Az európai bölénynél látszik, hogy a vizsgált állomány nem tért magához a XX. század eleji drámai események óta.

Ahhoz, hogy egy faj túlélése biztosított legyen, tényleges populációjának legalább ötven állatból kell állnia - vélik a kutatók. Amíg ezt a számot el nem éri, súlyosan veszélyezteti a beltenyészet, és nehezen alkalmazkodik a változó környezeti viszonyokhoz.

Forrás: wikipedia.org

Mivel nincsenek a lengyel állományban eltérő genetikai állományú bölények - mind ugyanattól a hét egyedtől származik - a kutatók nem sokat tehetnek, legfeljebb annyit, hogy fenntartják és bővítik a bölénybarát környezetet az állatok számára. Tokarska most kezdi a fehérorosz bölények vizsgálatát. Bár egyazon egyedek leszármazottai, a két mai populáció genetikai állománya enyhén eltér egymástól. Amennyiben ez bebizonyosodik, lehetséges lenne összeengedni a két csorda egyes egyedeit, ezzel javítva az állomány túlélési esélyeit.