Portugál kutatók az első európai Stegosaurida koponya felfedezése mellett azt is kimutatták, hogy a csoport egyes tagjai nemcsak a talajszinten, hanem a lombokról is tudtak legelészni.

A Lourinha Múzeum munkatársai két késő-jura Stegosaurida maradványait fedezték fel egymás közelében. A leletek a Miragaia és Sobral községek közötti útbevágásban kerültek elő még 2005-ben. A részletes preparálás után kiderült, hogy a nagyobbik példány különösen nagy érdeklődésre tarthat számot.

Egyrészt ez az első alkalom, hogy Európa területén Stegosaurida koponya maradványaira bukkantak. Ráadásul az egymáshoz ízesülő nyakcsigolyák is szinte hiánytalanul megőrződtek. Ez okozta a következő meglepetést, hiszen kiderült, hogy a példánynak összesen 17 nyakcsigolyája volt.

Az emlősök esetében a nagy morfológiai változatosság ellenére a nyakcsigolyák száma alig változik. Majdnem minden emlősnek, még a hosszú nyakú zsiráfnak is hét nyakcsigolyája van. Ezzel szemben a Diapsidáknál (két halántékablakkal rendelkező hüllők) jóval változatosabb a csigolyák száma, és például a Sauropodák evolúciója során a nyak megnyúlása figyelhető meg. Eddig azonban nem észleltek hasonló tendenciát az Ornithischia, vagyis a madármedencéjű dinoszauruszok esetében.

A legprimitívebb Ornithischiák (például a dél-afrikai Heterodontosaurus vagy az észak-amerikai Scutellosaurus) kilenc nyakcsigolyával rendelkeznek. A Stegosaurida törzsfa bázisánál elhelyezkedő Huayangosaurus esetében ugyanennyit találtak, az észak-amerikai Stegosaurus azonban 13, míg a most leírt Miragaia 17 nyakcsigolya büszke tulajdonosa. Ez arra utal, hogy a Stegosauridákesetében is megfigyelhető a nyak hosszának növekedését mutató evolúciós trend.

 

 

Vajon mi volt az evolúciós hajtóerő a Stegosauridák esetében? Az egyik lehetőség, hogy a hosszabb nyak lehetővé tette, hogy az állatok nemcsak a talajszinten tudtak legelészni, hanem a lombkoronából is. A fogak kopásmintájának jövőbeli vizsgálata remélhetően pontos választ fog adni arra a kérdésre, hogy mivel táplálkozott a Miragaia.

ForrA!s: The Royal Society

A portugáliai lelőhely Miragaia és Sobral községek között

Egy másik lehetőség, amit mostanában javasoltak például a Sauropodák esetében, hogy a hosszú nyak nemi szelekció eredményeképpen alakult ki. Mivel azonban eddig mindössze egy Miragaia példány áll a kutatók rendelkezésére, lehetetlen megállapítani, hogy a hosszabb nyak valóban a szexuális dimorfizmus eredménye lenne.

ForrA!s: The Royal Society

Azt azonban kétségtelenül bebizonyította a portugáliai lelet, hogy a hagyományos nézet a Stegosauridákról (kis termetű, morfológiai szempontból konzervatív, talajszinten legelésző állatok) nem feltétlenül helyes. A csoport mind ökológiai, mind morfológiai szempontból változatosabb volt, mint eddig gondolták.