Holdfénynél is lehet szivárvány - kép

A legtöbb ember hét színt lát a szivárványban. Ezek: vörös, narancs, sárga, zöld, cián vagy türkizkék, kék, ibolya vagy lila vagy indigó. Bár nem szokás felsorolni, de jól kivehető a sárgászöld, illetve a zöldeskék szín is. A megkülönböztethető színek száma száznál is több lehet. Éjszakai holdas égen is előfordulhat szivárvány, de mivel az emberi szem színérzékelése gyenge megvilágításnál nem működik, az ilyen, úgynevezett holdszivárvány fehéresen dereng.

A normális színlátású szem ideghártyájában a színek érzékelése szerint háromféle csapsejt van. A protoszt tartalmazó csapok a vörös és a sárga fényre, a deuteroszt tartalmazók a zöldre a legérzékenyebbek. A kék fényre reagáló csapsejtek színpigmentje a tritosz. Ezenkívül ott vannak a szemben a pálcikasejtek, melyekben a rodopszin a fényérzékeny anyag. A pálcikasejtek is a zöld fényre a legérzékenyebbek, de a bennük keletkező ingerületből nem színérzetet, hanem intenzitásérzetet gyárt az agy. A milliónyi szín a csapsejtek ingerületeiből, a három alapszínből: a vörösből, a zöldből és a kékből keverődik ki. Emiatt a normális látás másik neve trikromácia, háromszín-látás, mely az emlősök között csak az emberre és néhány főemlősre jellemző.

Akik hatnál-hétnél kevesebb színt látnak a szivárványban, azok vagy színtévesztésben, vagy színvakságban szenvednek. A színtévesztők szemében mind a háromfajta csap jelen van, de közülük kettő annyira hasonlóan reagál a fényre, hogy egyes színek érzékelése nem teljes. A leggyakoribb színtévesztés a vörös és a zöld színek összetévesztése. Dalton, aki saját magán fedezte fel ezt rendellenességet, három színt látott a szivárványban: sárgát, kéket és ibolyát.

A férfiak 6-8%-a, a nők 0,4-0,5%-a színtévesztő. Ők vagy gyengén látják a vörös komponenst a szivárványban, vagy ugyanolyannak látják, mint a zöldet. A nemek közötti eltérés oka az, hogy a színtévesztésért, színvakságért felelős gének az emberben az X kromoszómán vannak. A kutyák is kétszín-látók, azaz dikromátok. Kétségtelen, hogy kétszín-látással nehezebb például gyümölcsöt szedni, számos szakma nem is űzhető dikromátok számára, de megvannak ennek az előnyei is: a kétszín-látók ugyanannak a színnek több árnyalatát képesek megkülönböztetni. Így mást vesz észre egy trikromát, mást egy tetrakromát. A trikromát állatfajok között nem olyan nagy a színtévesztők aránya, mint az embernél. Valószínűleg előnyös volt, ha egy őskori vadászcsapatban színtévesztők, azaz extra felismerési készségekkel rendelkezők is voltak. A második világháború óta ismert, hogy a színtévesztő katonák több a keki szín több árnyalatát képesek megkülönböztetni, így könnyebben észreveszik a terepszínű álcázást.

Forrás: [origo]

Fehér szivárvány éjszaka, holdfényben

A kilencvenes években felfedezték, hogy vannak olyan emberek, akiknek a szemében négyféle csapsejt van. Ez ritka genetikai mutáció, mely a protosz nevű színpigment olyan változatát hozta létre, melynek fényabszorpciós görbéje kicsit eltér az eredetitől. Ez a négyszínlátás, a tetrakromácia. A tetrakromát képességű személyek mind nők, a normálisnál sokkal több színt látnak, amelyek nem írhatók le a normál - hozzájuk képest színvak - embereknek.

Az elsőként felfedezett négyszín-látó egy angol asszony, aki 10 színt lát a szivárványban, de száz szivárványbeli szín megkülönböztetésére képes tetrakromátról is történt említés. Magyarországon Lukács Béla fizikus talált egy négyszín-látót. Akárhány színt is látnak a tetrakromátok, az négy alapszínből adódik ki, melyeket összekeverve ismét fehér szín az eredmény - a fehér legalább közös. Ha egy kisgyerek különösen nehezen tanulja meg a színeket, akkor az azért van, mert vagy színtévesztő - azaz több szó tartozik egy színhez -, vagy azért, mert tetrakromát - sok különböző színt jelöl ugyanaz a szó.

Forrás: [origo]

Alföldi szivárvány

A tetrakromát képességűek szempontjából újfajta "színtévesztést" kell feltételezni: még nincs rá példa, de létezhet olyan típusú háromszínlátás, ahol mindkét vörös protosz jelen van a szemben, és vagy a deuterosz, vagy a tritosz hiányzik. Az állatvilágban nem ritkaság a négyfajta, sőt az ötfajta színpigment jelenléte a szemben. A galambok például ötszínlátók, és az egyik alapszínük az ultraibolya tartományban van. Szép szivárványt láthatnak.

Forrás: [origo]

Aki ezen az ábrán nem lát számokat és betűket, az nem tetrakromát

Visszatérve a háromszínlátáshoz, hogyan jön ki a szivárvány színeinek hetessége az alapszínek hármasságából? Az alapszínek a szemünkben az additív színkeverés szabályai szerint keverednek. Például a narancssárga és a sárga színnek megfelelő fény a vörösérzékeny és a zöldérzékeny csapsejtekben is ingerületet kelt, az észlelt színt e két ingerület aránya határozza meg. Ha feltételezzük, hogy minden alapszín között két további szín helyezhető el, mint például a vörös és zöld közé a narancs és a sárga, a zöld és az ibolya közé a türkiz és a kék, akkor a szivárvány színeinek száma = alapszínek száma + 2*(alapszínek száma-1). Bár ez a képlet kihozza a négy alapszínre a tetrakrómok által látott szivárványra a tízes értéket, mégis vitatható, mert az előbb kéket, most meg az ibolyát tekintettük alapszínnek, azonkívül még nagyon kevés adat van tetrakrómokról.

Posztobányi Kálmán