Elcsípték a Naprendszer leghosszabb viharát

Vágólapra másolva!
A gyűrűs bolygó légkörében sikerült megfigyelni a Naprendszerünkben eddig azonosított leghosszabb vihart. A légköri örvények és villámok közel fél éven keresztül tomboltak a Szaturnuszon déli féltekéjén - jelentették a be a napokban zajló potsdami bolygótudományi konferencián.
Vágólapra másolva!

Minden évben ősszel rendezik meg az Európai Bolygótudományi Konferenciát, idén a Berlin melletti Potsdamban. A találkozó célja, hogy a bolygótudománnyal foglalkozó szakemberek megismerjék, összevessék eredményeiket. A seregszemlén több száz kutató - köztük magyar szakemberek is - részt vesznek, előadásokkal és poszterekkel bemutatva legújabb munkájukat. Kereszturi Ákos, az [origo] állandó szerzője a helyszínről a legfrissebb eredményekkel jelentkezik.

* * *

A Szaturnusz körül keringő Cassini-űrszonda szinte folyamatosan tanulmányozza a bolygó légkörét. Idén januárban azonosított egy vihart, amely azóta is aktív, és ezzel az eddig megfigyelt legtartósabb vihar lett. A villámkisülésekkel teli örvényrendszer átmérője 3000 kilométer, azaz negyede a Földének, körülbelül akkora tehát, mint a Hold átmérője. Ez a kilencedik olyan nagy viharközpont, amelyet a Cassini-űrszonda üzemelése során, 2004 júliusa óra sikerült megfigyelni a bolygón. A viharok villámlásai rádiósugárzást produkálnak, amelyek közel 10 ezerszer intenzívebbek a földi villámlásoknál keletkezett rádiózajoknál.

Az ilyen villámok révén nem csak a bolygó viharközpontjai tanulmányozhatók, hanem a légkörön áthaladó rádióhullámokkal az ionoszféra jellemzői is vizsgálhatóak. Utóbbi vonatkozásban most nyert első eredményei megerősítették a Voyager-űrszondák korábbi adatait, amelyek szerint a bolygó nappali oldalán az ionizáció mértéke közel százszorosa az éjszakainak. Csillagunk sugárzása tehát igen intenzíven alakítja töltéssel bíró ionokká a légköri összetevőket napközben.

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=iEw388ekzcqVTDK1

A Cassini-szonda négy éve

A bolygón nem egyenletesen oszlanak el a viharok, léteznek úgynevezett viharzónák. Ezek területén vagy a napsugárzás okoz intenzív melegedést, vagy ott eleve gyakoribbak a vízfelhők, mint a légkör egyéb tartományaiban esetleg a két tényező együtt lép fel. Mindezek felett a viharok helyzete évszakos változást is mutathat: a Voyager megfigyelések idején az egyenlítői térség volt, most a déli szélesség 35. foka környékén húzódik a zóna, ahol a korábban említett vihar is itt kitört.