A kardszárnyú delfin vesztét okozhatja válogatóssága

A kardszárnyú delfin az óceánok táplálékpiramisának csúcsán helyezkedik el, gyakorlatilag nincs természetes ellensége. Annak ellenére, hogy szinte bármely más tengerlakót képes lenne elfogyaszthatani, a hatalmas cet igen érzékenyen reagál zsákmányállata fogyatkozására - derítették ki amerikai kutatók genetikai vizsgálatok és statisztikai elemzések segítségével.

John Ford, a vancouveri British Columbia Egyetem kutatója kollégáival összehasonlította a kardszárnyú delfin (Orcinus orca) állományadatait a fekete-fehér kardszárnyúak egyes csoportjainak kedvenc csemegéjéével, a királylazacéval (Oncorhynchus tshawytscha). A vizsgálat alapján egyértelművé vált: a cetek állományának alakulása követi a lazacpopulációk ingadozásait - számoltak be a kutatók eredményeikről a londoni Royal Society Biology Letters című folyóiratában.

A gyilkos bálnának is nevezett kardszárnyú delfineket vadászterületük alapján a biológusok három csoportba sorolják. Egyik részük vándorol, a mások a partokhoz közeli "védett területeken" vadásznak, és vannak olyan csapatok is, amelyek a nyílt tengert részesítik előnyben. A kutatók két "állandó lakhelyű", partközeli állományt vizsgáltak Kanada és Észak-Amerika partjainál. Megállapították, hogy ezek az állatok jobban függnek egy bizonyos táplálékforrástól, nevezetesen a királylazactól, mint azt korábban feltételezték.

Régóta ismert tény, hogy a kardszárnyú delfin kedvence a lazac, ám eddig azt feltételezték a kutatók, hogy a hal állománycsökkenése esetén a hatalmas ragadozó gond nélkül áttér más zsákmányállatokra. Az új eredmények egyértelművé teszik, hogy nem ez a helyzet. A királylazacot viszont a túlhalászás veszélyezteti, és így közvetetten a kardszárnyú delfint is: a cetek végső soron bele is pusztulhatnak a táplálékhiányba - írták a kutatók.

Ajánlat: Valóban csak az egyik agyféltekével alszanak a delfinek