Az elmúlt hét híradásai között gyakran szerepeltek a Csendes-óceán nyugati partvidékét pusztító természeti katasztrófák. A több mint 7000 szigetből álló Fülöp-szigeteket gyakran sújtják földrengések és vulkáni tevékenységek is, napjainkban a trópusi viharok és az ezzel összefüggő csuszamlások, áradások vannak soron. E heti műholdképünkön két tájfun különös találkozását mutatjuk be.

A Fülöp-szigetek fő szigetének számító Luzont még szinte el sem hagyta az egy havi átlagos csapadékmennyiséget (40 cm) 12 óra alatt lezúdító, közel félmillió embert hajléktalanná tevő Ketsana trópusi vihar, máris érkezett a 175 km/h-val tomboló Parma tájfun (a műholdkép bal oldalán). Ez szerencsére a Ketsana okozta áradásokkal küzdő fővárost, Manilát nem, csak a ritkábban lakott hegyvidéki területeket érintette.

A sziget lakói már azt hitték fellélegezhetnek, amikor a tájfun október 3-án a Dél-kínai-tenger irányába folytatta útját, ám a Fujiwara-effektusnak nevezett jelenség megállásra, majd Luzon északi csücske környékén 1,5 napos veszteglésre késztette. Október 6-án aztán a vihar visszafordult, és délkeleti irányba, Luzon felé indult. A Fujiwara-effektus lényege, hogy kialakul egy, a műholdképen is látható újabb erőteljes trópusi vihar, majd a két tájfun módosítja egymás útvonalát. A műholdkép közepén látható Melor tájfun a rögzítés időpontjáig már vesztett energiájából, így szupertájfunból visszafokozták tájfunra. Ez a "visszafokozás" is 222 km/h-s szélerősséget jelent 268 km/h-s széllökésekkel. A műholdképen jól látható, hogy a tájfunok spirális karjai milyen nagy távolságokra kinyúlnak, nagy kiterjedésű csapadékos zónát hozva létre.

Forrás: ELTE

A felvétel feliratok nélkül, nagyobb méretben

A műholdkép kiterjedése megközelítőleg 3200x2600 km

A tájfun a trópusi ciklon Csendes-óceán térségében használt elnevezése (ugyanezt a jelenséget a Karib-tenger környékén hurrikánnak hívják). A trópusi ciklonok kialakulása az 5. és a 20. szélességi körök közé tehető. Ennél nagyobb szélességeken a kialakulásához szükséges nagy mennyiségű meleg vízfelület hiánya, ennél kisebbeken pedig a körkörös forgást kialakító Coriolis-erő csökkenése miatt nem alakulnak ki. Kialakulása után a vihar elindul nyugati, északnyugati irányba és egészen addig tombol, míg vízutánpótlása meg nem akad, azaz szárazföld belseje vagy hideg tenger fölé érkezik.

A műholdkép 2009. október 6-án készült az USA Tengerészeti Kutató Laboratóriumának felvételéből.

Kovács Gábor (ELTE)