Darwin árnyékában - Alfred Russel Wallace

2009.11.24. 9:55

Sok tudós akad, akit - jelentős munkássága ellenére - valamilyen oknál fogva méltatlanul elfeled az utókor. Ám kevesekkel bánt olyan igazságtalanul a sors, mint az evolúcióelmélet "társszerzőjével" Alfred Russel Wallace-szal. Ma 150 éve, 1859. november 24-én jelent meg Darwin korszakalkotó műve, A fajok eredete. Wallace nagy lökést adott a mű kiadásának, mert noha Darwin már évtizedek óta csiszolgatta elméletét, végül csak akkor lépett vele a nyilvánosság elé, amikor megijedt, hogy Wallace-é lesz a közlés elsősége.

Alfred Russel Wallace 1823. január 8-án született egy kis anglia faluban, Uskban, és 1913. november 7-én halt meg Broadstone-ban. Egy nem túl jómódú család nyolcadik gyermekeként látta meg a napvilágot, és - apja csődje miatt - 14 évesen abba kellett hagynia tanulmányait. Londonban élő bátyjának dolgozott földmérőként. E közben azonban művelte magát, korának több fontos tudományos munkáját elolvasta. Többek közt olyan könyveket is, amelyek Darwinra is nagy hatással voltak, például Charles Lyell korszakalkotó geológiai művét, vagy Thomas Malthus populációelméleti munkáját.

Önképző naturalista

Már földmérősködése idején belekezdett a természetrajzi tárgyú gyűjtésbe, de igazi lökést az adott neki, amikor megismerkedett Henry Walter Bates-szel (akinek nevét a Bates-féle mimikri őrzi). 1847-ben elhatározták, hogy professzionális gyűjtők lesznek, és 1848 tavaszán útnak is indultak Dél-Amerikába. Az Amazonas esőerdeiben kerestek egzotikus állatokat az európai vásárlók számára. A négy évig tartó expedíció azonban katasztrófával végződött. A hazaúton tűz ütött ki a hajón, amely elsüllyedt és jószerivel a gyűjtemény összes darabja megsemmisült. A hajón utazók is csak nagy szerencsével úszták meg élve a balesetet. Wallace-t egy dolog vigasztalhatta kissé: 200 fontot kapott a biztosítótól, ami egy évi gondtalan londoni tartózkodást tett lehetővé számára.

A Wallace-vonal (pirossal) Az állatok földrajzi elterjedése (The Geographical Distribution of Animals) könyvből

Itt részt vett a tudományos társaságok ülésein, könyveket és cikkeket írt, s közben tervezgette a következő expedícióját. 1854-ben indult a korábbinál is ambiciózusabb útjára a Maláj-szigetcsoporthoz. A következő nyolc év folyamán több, mint 125 000 állatpéldányt gyűjtött, és alapvető néprajzi, zoológiai és biogeográfiai megfigyeléseket tett. Fölismerte, hogy az ázsiai és az ausztrál faunát éles határvonal (a később róla elnevezett Wallace-vonal) választja el egymástól, de - mivel a lemeztektonika még nem született meg - azt nem tudhatta, hogy ez két korábbi szuperkontinens (Laurázsia és Gondwana) hajdani szétválása miatt alakult ki.

Darwin és Wallace

Expedíciója és egész élete folyamán Wallace ontotta a cikkeket és egyéb publikációkat. (Egész életében mintegy 10 000 oldalnyi anyagot publikált, több mint 20 könyv és 700 cikk formájában.) Ezek közül kettőt kell kiemelnünk az evolúcióelmélet szempontjából. 1855-ben jelent meg egy cikke az Annals and Magazine of Natural History neves folyóiratban "Az új fajok bevezetését szabályozó törvényről" (On the law which has regulated the introduction of new species) címen. Ezt a cikket Darwin is megkapta, és noha szinte ugyanaz a törzsfa leírása is szerepelt benne, amelyet Darwin publikált egyik 1837-es cikkében és később felhasználta A fajok eredetének egyetlen ábrájaként, mégis "veszélytelennek" és reménytelenül kreacionistának gondolta Wallace-t (barátai pedig már akkor figyelmeztették, hogy igyekeznie kellene elmélete nyilvánosságra hozásával).

A bomba azonban 1858-ban robbant. Wallace egy maláriás rohama közben elmélkedve rádöbbent, hogyan is változnak a fajok. Az eredmény egy tudományos cikk lett "A változatok azon hajlamáról, hogy tetszőleges mértékben eltérjenek az eredeti típustól" (On the tendency of varieties to depart indefinitely from the original type) címmel. A cikk "ijesztően" hasonló gondolatokat fogalmazott meg a fajok eredetéről, mint Darwin a vázlataiban. Még a létért való küzdelem (Struggle for Existence) kifejezés is szerepelt az anyagban, bár a "természetes kiválasztás" nem. A tanulmányt Wallace elküldte Darwinnak véleményezésre.

Darwin vagy Wallace?

Ami fontos, azt mindig többen fel- és kitalálják. Darwin es Wallace mellett Bates, Grant és Wells, korábbról Lamarck, Erasmus Darwin - Darwin nagyapja -, sőt a filozófus Hume említhető, mint evolúciós eszmék megalkotói, közülük többen a természetes kiválasztódásra is rájöttek. 1844-ben jelenik meg a viktoriánus kor legnagyobb bestsellere (egy Chalmers nevű újságírótól, álnéven), a Vestiges..., "A teremtés természettörténetének nyomai". Ez egy nagyszabású evolucionista mű, amit minden érintett olvasott. Darwin tehát nem az első, de a legnagyobb - abban különbözik a többiektől, hogy valóban módszeres bizonyítékot és részletes (biogeográfiai) magyarázatot ad az evolúciós változásokra. Darwin nyomán lesz az evolúció elmélete "több mint hipotézis" - mondta Kampis György tudományfilozófus az [origo]-nak.



Az evolúcióelmélet közös bejelentése

Darwint derült égből villámcsapásként érte Wallace levele, és barátaihoz, Charles Lyellhez és Joseph Hookerhez fordult, hogy mitévő legyen. Lyell és Hooker elintézte, hogy Wallace nyers cikkét (Wallace előzetes engedélye nélkül), és Darwin a témában írt két, korábban még nem publikált cikkét fölolvassák a Linné Társaság következő ülésén, 1858. július 1-jén. Ezután Darwin lázas munkába kezdett, hogy végleges formába öntse A fajok eredetét, amely 1859. november 24-én jelent meg nyomtatásban.

Darwin 200

Forrás: AFP

Ismerje meg az evolúcióelmélet kialakulását, őslénytani és molekuláris bizonyítékait, a csoportszelekció rejtélyeit, a genetikai és az evolciókutatás új területeit, a jégkori óriások feltámasztásának nehézségeit és az evolúció számos egyéb kérdését!

Darwin 200 - ünnepi evolúciós dosszié



Noha Wallace teljesen függetlenül jutott ugyanarra a következtetésre, mint Darwin, az emberek zöme általában csak Darwin nevét köti a természetes kiválasztáshoz, illetve az evolúcióelmélethez. Érdekes módon Wallace nem neheztelt meg azért, hogy háttérbe szorult, egy dolgot kifogásolt csak (ezt több helyen is megemlíti írásaiban), hogy nem volt módja publikálás előtt a megfelelő javításokat elvégezni a szövegen. Önzetlenségében odáig ment, hogy élete későbbi szakaszában legnagyobb teljesítményének azt nevezte, hogy ösztönözte Darwint saját elméletének publikálására. Ő vezette be a "darwinizmus" kifejezést, és darwinistábbnak tartotta magát Darwinnál. Darwin is barátjaként becsülte Wallace-t, és "nagylelkű és nemes jellemnek" nevezte önéletrajzában. Élete végén harcolt, hogy Wallace állami járadékot kapjon.

J. B. Zwecker

Új-Guinea jellegzetes állatai Az állatok földrajzi elterjedése (The Geographical Distribution of Animals) könyvből (J. B. Zwecker illusztrációja)

A természetes szelekció független meglátásán kívül Wallace rendkívül sok különböző témához járult hozzá elképzeléseivel. Foglalkozott tájtervezéssel, statisztikai epidmiológiával, biogeográfiával, glaciológiával, exobiológiával, antropológiával, múzeumtervezéssel, ökonómiával és társadalomtudománnyal. Jogosan ismerték el az állatföldrajz "atyjának" és tartották a trópusi vidékek, főként a Maláj-szigetcsoport kiemelkedő szaktekintélyének. A Maláj-szigetcsoport (The Malay Archipelago) című könyve az úti könyvek egyik klasszikusa.

Sikerei ellenére Wallace hírneve gyorsan halványodott 1913-ban bekövetkezett halála után. Ráadásul élete utolsó ötven évében elég sok kétes ügy mellett is kiállt (földek államosítása, spiritualizmus, oltásellenes kampány), ami szintén nem tett jót a tekintélyének. Összességében mégis elmondhatjuk, hogy kitűnő tudós volt, aki méltatlanul szorult Darwin árnyékába. Mint Richard Dawkins, a neves biológus és szakíró mondta a Linné Társaság 2001-es ülésén: Darwin neve mellé mindig oda kell gondolni Wallace-ét is, és nem lenne alaptalan, ha az evolúció mozgatórugójául szolgáló természetes kiválasztás elméletét Darwin-Wallace-elméletnek hívnánk.

A darwini evolúcióelmélet lényege

A darwini evolúcióelmélet szerint az evolúció mozgatórugója a természetes kiválasztódás (szelekció). A fogalmat Darwin A fajok eredete című könyvében vezette be, melyben a természetes szelekciót a mesterséges szelekció analógiájára írta le (a mesterséges szelekció során a tenyésztők szaporításkor saját meggondolásaik alapján részesítenek előnyben adott tulajdonságú állatokat és növényeket).

Forrás: sc.edu
Darwin-pintyek

A természetes szelekció az a folyamat, melynek során a szaporodásra képes élőlények nemzedékeinek váltakozásával az öröklődő tulajdonságok közül az előnyös jellegek gyakorisága nő, az előnytelenek gyakorisága pedig csökken. Az élőlények ezáltal alkalmazkodnak az adott környezeti tényezőkhöz. A környezeti tényezők megváltozása új alkalmazkodási folyamatot igényel, melynek során előtérbe kerülhetnek korábban semleges vagy akár hátrányos tulajdonságok is a populációban.

A természetes szelekció Darwin szerint a fenotípusra - azaz az élőlények megfigyelhető tulajdonságaira - fejti ki hatását, vagyis az előnyösebb fenotípussal rendelkező élőlények nagyobb valószínűséggel maradnak életben és szaporodnak, mint a kevésbé előnyös fenotípusúak. Darwin idején nem állt rendelkezésre az öröklődést magyarázó megalapozott elmélet, ezért az öröklődés mechanizmusának mikéntjére Darwin még nem tudott magyarázatot adni.

Egy időben elterjedt, hogy Darwin halála után megtalálták könyvtárában Mendel: Versuche über Pflanzenhybriden (Növényhibridizációs kísérletek) című munkájának felvágatlan példányát, mely öröklődéstani munka ismerete jelentősen megkönnyíthette volna Darwin dolgát. Mendel munkásságának jelentőségét azonban jóval halála után ismerték csak föl, ezért még ha az anekdota igaz is lenne (amire nincs semmi bizonyíték), akkor sem teljesen biztos, hogy Darwin észrevette volna, milyen fontos munkát tart a kezében.


KAPCSOLÓDÓ CIKKEK