A tumorsejtek burjánzásában is fontos fehérjéket azonosítottak

2009.12.17. 11:22

A fejlődő embrióban az őssejtek osztódása és differenciálódása révén alakulnak ki az élethez nélkülözhetetlen szervek. Amerikai kutatók most megjelent tanulmánya bemutatja e folyamat egyik kulcsfontosságú lépését: a sejtosztódás leállítását a megfelelő pillanatban. A cikk azt is megvilágítja, hogyan járul hozzá a kóros sejtburjánzás kialakulásához ennek a lépésnek a visszafordulása.

A több amerikai rákkutató intézetben végzett összehangolt kutatások folyamán első ízben sikerült kimutatni, hogy három fehérje (E2f1, E2f2, E2f3) kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy az őssejtekből kialakuló sejtek elérjék végleges, differenciált állapotukat. Ezek a proteinek alapvetően serkentik az őssejtek növekedését és osztódását. Amikor azonban az adott őssejtek elkezdenek átalakulni a végleges sejttípusaikba - például a retina vagy a bélhám egyik sejtjévé válnak -, akkor ugyanezek a fehérjék megváltoztatják a működésüket, és leállítják e sejtek további osztódását.

Ez nagyon fontos lépés a differenciálódás folyamatában, mondja Gustavo Leone, a Nature-ben megjelent cikk vezető szerzője. Amikor egy szerv kialakul a fejlődés folyamán, elérkezik az az idő, amikor növekedésének le kell állnia, hiszen egy szervnek csak adott számú sejtre van szüksége, nem többre. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy bekövetkezzék az E2f proteinek funkcióváltása serkentőből gátlóvá. Eddig nem gyanította senki, hogy ezeknek a szabályozó fehérjéknek bármilyen szerepük lenne a differenciálódott sejtekben, úgy vélték, hogy csak az osztódó sejtekben, amilyenek az őssejtek, jutnak szerephez. Ez azonban tévedés.

A kutatók kimutatták ugyanis, hogy kóros sejtekben e fehérjék sejtosztódást gátló funkciója visszafordulhat osztódást serkentő állapotba. Ez olyan sejtekben következik be, amelyekben az úgynevezett retinoblasztóma (Rb) gén mutációt szenvedett. Mutáns Rb gének számos ráktípusban előfordulnak, így ha ezeknél sikerülne leállítani (vagy újra megfordítani) ezeknek az E2f fehérjéknek a működését, akkor meg lehetne akadályozni a ráksejtek további osztódását. Mivel az E2f fehérjék abnormálisan viselkednek a rákos szövetekben, inaktiválásuk nem jelentene semmilyen kockázatot a környező normális sejtekre, így új és biztonságos terápiás célpontot kínálhatnak az ilyen tumorok gyógyításában.

KAPCSOLÓDÓ CIKK