Jöjjön velünk egy pezsgőbuborékban!

A fantasztikus utazás című filmben a miniatürizált főhősök mikroszkopikus tengeralattjáróval járják be az emberi test belsejét. Hasonló utazásra hívjuk olvasóinkat: a pezsgőbe, a buborékok közé odaképzelünk egy parányi, sav- és nyomásálló, érzékelő műszerekkel fölszerelt gömböt. Láthatjuk a szervek belsejét, megtudhatjuk, milyenek a hangok, színek és szagok odabent. Vagyis kiderül, mit látna, hallana és érezne a pezsgő szilveszterkor, ha nem csak buta, bár sokak szerint finom ital lenne.

Amint kortyolunk egyet a finoman gyöngyöző pezsgőből, az ital a fogaink mellett elhaladva a szájüregünkbe jut. A pezsgőzés előtt valószínűleg már ettünk is egyet-mást, így fogainkon a fogszuvasodást okozó baktériumok kedvenc táptalaját, a szerves anyagokból álló foglepedéket láthatjuk.

David Gregory & Debbie Marshall, Wellcome Images

Foglepedék (a cikkben lévő valamennyi kép pásztázó elektronmikroszkóppal készült, és az első kivételével utólag színezett felvétel)

Az alkohol már a szájnyálkahártyán át elkezd fölszívódni. A szájüreg jó részét nyelvünk foglalja el. Ahogy a pezsgő továbbfolyik rajta, működésbe lépnek az ízlelőbimbók, és továbbítják agyunknak az ital kellemes ízét. A nyelvünkön szétpattanó, szén-dioxidot tartalmazó buborékok nyomása tovább fokozza a pezsgő kellemes hatását. Nemrég fölfedezték azt is, hogy a nyelv nem csupán a szén-dioxidból keletkező szénsav savasságát érzékeli, hanem ízlelőbimbóink egy enzim segítségével képesek kapcsolatba lépni a szén-dioxiddal is. Ez magyarázza, miért érzékeljük a szénsavas italok jellegzetes, enyhén savanykás ízét.

David Gregory & Debbie Marshall, Wellcome Images

Ízlelőbimbók a nyelven

Le a gyomorba

A szájüregből, illetve a garatból az út kétfelé vezet: a légcsőbe és a nyelőcsőbe. Ha nem nyelünk félre, akkor nyeléskor a gégefedő reflexszerűen elzárja a légcsövet és az étel, illetve ital a nyelőcsőbe továbbítódik. A nyelés összetett folyamatában szerepet játszik a nyelv mozgása is. Amikor a pezsgő bekerül a nyelőcsőbe, további útját már nem tudjuk akaratlagosan szabályozni. Az ételt és italt a nyelőcső simaizmának perisztaltikus mozgása továbbítja a gyomorba. (Ezért ihat akár tótágast állva is az ember: ha sikerül lenyelnie a folyadékot, akkor a nyelőcsőből - normális esetben - nem folyik vissza az ital a szájüregbe.

 

 

Endoszkópkapszula útja a nyelőcsőben. Képzeletbeli utazásunkon hasonló - csak jóval kisebb - kapszulát indítunk útjára a pezsgőbuborékban

A nyelőcsőben nincs sok különösebb látnivaló. Mint az endoszkópos (az endoszkóp kamerával és fényforrással felszerelt "cső", illetve újabban rádiójeleket továbbító kapszula) felvételeken is jól látszik, a nyelőcső egy sárgásfehér színű, rugalmas falú csővezeték, amelyet két gyűrűizom zár el: egyik a garat után, másik a gyomornál. Ezeknek az izmoknak a feladata, hogy megakadályozzák az étel és ital visszaáramlását a gyomorból a nyelőcsőbe, illetve onnan a szájüregbe. Ha ezek az izmok nem működnek tökéletesen, akkor a gyomorból visszajut a savas gyomortartalom egy része, kellemetlen tüneteket és szagot okozva (ez az úgynevezett nyelőcső reflux).

 

 

Az emberi test 3D-s képe komputertomográfos (CT) és mágneses rezonancia képalkotással (MRI) készült képekből összeállítva

Buborékkapszulánk lejutott a gyomorba, ahol nagy szükség van a saválló tulajdonságára, hiszen a gyomortartalom savassága nagyon erős (pH 1). Ez szükséges az emésztéshez. A gyomor állandó mozgásban van, hiszen egyik fő feladata az ennivaló összekeverése, ezért kicsit imbolygó képet kapunk. Azért kivehetjük, hogy a gyomor falának szerkezete eltér a nyelőcsőétől. Barázdák húzódnak rajta, és ezek között helyezkednek el a gyomorsavat (sósavat) és a gyomor emésztőenzimét, a pepszint termelő mirigyek. Némi hánykolódás után odaérünk a gyomorkapuhoz, amely gyomor és a patkóbél közötti átjáró. A gyomorkaput egy erős izomgyűrű zárja el a béltől, amely időnként kinyílik és a gyomortartalom egy része továbbpréselődik a patkóbélbe.

Professor Alan Boyde, Wellcome Images

Bélbolyhok a vékonybélben

A bél vegykonyhája

A patkóbél - ahol a gyomorral ellentétben lúgos lesz a vegyhatás - az emésztés fő színtere, ide ömlik a hasnyálmirigy váladéka és a máj által termelt, a zsírbontásban nélkülözhetetlen epe. A patkóbélből a feldolgozásra már teljesen elékészített táplálék továbbjut a hosszú, kanyarulatos vékonybélbe (a patkóbél tekinthető a vékonybél első szakaszának). A látványt itt leginkább a tápanyagfelszívásban közreműködő bélbolyhok teszik érdekessé. A vékonybél falát végig borító "bársonyos" hámszövet nélkül nem tudnánk rendesen felszívni a táplálékot. (Az alkohollal - így a pezsgővel is - más a helyzet: amint említettük, ennek felszívódása már a szájüregben megkezdődik, és tulajdonképpen az emésztőrendszer bármely szakaszából folyamatosan fölszívódik a vérbe.)

Színek, hangok, szagok a testben

Noha a testünkről készült anatómiai ábrák, illetve a részletekről készített mikroszkópos képek sokszor színpompásak, ez elsősorban a szemléltetést szolgálja. A valóság ettől jelentősen eltér. Általánosságban elmondható, hogy a szervek színe közel sem olyan élénk, mint ahogy sokak képzeletében él. Testünk belsejének uralkodó színe a sárgásfehér. Ezt az egyhangúságot csak néhány szerv (máj, vese, lép) barnáspirosas színe, az epehólyag zöldes és a tüdő lilás-rózsaszín árnyalata, valamint a szív pirossága és az erek kékes színe (a verőerek és a visszerek csak a szemléltetőábrákon élénkpirosak, illetve -kékek) töri meg. A mikroszkópos felvételek élénk színét a festékek (fénymikroszkópos képek), illetve az utólagos mesterséges színezés (elektronmikroszkópos képek) adja.

A hangok közül a testben uralkodó hang a szívdobogás ritmikus "dübörgése". Ezenkívül hallatszik még a vér surrogása a verőerekben, hallhatók a légzés okozta zörejek, illetve a gyomor és a belek perisztaltikus mozgásából, valamint a gázképződéstől keletkezett "morgások" is.

A testben uralkodó szagok nem túl kellemesek. Ezt megtapasztalhatjuk, ha olyan emberrel beszélgetünk például, aki nyelőcső refluxbetegségben szenved, és gyomrából följönnek a kellemetlen szagok. De akkor is fogalmat alkothatunk a bennünk uralkodó szagokról, ha valami miatt kihányjuk gyomortartalmunkat. A beleinkben uralkodó szagokat végképp nem kell ecsetelni. Valamivel kevésbé rossz a helyzet az emésztéssel csak közvetett kapcsolatban álló szervekkel. A legkevésbé kellemetlen szagú szerveink közé tartozik például a szívünk és a tüdőnk.


Mivel buborékkapszulánk elég kicsi, így tegyük fel, hogy a vékonybélből nem folytatja útját a vastagbélbe (ahol már szinte nincs tápanyagfelszívás, de a vízvisszaszívás jelentős része itt zajlik le), és nem ürül ki a salakanyaggal, hanem bekerül a véráramba. Az erekben a vérplazma és a vér alakos elemei (vörös- és fehérvérsejtek) áramlanak. A verőerekben (artériákban) a szívtől kifelé a tüdő, illetve a test irányába, a vénákban pedig a szív irányába. Mivel a fölszívódás a vénákba történik, így kapszulánk a szív felé veszi útját, de előbb áthalad a májon.

Alkoholbontás a májban

A máj a fő méregtelenítő szervünk, ahol az alkohol lebomlása is zajlik. A májnak kettős a vérellátása: a belekből közvetlenül érkezik bele egy nagy véna, a májkapuérvéna - ez szállítja a tápanyaggal teli, méregtelenítésre váró vért -, illetve a szív felől a májartéria. A májban rengeteg apró járat (szinuszoid) van, ezekben áramlik a tisztításra váró vér. Míg az alkohol fölszívódása a nyálkahártyákon át igen gyors, 30-60 perc (sőt a legújabb kutatások szerint már hat perc alatt megjelenik az agyban - lásd keretes írásunkat), a lebomlása sokkal lassabb. A fogyasztott alkohol mennyiségétől függően 6-24 óra alatt ürül ki teljesen a szervezetből. Ezért a rendszeres, mértéktelen italfogyasztás nagyon megterheli és végső soron tönkreteszi a májat.

Annie Cavanagh, Wellcome Images

Vörösvérsejtek

A májból kijutva egyre vastagabb erekbe kerülünk, ahol fánk alakú vörösvérsejtek suhannak el mellettünk, közben azt is láthatjuk, hogy egy-egy fehérvérsejt ártalmatlanná tesz valamilyen idegen betolakodót, talán éppen egy H1N1-es vírust. Tegyük fel, hogy buborékunkat nem tartják "idegen" testnek az immunrendszer őrei, így tovább folytathatjuk utunkat a szív felé. Ez talán utazásunk legizgalmasabb és leglátványosabb állomása.

A szívtől a kiválasztásig

A szívben négy fő üreg (két, vékony falú pitvar, és a szív fő tömegét kitevő, két, vastag falú kamra) és több billentyű látható. Buborékkapszulánk a fő visszéren át érkezik a jobb pitvarba. Innen a háromhegyű billentyűn át jut a jobb kamrába, ahonnan a tüdőbe lökődik. A tüdőben tett kitérő után kerül vissza a bal pitvarba. Végül a kéthegyű billentyűn át a bal kamrába. Innen a főverőéren (aortán) át visszajut a testvérkörbe.

 

 

A szív működése (a filmben azért "lassítják" a szívverrés ütemét, hogy látható legyen a billentyűk működése)

A tüdő is nagyon érdekes szerv. Szivacsos szövetét a léghólyagok alkotják. Ezekhez a hörgők és az egyre vékonyabb hörgőágak hozzák az oxigéndús levegőt és viszik el a szén-dioxidot. Érdekesség, hogy az alkohol (így a pezsgő alkoholtartalma is) mintegy 5 százaléka a tüdőn át távozik testünkből. Ezért lehet az alkoholszondákkal nagy pontossággal kimutatni az ittasságot.

David Gregory & Debbie Marshall, Wellcome Images

A tüdő léghólyagocskái

A test ereiből buborékszondánk valamelyik vesénkbe jut, ahol már nem sokat időzik, hanem a vizelettel a folyékony salakanyagok gyűjtőtartályába, a húgyhólyagba továbbítódik. A húgyhólyag egy simaizomból álló sima falú gömb, amelynek térfogata a vizelet mennyiségétől függ. Kiürítve aszalt szilva nagyságú, de akár fél liternyire is felduzzadhat (ekkor már csak egy dologra tudunk gondolni). Amikor megtelik, akaratlagosan megnyitjuk a húgyvezetéket elzáró körkörös izmot, és kiürítjük a vizeletet a vécébe. Szondánk is itt végzi útját.

Agyunk és az alkohol

A legújabb kutatási adatok szerint az alkohol jelentős változásokat okoz az agysejtek működésében, ami idült alkoholfogyasztás esetében akár maradandó is lehet. A Heidelbergi Egyetemi Kórházban egy vizsgálat során nyolc férfi és hét nő ivott alkoholt szívószállal, miközben mágneses rezonancia képalkotó berendezésben (MRI) feküdtek, a kutatók pedig az agyukban lezajlott változásokat követték nyomon. Mindössze 6 perc alatt a vizsgálati alanyok fejébe szállt az ital, amely 0,5-0,6 ezrelékes véralkoholszintet okozott. Az agysejtek működése ettől kezdve megváltozott, számoltak be megfigyeléseikről a kutatók a Journal of Cerebral Blood Flow and Metabolism című szakfolyóiratban.

 

 

A koponya és az agy mágneses rezonancia képalkotással (MRI) létrehozott 3D-s képe

Az agy energiaforrásként a szokásos glükóz helyett az alkohol lebontásából származó cukrot kezdte felhasználni. Néhány anyag, így az agysejteket védő kreatin koncentrációja csökkent, ahogy az alkohol koncentrációja emelkedett a vérben. Ez vélhetően azt jelzi, hogy az alkohol változásokat idéz elő a sejtmembrán összetételében is. Annak megállapításához, hogy ezek közül mely hatások hosszabb távúak, további vizsgálatok szükségesek.

A következő napi kontrollteszt azt mutatta, hogy az agyi anyagcsere eltolódása közepes mennyiségű alkoholfogyasztás után, egészséges embereknél teljesen visszafordítható. A kutatók mindazonáltal feltételezik, hogy az agy regenerálódási képessége csökken vagy akár el is tűnhet, ha a bevitt alkohol mennyisége növekszik. Biller szerint a vizsgálatukban tapasztalt akut hatások alapjául szolgálhatnak olyan visszafordíthatatlan agyi elváltozásoknak, amelyek alkoholisták esetében ismertek.

A fentiek miatt is mérsékelt alkoholfogyasztású estét és boldog új évet kívánunk!



KAPCSOLÓDÓ CIKK