A földönkívüliekhez hasonlóan ritka az igaz szerelem

2010.01.20. 12:00

A Földön kívüli civilizációk nagyon ritkák lehetnek: az ennek kiszámítására használt Drake-formula szerint mindössze tízezer lehet belőlük a Tejútrendszerben. A Londonban tanuló Peter Backus szerint van azonban valami, ami csaknem ilyen ritkának tűnik: egy igazi barátnő. A fiatal kutató a Drake-formulából indult ki párkeresési számításaihoz.

A Drake-formulát a Galaxisunkban velünk egyszerre létező, magasan fejlett civilizációk számának becslésére használják, már 1961 óta. A formula felhasználásával napjainkban tízezerre becsülik a Tejútrendszerben jelenleg létező, kapcsolatképes civilizációk számát.

Peter Backus, a brit Warwick Egyetem fiatal kutatója egészen más célra kívánta alkalmazni a híres képletet: azt vizsgálta vele, mekkora eséllyel találhatja meg az "igazit" Nagy-Britanniában, ezen belül Londonban. A "kutatási anyagában" elismeri, hogy ez kevéssé tudományos kérdés, ám számára annál fontosabb.

A tétel: N = R x fp x ne x fl x fi x fc x L (részletesen lásd keretes írásunkban)

Tekintsük át Backus gondolatmenetét! Először is: az eredeti formula paramétereit újra kellett definiálni.

G = A lehetséges barátnők száma. Backus szerint itt barátok is szerepelhetnek, de ebben a példában heteroszexuális férfi barátnőkeresésére koncentrál.

fW = A nők aránya az emberek között Egyesült Királyságban, értéke 0,51.

fL = A nők Londonban élő hányada, értéke 0,13. A barátnő földrajzi közelségének előnyei Bacus számára: gyakori találkozás, egymás megismerésének megkönnyítése, valamint a vonatjegy árának megspórolása.

fA = Annak valószínűsége, hogy egy londoni nő megfelelő korú. Backus közel 31 éves ("bár ez szerencsére nem látszik" - írja). Ha túl fiatal a partner, akkor a tiniegyüttesek dolgaival, ha túl idős, akkor háborús történetekkel traktálná, Backus egyikből sem kér. A 24-34 év közötti korosztály aránya 0,20.

fU = Annak valószínűsége, hogy egy megfelelő korú londoni nő diplomás. Ez több közös dolgot jelentene, és néha a munkáról is lehetne beszélgetni vele. Backus tudja, hogy az intelligensebb emberek közül sem végez mindenki  főiskolát, de most ehhez a feltételhez ragaszkodik. A paraméter értéke 0,26.

fB = Annak valószínűsége, hogy egy megfelelő korú, diplomás londoni nő tetszik. "A fizikai vonzalom fontos. Gyakran ezt veszik észre először az emberek egymáson, és megkönnyíti a szexet" - magyarázza a kutató. "Ez becsült paraméter, vegyük úgy, hogy 20 nőből egy vált ki vonzalmat, azaz fB értéke 0,05."

A Drake formula szellemében még az Egyesült Királyságban valaha is élt összes ember számát és várható élettartamát kellene megbecsülni. Célszerűbbnek látszik azonban az eredeti formulában szereplő R és L paraméterek (lásd a keretes írásban) szorzata helyett a jelenlegi népességet alapul venni:  N' = 60,975 millió fő.

Ezekkel a mennyiségekkel:

G = N' x fW x fL x fA x fU x fB

Az eredmény: G = 10 510.

Ez Nagy Britannia lakosságának 0,017, London lakosságának pedig 0,14%-a, ami Backus szerint nem tűnik rossznak. Egy adott éjszaka Londonban 1/1000-nél nagyobb valószínűséggel lehet találkozni 24 és 34 év közötti, Backus szempontjából vonzó nővel. "Persze nem vettük figyelembe az engem vonzónak találó nők arányát, ami elkeserítően alacsony, a szingli nők részarányát, ami a korral csökken, és ami talán a legfontosabb, azoknak a nőknek az arányát, akikkel kijönnék. Ezeket a faktorokat is beszámítva a szóba jöhető nők száma már csak 26, a fenti találkozás valószínűsége pedig éjszakánként 0,00034%. Ez mindössze százszorosa az idegen civilizációkkal való kapcsolatfelvétel esélyének, 1/285 000. Nem túl biztató" - összegzi eredményeit Backus.

Egyébként Backus doktorandusznak azóta már van barátnője. A hölgy londoni, és a többi feltételnek is megfelel.

Ön is megpróbálhatja saját esélyeinek kiszámítását. Bár a magyar adatok némileg változtatnák a képet, lényegi eltérést az egyetlen szubjektív elem jelentene, vagyis az, hogy 20 nőből hány tetszik valakinek.

A Drake-formula

A Drake-formulát a galaxisunkban egyidejűleg létező, magasan fejlett civilizációk számának becslésére használják. Az egyenletet 1961-ben fejlesztette ki Dr. Frank Drake (National Radio Astronomy, Green Bank, West Virginia).

Az egyenlettel általában az alábbi formában találkozhatunk:

N = R x fp x ne x fl x fi x fc x L

ahol

N = a Galaxisunkban velünk egyidejűleg létező, kommunikációra képes technikai civilizációk száma
R = a csillagok keletkezési üteme a Galaxisunkban
fp = az alkalmas bolygórendszerrel rendelkező csillagok részaránya
ne = egy bolygórendszer "lakható" bolygóinak átlagos száma
fl = az élet kialakulásának valószínűsége egy "lakható" bolygón
fi = az értelem kialakulásának valószínűsége egy élettel rendelkező bolygón
fc = a csillagközi kommunikációra képes technikai civilizáció kialakulásának valószínűsége egy értelmes élettel rendelkező bolygón
L = a technikai civilizáció várható (észlelhető) élettartama

A formula felhasználásával Drake professzor 2008-ban tízezerre becsülte a Tejútrendszerben egyidejűleg létező kommunikatív civilizációk számát. A csillagászok 200-400 milliárdra becsülik a Tejútrendszer csillagainak számát. Vegyük 300 milliárdnak. Eszerint egy véletlenszerűen kiválasztott csillag 3,333e-08, azaz 0,000003% eséllyel támogatja az intersztelláris kapcsolatra képes életet. A kapcsolatképesség a hatalmas távolságok miatt nem feltétlenül vezet tényleges kommunikációhoz. Például tízezer egyidőben létező galaxisbeli civilizáció esetében is több mint száz fényév a közöttük levő átlagos távolság. 



KAPCSOLÓDÓ CIKK