Káprázatos utazás az Univerzum pereméig - film

Képzeletbeli űrhajónk a Himalája falai előtt emelkedik fel. Keresztezzük a műholdak, a Hold, majd a bolygók pályáját, kilépünk a csillagok, majd a galaxisok közé, aztán még messzebb megyünk. Olyan utazásra visz bennünket az amerikai Természettudományi Múzeum, amely korábban elképzelhetetlen volt: a Földtől az ismert Világegyetem pereméig.

Az amerikai Természettudományi Múzeum elkészítette a jelenlegi legpontosabb és legátfogóbb, valódi csillagászati megfigyelések és adatok alapján készült filmet az Univerzum szerkezetéről. Cikkünkben rövid leírást is nyújtunk a látottakhoz, amelyek segíthetnek megérteni, milyen apró pont vagyunk a Világegyetemben. Jó utazást!

Utazás a Földről az ismert Világegyetem pereméig, és vissza (American Museum of Natural History)

A Föld legmagasabb hegységéből, a Himalájából indulunk. A start után áthaladunk a bolygónk körül keringő műholdak pályáin (több mint kétezer van belőlük), majd fokozatosan eltávolodunk a Földtől, és megpillantjuk a Naprendszer bolygóinak pályáit.

Napunktól távolabb az ismert csillagképek legfényesebb csillagait is láthatjuk - a szemléletesség kedvéért kiemelték őket az animáción. Ezt követően egy gömb körvonala mutatja azt a távolságot, ameddig a Földről e sorok írásáig eljutottak a rádióhullámok, tehát ameddig még vehetők lennének civilizációnk rádiójelei.

Ezt követően átszeljük körülbelül 200 milliárd csillagot tartalmazó Galaxisunkat, a Tejútrendszert, majd más galaxisok mellett haladunk el. A galaxishalmazok egyenetlen eloszlását, a szuperhalmazok szerkezetét két nagy legyezőre emlékeztető formában láthatjuk - a két sötét, háromszög alakú térség a Tejút sávja miatt megfigyelhetetlen a nagy távcsöveknek is.

Végül a legtávolabbi ismert objektumokat, a legelső galaxisokat és kvazárokat (ősi galaxisok aktív magjait) is elhagyjuk, majd a háttérsugárzás képében az Univerzum keletkezésének idejéből visszamaradt, az egész Világegyetemet kitöltő alacsony hőmérsékletű elektromágneses sugárzás forrását is elérjük. Utóbbi egyenetlen eloszlását kékes és vöröses foltok jelzik. Amikor legtávolabb jutunk kiindulópontunktól, egy gömböt láthatunk, amely a 13,7 milliárd fényév sugarú ismert Világegyetem határát jelzi. Végül visszatérünk a Földre, és közben jobban megfigyelhetjük a Tejútrendszer fősíkjának porfelhőit.

A filmen látható objektumokat a 2009-es tudományos ismeretek alapján ábrázolták, ezért méretük és a filmben egymáshoz képest lévő távolságuk a valódihoz közeli. A filmnek megfelelő utazás a valóságban nem hajtható végre (még ha lenne hozzá technológiánk, akkor sem), mivel a filmben az Univerzum egyre korábbi állapotait látogatjuk végig - tehát a térbeli utazás mellett az időben is haladunk, méghozzá visszafelé, a 13,7 milliárd évvel ezelőtti Nagy Bumm irányába.