Az embernél jóval ősibb emberi rákgént találtak

Az Innsbruck Egyetem kutatói a több mint 600 millió éve kialakult édesvízi hidrában is azonosítottak egy olyan gént, amely az emberi daganatok kialakulását is elősegíti. A gén változatlan maradt az evolúció során, így a hidrában is van értelme tanulmányozni a működését.

A rákgének (onkogének) olyan gének, amelyek hibás működése a sejt tumorsejtté válásáért felelős. Ezek közé tartozik a myc jelű onkogén is, amely egy génszabályozásért felelős fehérjét állít elő az emberi szervezetben. Ez a fehérje az összes emberi gén nagyjából 15%-ának működését irányítja, egészen pontosan azt, hogy ezek a gének "bekapcsolt" vagy "kikapcsolt" állapotban vannak-e. Ha a myc gén működése szabálytalanná válik, akkor kontrollálatlan sejtosztódás indulhat be a szervezetben, ez pedig tumorok kialakulásához vezet. Ez a probléma az összes emberi ráktípus nagyjából 30%-ában fordul elő.

Édesvízi hidra. A myc onkogén aktivitását kékkel jelölték (Forrás: Innsburck Egyetem)

A myc gén működésének minél pontosabb megértése emiatt fontos. Az Innsbruck Egyetem kutatócsoportja ezeket a kutatásokat segíti új felfedezésével: a szakemberek kimutatták, hogy a myc onkogén a csalánozók közé tartozó édesvízi hidrában is megtalálható. Ez egy igen egyszerű felépítésű csalánozó faj, a myc génnek azonban a hidrában is nagyon hasonló funkciói vannak, mint az emberi szervezetben. A génműködés hidrában történő tanulmányozása így sokat segíthet majd annak megértésében is, hogy a myc miként okoz rákot az emberi szervezetben.

"Konkrétan arra vagyunk kíváncsiak, hogy a myc hogyan teszi szabályozatlanná az általa befolyásolt gének működését. Egyáltalán melyek azok a gének, amelyeket a myc szabályoz, és melyek azok, amelyek a rák kialakulása szempontjából is fontosak?" - mondja Klaus Bister, a kutatás vezetője. "Nagy eredmény, hogy ebben az egyszerű állati szervezetben is azonosítottuk ezt az onkogént, hiszen ez lehetővé teszi, hogy a korábbinál alaposabban tanulmányozzuk a gén biológiai és biokémiai funkcióit."

Az eredeti cikk a PNAS-ben jelent meg.